Mozdulj, hogy tanulhass! – A kisgyermekkori gondolkozásfejlesztés elengedhetetlen része a mozgás

Mozdulj, hogy tanulhass! – A kisgyermekkori gondolkozásfejlesztés elengedhetetlen része a mozgás

írta: Vargacz Alexandra

A gyermekfejlődés korai szakaszában a bontakozó gondolkodás szorosan kapcsolódik a felegyenesedés és a helyváltoztató mozgás, valamint a nyelvi képességek fejlődéséhez. Júniusban az ELTE Tanító és Óvóképző karán tartottak egy konferenciát Gondolkodni – más- hogy? címmel, ami a kisgyermekkori gondolkodás fejlesztését helyezte a középpontba. Sósné Pintye Mária, gyógypedagógus egy külön blokkban tartott előadást arról, hogy a kisgyermekkori gondolkodásfejlesztésnek elengedhetetlen, elválaszthatatlan részét képezi a mozgás. A következő cikkben erről közlünk egy összeállítást, a végén pedig gyakorlati példákat adunk.

 

Felnőttként minden mozdulatunk mögött rejtőzik egy tudatos gondolat vagy gondolatsor. Minél tudatosabbak vagyunk, annál inkább áthatja gondolkodásunk a mozgásunkat. A mozgás és a gondolkozás azonban nem mindig találkozik, mert néha a gondolat tudja, hogy mit kéne csinálni, a mozdulat pedig nem engedelmeskedik. Ez elég hosszú idő, amíg ez az áramlás a gondolkodás és a mozgás között kölcsönhatásba lép. Azt azonban fontos kijelenteni, hogy a mozgás mindig jó, mert mindig eredményre vezet. Az persze egy másik kérdés, hogy mindig lehet még jobb a mozdulat, javíthatunk, csiszolhatunk rajta, ha az eredeti gondolatnak nem teljesen felelt meg.

Amikor még nem tudnak irányítani a csecsemők

Ha azonban a gyerekek felől indulunk el, akkor nem ezt látjuk. Náluk azt tapasztaljuk, hogy az egészen pici csecsemőknek van egy olyan mozgása, amit nem tudnak irányítani. Ezek az ún. poszturális (testhelyzetekért felelős) reflexek, ezeket nem tudják irányítani és idegenként élik meg önmagukhoz képest. Ettől mérgesek is lesznek, mikor nem megy arrébb a kezük, ha az ujjukat szeretnék szopni, mert kilöki a reflex. Ilyenkor megélik azt, hogy mozdulnak, de mégsem ők irányítanak. Innentől a gyerekeknél az egész mozgásfejlődést az a gondolat irányítja, hogy én tudatosan akarok mozogni, én ura szeretnék lenni a mozdulataimnak és az egyensúlyomnak. Szeretnék felegyenesedni, utána pedig elindulni a térben, mert olyan sok érdekes dolog van benne.

