Ál-arcok? A selfie-től az önbecsülésig
Divatos jelenség a selfie-zés, van, aki csak néha készít egyet-egyet, míg van, aki napjában több százat is csinál. Van, aki csak otthon csinálja őket és van olyan is, aki egészen extrém helyzetekben vagy drámaian meggondolatlan módon, például egy veszélyes élő állattal vagy lőfegyverrel pózolva, vezetés közben, vagy egy kilátó esetleg híd biztonsági korlátján átmászva próbál sikeres selfie-t készíteni.
Az internet manapság már mindennapjaink szinte állandó része. Azon keresztül dolgozunk, kommunikálunk, azon keresztül képviseljük önmagunkat a világ felé. A dolog pikantériája az, hogy a kép, amit az internetes posztjainkon keresztül mutatunk magunkról gyakran köszönő viszonyban sincs a valósággal. Persze tudományosan megalapozottan kijelenthető, hogy egy jól sikerült selfie-t követően az ezzel bezsebelt like-ok átmenetileg jó érzéseket keltenek bennünk és elégedettebbek leszünk önmagunkkal meg az életünkkel, de a kulcsszó itt az átmenetileg. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor nincsen semmi gond, de ha elfelejtjük, akkor elindulhatunk a módszeres önbecsapás feneketlen bugyrai felé. Nem véletlen, hogy egyre több a magányos és szorongó ember.
Az internet a bennünk rejlő értékekről a látszatra helyezi a hangsúlyt, és így már fontosabb az, hogy mások hogyan látnak minket, hogy másoknak tetszünk-e, mint önmagunk elfogadása és megbecsülése. Ez pedig ijesztő, mégpedig több okból is. Egyrészt egyre inkább feladjuk, eladjuk, mintegy rituálisan feláldozzuk az önbecsülésünket a másoknak tetszés oltárán, illetve valódi önelfogadás és önbecsülés nélkül a jó érzések elsődleges forrásává az internet válik, ez pedig egyenes út a függőség felé. De ennek persze nem kell így lennie. Lehetünk tudatos felhasználók és az önbecsülésünk abszolút fejleszthető. A témáról bővebben az alábbi rövid videóban:
A kép forrása itt.
Szerző: Tóth Dániel pszichológus, a Felelős Szülők Iskolája szakértője.





