Taníts szabadon! – Hiszem, hogy a tanteremben lehet játszani is, sőt!

Taníts szabadon! – Hiszem, hogy a tanteremben lehet játszani is, sőt!

A szabad tanítás nélkülözhetetlen eleme a szabad tanulás biztosítása. Igen, nyugodtan lehet a gyerekek keretein is lazítani. Nem feltétlenül kell mindent előírni nekik, mindent készen adni a szájukba. Ha maguk keresik meg, fedezik fel az információkat, akkor sokkal hatékonyabban és könnyebben fognak tanulni, sikeresebbek lesznek ezen a téren. A másik fontos eleme ennek pedig az, hogy a diákokat meghagyjuk gyereknek lenni, hagyjuk őket játszani. Hisz az állatvilágból kiindulva nincs jobb tanulási mód és stratégia, mint a játék. A tanórán pedig a mi feladatunk ezt biztosítani számukra. A kivitelezés nem könnyű, hisz sok plusz készülést igényel a pedagógus részéről, de higgyünk abban, hogy ezzel megkönnyítjük az ő dolgukat, hozzásegítjük őket a kibontakozásukhoz.” – fogalmaz Balatoni József, alias Jocó bácsi, az élmény alapú oktatás és rendhagyó tanítási módszer igen fiatal képviselője, pedagógus. Jocó bácsi már számtalan „bolondosnak” tűnő tanítási ötlettel rukkolt elő, a darabokra szétvágott vers hideg-meleg játékkal való megtalálásától és memoriterjétől kezdve egészen addig, hogy a focista fiúknak a pályán játszó focisták számával megegyező tételre és akár funkcióra kell osztani a tananyagot. Pedagógiai koncepciójában a játékon kívül az érzékenyítés, a személyes odafordulás is nagy szerepet játszik. Többek között erről beszélgettünk a szeptember 25-i ÉRTSD MEG című érzékenyítő és edukációs konferencia kapcsán, melynek előadója lesz.

 

 

Miért tartod fontosnak, hogy a gyerekek világra való rálátását segítsd? Milyen eszközök állnak rendelkezésre ehhez?

Én azt gondolom, pedagógusként az egyik legfontosabb feladatunk az, hogy minden gyermekben felfedezzük azt, hogy miben tehetséges, és ezáltal pedig hozzásegítsük ahhoz, hogy megtalálja a helyét a világban. Ha ez megvan, megtaláljuk a célt, akkor a tanulásban is koncentráltabbak és hatékonyabbak lesznek a diákok. A módszerek sokszínűsége (élménypedagógia, játékpedagógia, drámapedagógia, kooperatív pedagógia, stb.) egész „fegyverarzenált” biztosítanak ehhez, hisz mindegyik a diákok kompetenciáit hivatott felmérni és fejleszteni. Mindemellett pedig a legfontosabb az őszinte, szeretetteljes odafordulás.

 

 

Mit tapasztalsz, hogyan élnek meg egy-egy érzékenyítő tréninget, akár sérült emberek között? Egy olyan tábort, amikor egymásra fókuszálás van és a tábortűz körül előtörnek a befeszülések, osztályban lévő indulatok?

Az osztályommal már volt szerencsém több ilyen témahéten részt venni. Megtapasztalhattuk közösen azt, hogy milyen vakon tapogatózni és egymásra hagyatkozni a Láthatatlan kiállításon. Eltölthettünk egy délelőttöt a Nem adom fel kávézóban, majd az alapítvány egy egész napos tréninget is tartott nekünk. Azt gondolom, hogy utána teljesen másként álltak hozzá a másként élőkhöz. Az érzékenyítés ma egy nagyon fontos feladata az iskolának, hisz a világ egyre inkább elidegenedik. Ha ezt nem állítjuk meg, akkor nagyon nagy baj lesz.

Ugyanezt élem meg egy táborban, amikor közösségépítő, személyiségfejlesztő tréninget tartok a diákoknak. Öt nap együtt, csak mi és a gyerekek. Nagy beszélgetések, kitárulkozás, ventilálás, egymásra figyelés. Nem véletlen, hogy akár hónapig is képesek számolni a napokat, mennyit kell még aludni a következő táborig.

 

Kell-e, feladata-e egy tanárak a diákjai személyes életének kibontása, adott esetben támogatása? Lehet-e anélkül évszámokat, történelmet tanítani, hogy lássuk a diák élethelyzetét, személyes motiváltságát vagy motiválatlanságát?

Szerintem nem kötelező feladat, hiszen nem szerepel a munkaköri leírások között. Viszont a sikeres munka érdekében elengedhetetlen. Amíg egy diák nincs jól lelkileg, addig hiába is várjuk el, hogy tanuljon, nem fog tudni a képességeinek megfelelően teljesíteni. Hisz valami marja belülről, emészti magát és nem fog tudni koncentrálni. Természetesen nem egyforma mértékben, de az osztályom tagjainak ismerem az életét, a családi hátterét, a gondjait, félelmeit, örömeit. De sok más diák is kiönti nekem a lelkét, tanácsot kér. Sokan később, a suli elvégzése után is számítanak rám, kikérik a véleményemet, a tanácsaimat. Szerintem ez elég erős visszajelzés arra, hogy valamit jól csinálok.

 

Mindenkinek kell szeretni a történelmet, aki Nálad tanul? Ha nem, akkor mi a minimum együttműködés? Volt arra példa, hogy élmény alapú oktatási módszerrel vagy Jocó bácsi féle hibbant és megdöbbentő ötlettel sikerült töri kedvelőt faragnod egy ellenálló, inaktív magatartású gyerekből?

Nem, nem kell szeretnie a történelmet, volt idő, amikor én sem szerettem. Sőt, most is vannak olyan korszakok, történelmi személyek, amiket és akiket kevésbé szeretek. Nekem öröm, ha a gyerekek élvezik az óráimat, jól érzik magukat. Volt olyan diákom, aki alig érte el a kettest, amikor átvettem az osztályt, és meg is mondta, hogy nem szereti a történelmet. Mindig meg is kérdezem, kinek milyen a viszonya a törihez, és ér azt is mondani, hogy nem szereti valaki. Ez a srác végül ötösre érettségizett. A saját elmondása szerint a történelmet, mint tantárgyat nem szerette meg, de nagyon élvezte az óráimat és szívesen tanult, ott, velünk együtt. Szóval ilyen is van. Nem szerethet mindenki mindent. Nekem az már elég, ha úgy megyünk ki a teremből, hogy egy jó hangulatú, élvezetes órát tudhatunk magunk mögött. Azért persze teszek is ezért…

 

Milyen tanácsokkal, recepttel érkezel a szeptember 25-i konferenciára? Mi az a szemlélet, pedagógiai tanács, amit a kollégáknak adnál elsősorban?

Próbálom majd röviden összefoglalni mindazt, amit én a tanításról, a pedagógiáról gondolok. Beszélek az ötleteimről, a módszerekről, amiket alkalmazok, a sikerekről és a kudarcokról. Próbálok egy palettát mutatni abból, hogy nekem mi jött be, hátha más is kedvet kap a kísérletezéshez.

Hogy mit üzennék a kollégáknak? Ne féljenek újítani, az ötleteiket akkor is kipróbálni, ha elsőre merésznek tűnnek. És ami a legfontosabb: legyenek önazonosak, adják magukat őszintén, álarc nélkül. Úgy sokkal jobb és könnyebb!

 

Kapcsolódó esemény: ÉRTSD MEG! – érzékenyítő és edukációs konferencia

Balatoni József: Tanulj szabadon, taníts szabadon c. könyv

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.