Elengedhetetlen a saját tapasztalatszerzés

Akkor, amikor ez bekövetkezik, és a gyerek elkezd mozgásosan tapasztalatokat szerezni – pl. helyváltoztató mozgással – és egyre ügyesebben uralja a mozgását, akkor elér egy tárgyhoz, egy dologhoz és ezzel elkezd foglalkozni, tapasztalatokat szerezni. Ez még mindig csak a szenzomotoros (mozgató és érzékelő szervek összehangolása) része a dolognak, de abban a pillanatban, hogy elég szenzomotoros tapasztalat jött össze, (ezt tudjuk Piaget óta) van egy mozgásos mintája, egy mozgásos emlékezete. Ha elég sok ilyen összegyűlik, abból egy képzet lesz. Ha egy kisgyerek találkozik egy labdával és azzal mindent kipróbál: beleharap, ráül, elpattintja, elgurítja, leejti és így tovább, akkor egyszer csak ezzel a labdával, ezzel a tárggyal kapcsolatosan annyi mozgásos tapasztalata jön össze, ami azután egy képzetet ad számára. Elindulunk egy aktivitásból, ami adott nekünk utána egy képzetet. Ennek a képzetnek köszönhetően, ami rengeteg megszerzett tapasztalaton alapult, belsőleg is tudunk majd mozogni. Egy idő után rájön a kisgyerek arra, hogy ahhoz, hogy egy tárggyal kapcsolatba kerüljön, már nem kell a tárgyat megfogni, hanem elég, ha azt a belső képzetet felidézi magában. A belső képzetben benne vannak mindazon mozdulatok, amelyeket ő már korábban megcsinált. Mivel ezek benne vannak a különböző részképzetek között, egyszer csak egy összeköttetés teremtődik. Jelen példánknál maradva, megteremtődik a labdaság fogalma. Ez éppen a gondolkodás határán van, a gondolkodás és a mozgás között. Amikor előkerül, hogy az a sok minden, amit én azzal a bizonyos dologgal csináltam, az eggyé tartozik, összefügg, akkor egy szót is fog találni arra a bizonyos tárgyra. Először csak hallja, mert mondják neki, utána pedig azonosítja vele. Mire később a szüleitől a szót meghallja, addigra már a labdaság, mint olyan, az már egy kész képzetet jelent a gyerek számára és ebből lesz utána majd egy fogalom.

Mozgás – képzet – fogalom – gondolkodás

Elindultunk egy mozgásból egy képzet felé, ezzel a képzettel utána egy fogalom jelent meg, ami által eljutottunk a gondolkodáshoz. Abban a pillanatban, hogy van egy jól telített képzetem, egy ilyen jól telített képzetben én magam már, anélkül, hogy túlzottan mozognék, akár ülve is tudok már mozogni, mert ez egy belső mozgás. Amikor fizikálisan is mozdulunk, akkor az mindenképpen a végtagokkal történik, amikor a gondolkodásunk mozdul, akkor is mozdulunk belül, mert összefüggéseket találunk az egyes fogalmak között. Abban a pillanatban, hogyha én telített képzeteket hozok létre így egy gyerek fejében máris könnyebben kapcsolja össze a mozgást és a gondolkodást. Például leugrálhatjuk a szorzótáblát, lemozoghatjuk a szófajokat, vagy elvégezhetünk egy kémiai kísérletet és hagyhatjuk, hogy a kezei által sok tapasztalata legyen az adott kémiai anyagokról.

 

Nem szabad üres asszociációt létrehozni a gyerekek fejében

Utána pedig ezt a gazdag képzetet próbáljuk meg leírni és azon az úton haladunk, hogy a mozdulat, a mozgás segített minket ahhoz, hogy valamilyen képzetből utána gondolataink szülessenek. Abban az esetben, ha ezeket a képzeteket nem így szereztük, pl. nem hagyjuk a gyereknek, hogy ő fedezze fel a labdát és mozogjon, hanem leülünk és megmutatunk neki egy képet, hogy: ez itt a labda, akkor megzavarjuk a tanulási folyamatot. Ha a gyerek sohasem látott még labdát, akkor azt a szót, hogy labda meg tudja jegyezni és ez a szó azonosulni fog a képpel, hiszen mi ezáltal létrehoztunk egy összekapcsolást, egy asszociációt a fejében. Ettől azonban még a gondolkodási folyamatokban ez a kép nem fog működni, mert rigid lesz. Nem lesz mögötte az a tapasztalati működés, az a gazdag mintázati sorozat, ami tapasztalatszerzésből következik be egy gyerek számára. A gyerekek így tanulnak, nem pedig úgy, hogy megtanulnak egy fogalmat, definiálják és utána megpróbálnak valamit kezdeni vele. Nem az a jó, hogy mi mesterségesen egy felnőtt képzetet próbálunk belegyömöszölni a gyerek fejébe, mert így nem lesz saját tapasztalati bázisa. Abban a pillanatban, hogy a gyereknek gondolkodási műveletet kéne végeznie a labdával az alapján a kép alapján, amin megmutattuk neki, abban a pillanatban a rendszer összeomlik, ennyi alapján a gyerek nem fog tudni gondolkodni vele, mert számára nincs miről. Az csak egy üres asszociáció lesz számára. Itt a lényeges különbség, ha mi mozdulunk és szenzomotoros tapasztalatokat gyűjtünk minden megtanulható tárgyhoz vagy témakörhöz, akkor a gondolkodásnak teremtünk egy terepet. Abban a pillanatban, ha a készből, rögtön a gondolattól, a fogalomtól akarunk indulni, nincs terepe a gondolkodásnak.

Vezessük végig a gyerekeket ezen az úton

Ha én mint szülő, vagy mint pedagógus jól szeretnék cselekedni, dolgozni, akkor nekem ezt az utat nem szabad megspórolni. Életkortól függően meg lehet járni gyorsabban, mert nyilvánvalóan minél gyakorlottabb egy gyerek ezeken az utakon, annál könnyebben fogja egy következő esetben megtenni. Egy gimnazistával már nem ugyanazt az utat járjuk majd be, mint amikor a számokat tanítjuk első osztályban. Nyilvánvalóan gyorsabb lesz az út, de a lépései nem hagyhatóak ki és egy hagyományos fejlődésű gyereknél mindig elvezetnek a végeredményhez. Nekünk felnőttként az a feladatunk, hogy ezeket az átmeneteket megteremtsük, tehát a mozgástól a képzetalkotásig adjunk elég időt, utána pedig hagyjunk elég időt arra, hogy ebből létrejöjjön a fogalom, mert akkor már a gyerek definiálni tudja és utána adjunk neki lehetőséget arra, hogy újra alkalmazni is tudja. A tudás csak akkor működik, ha azt folyamatosan használjuk, állandóan alkalmazzuk, különben elvész.

 

A mozgás a tanulási folyamatokat kiszolgálja

A mozgás, a szenzomotoros rendszer a tanulási képességeket, folyamatokat kiszolgálja. Abban a pillanatban, ha én nem tudok jól mozogni, nem jó a mozgáskoordinációm, akkor gyenge lesz az is, hogy visszatartsam a mozgást, mert az idegrendszer fejlődésében a gátló folyamatok, amik igazán fontosak. Pl. ha egy kisgyerek elé odagurul egy játékdömper, de ő nem tud megállni, akkor elbukik benne és elesik. Nagyon lényeges már egészen pici kortól kezdve, hogy a gyerekek megtanulják visszafogni a mozgásukat.

Tehát ez az eszközrendszer, ami a mozgás szenzomotoros rendszere, ez képes arra, hogy kiszolgálja a tanulási folyamatokat. Pl., hogy bizonyos pillanatokban nyugodtan kell ülni, hogy a fókuszt a tér különböző oldalaiba elhelyezzem, vagy, hogy érzékeljem magam körül a teret, illetve pont oda mozduljak, ahová szükséges, pl. írástanulásnál. Ha nincs megfelelő kiszolgálórendszerem a tanulási folyamatokhoz, akkor a tanulási folyamataim sérülni fognak.

Ez a két legfontosabb aspektusa annak, hogy nem csak egy motoros tevékenység a mozgás, hanem sokkal több annál. Természetesen az izmok feszülnek vagy elernyednek, az izmok és az ízületek mozgatják azt a koordináta rendszert, amit a mi csontvázunk ad, de ez mindössze a testi síkja a mozdulatnak. Emellett van neki egy másik, lelki síkja is, ami kisgyerekkortól kezdve odavezet minket a mozdulatba, mert ez a motiváció, ami összekapcsolja azt, ami történik a mozgásban és történik a gondolatban. A lelki síknak az a feladata, hogy megtanulja a fizikai világot és megtanuljon kiigazodni ebben a koordináta rendszerben, a fizikai síknak, a testünkben pedig az a feladata, hogy minél jobban kiszolgálja ezt a lelki rendszert, a gondolkodásunkat és az érzésvilágunkat.

Gyakorlati tanácsok

Schvarczkopf Anita gyógypedagógust, gyógytestnevelőt, óvónőt kérdeztük arról, hogy a kisgyerekkori mozgásfejlesztés hogyan hat a gondolkodásra és mik azok a hasznos gyakorlatok, játékok, amik ezt elősegítik és szülőként könnyen beépíthetjük a mindennapokba.

A gyermek három éves koráig leginkább a mozgás segítségével szerez ismereteket a világról és az őt körülvevő környezetről.  Az érzékszervi-mozgásos tanulás időszaka ez  (szenzomotoros intelligencia), a cselekvésbe ágyazott gondolkodás ideje. A gyermek legfőbb tevékenysége a játék, és az érzékszervi – mozgásos tanulás is ezen keresztül nyilvánul meg. Tehát, amikor egy csöppség érdeklődését felkelti valami a környezetében, akkor nyúl érte, ha pedig nincs elérhető közelségben, és már tud mászni, vagy járni, igyekszik megközelíteni és kézbe venni a kiszemelt tárgyat. Mozgás és ismeretszerzés (gondolkodás) egyszerre van jelen, segítik egymást. Szoros kapcsolat van az idegrendszer érése és a mozgás összerendezettsége, valamit az egyes mozgásformák megjelenése között, már a magzati léttől kezdődően. Nem véletlen, hogy 3 éves korig a gyermeki intelligencia legbiztosabb mérőeszköze éppen a gyermek mozgásfejlődésében rejlik. Különösen nagy jelentőséggel bír a mászás, ami a keresztező mozgások révén összehangolja a jobb és bal agyfélteke harmonikus működését, fejleszti az idegrendszert, ezzel is megalapozva és segítve a későbbi tanulási képességeket. A 3-4 év alatti gyermek szinte egyfolytában mozog, megállás nélkül, fáradhatatlanul. Ez a nagyfokú mozgásos aktivitás (ami 5-6 éves korban már felvetheti a hiperaktivitás esetleges meglétét)  3-4 éves kor alatt még teljesen természetes, és az egészséges fejlődést igazolja.

A gyerek sokféle és gyakori mozgással tulajdonképpen ösztönösen fejleszti saját magát, felkészíti agyát a későbbi tanulásra. Fontos, hogy adjunk mindig elegendő lehetőséget és biztonságos teret neki a mozgáshoz! Hintáztassuk, ringassuk sokat!  A hintázó mozgás fejleszti a gyermek egyensúlyrendszerét, ezáltal erősíti az idegrendszert is és mint tudjuk, az agy az idegrendszer igen fontos része, és sokat kell majd dolgoznia a későbbi tanulás során.  Érdemes erős alapokat építeni mindehhez! Hintáztassuk sokat, amennyit  csak lehet! Hagyományos hintában, a parkban, ”csepphintában” a szobában, körhintában a játszótéren, anya ölében, és “hóc, hóc katonázva” apa térdén is, sőt! Hintáztassuk már pocaklakóként is! Várandósan pihenjünk meg sokat a hintaszékben, ha pedig már megszületett, kenguruban, babahordozóban folytathatjuk ugyanezt a fejlesztést. A gyerekek ösztönösen tudják, hogy mi a jó nekik és imádják a hintát! Mikor pedig már nagyobbak biztosítsunk nekik minél több játékos szabad mozgási lehetőséget. Vegyük elő gyermekkorunk játékait: a labdaiskolákat, az ugróiskolákat, a gumizást, a tapsolós mondókás játékokat, hullahopp karikát, ugrókötelet, a kézretekerős-madzagos játékokat. Ezek a játékok rendkívül olcsó, és szórakoztató módjai a gyerekek fejlesztésének, mert közben fejlődik a  szem-kéz, szem-láb koordináció, a nagymozgás, és a gyerekek mozgásigényét is kielégítik. Úgyhogy itt a szünet, elő a gumival, labdával, madzaggal!

fotók: pixabay.com