Pályaorientáció tanácsadói szemmel

Pályaorientáció tanácsadói szemmel

Nagyon nehéz és terhelt időszak vár a nyolcadikos diákokra, a szüleikre és a pedagógusaikra. Igen, megkezdődött a 2024/2025-ös tanév felvételi időszaka, ami évről-évre egy őrült periódus, amit mindenki megpróbál ép ésszel kibírni, és nem belegajdulni. Hát, nem könnyű feladat, az biztos, de a #hovatovább online pályaválasztási expó szakmai házigazdájaként megpróbálok néhány cikkel segíteni abban, hogy kicsit mégis könnyebb és elviselhetőbb legyen mindenkinek a következő pár, hosszú hónap. Jocó bácsi írása.

 

Évek óta tevékenykedem pályaorientációs konzulensként, amit osztályfőnökként volt szerencsém intenzíven gyakorolni a pedagógusi pályafutásom tíz éve alatt. Nagyon sok tapasztalatot felhalmoztam abban, mire is kell figyelni, kit és hogyan kell kezelni, kinek mit és hogyan lehet vagy éppen nem lehet mondani, és észrevenni azt, hogy ez egy érzelmileg terhelt, viszonylag instabil időszak, bár ennek azért nagyban mi, felnőttek vagyunk az oka, sokszor mi terheljük és stresszeljük túl a diákokat. Holott nekünk lenne a feladatunk megnyugtatni őket, de erről bővebben majd egy másik cikkben.

Szakemberként azt gondolom, hogy a tudatos, átgondolt, de érzelmeket is figyelembevevő felkészülés és a döntés a legcélravezetőbb. Mindenképpen azzal kezdeném, hogy a diák állítson össze egy listát arról, hogy milyen elképzelései vannak a jövőt illetően, milyen szakmákat tud elképzelni magának, vannak-e álmai (legyenek, az álmok mindig kellenek, mert előrevivők!) és céljai. Általában már itt el szokott bukni a történet, mert nincsenek neki ilyenek, nem tudja, mit is akar igazán. Ekkor jön képbe egy konzulens, vagy egy hozzáértő beszélgetőpartner, aki segít neki kicsit összerendezni a gondolatait. Fontos, hogy készüljön egy lista arról is, hogy mik a tanuló erősségei, és mik azok a területek, amiket még fejlesztenie kell. Mit szeret, mik a hobbijai, mik érdeklik, mire tud örömmel figyelni és benne lenni. Ha ezt magától nem tudja összeszedni, kérdésekkel, állításokkal segíthetünk neki, de fontos, hogy ne mindent mi mondjuk meg neki, ne mi írjuk meg helyette, hisz akkor végképp nem lesz involvált a történetben, ezt pedig kívülállóként nem szerencsés végigvinni. Ha nagyon elakadnak, a Pályaorientációs Portálon elérhetőek tesztek, kérdőívek, amit offline és online is ki lehet tölteni, és segítséget nyújthat ebben.

 

 

Ezek alapján már könnyebben tudjuk megszűrni az iskolákat. Amikor ez megvan, hagyjunk egy kis időt a gyermeknek, hogy áttanulmányozza őket, kiválassza azokat, amik szimpatikusak számára, amik elsőre tetszenek neki. Nem baj, ha egyéni szempontok alapján dönt, hisz mégis csak az ő sulija lesz. Sokszor triviális dolgok miatt kerül képbe egy suli egy diáknál: nem kell átszállni tömegközlekedés közben, színes a fal, jól néz ki a focipálya. Bizony, ezek is lehetnek a végső döntésben fontos elemek, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint elfogadni ezt. Akkor is, ha nem értünk vele egyet. Ezután pedig megindulhat a nyílt nap túra, ahová tényleg érdemes elmenni, beleszagolni a légkörbe, beszélgetni diákokkal. Ezt lehet a szülővel közösen, de az is lehet, hogy a diák egyedül vagy a barátaival szeretné ezt megejteni, ami lehet egy konszenzusos megoldás eredménye is. Közben pedig természetesen a szülő is állíthat fel szempontokat, nézhet statisztikákat, ha neki az a fontos, bár én ezekben nem feltétlenül hiszek, hisz ezek mindig csalókák, és sokféleképpen lehet kommunikálni.

Csak egy példa erre: egy 30 fős osztályból 10 diák jelentkezik egyetemre, amiből 9 főt fel is vesznek. És akkor jön a valós tények kommunikálása.

A; A diákjaink közel 30%-a kerül be sikeresen felsőoktatási intézménybe.

B; Az egyetemre jelentkező diákjaink 90%-a bekerül felsőoktatási intézménybe.

ű

Na, melyiket választanátok? Ugye? Pedig a kettő pontosan ugyanazt a statisztikát tartalmazza, csak máshogy kommunikálva a tényeket. És ez még csak nem is átverés, teljesen legális, valós és érthető.

Szóval lehet statisztikákat, meg kommunikált eredményeket nézni, de az sokszor nem mérvadó, a számomra pedig legfontosabb, a hozzáadott emberi és pedagógiai érték nem tud ezekben megjelenni, az nem mérhető, számszakilag nem kifejezhető.

Ha egyedül nem boldogultok ebben az útvesztőben – nem a statisztikában, hanem a felvételiben – és nincs olyan pedagógus, aki tudna segíteni, akkor érdemes szakembert, konzulens keresni, és hozzá elmenni. Természetesen ezt nem muszáj magán úton megtenni, a Pedagógiai Szakszolgálatokhoz ingyenesen lehet jelentkezni tanácsadásra.

Hajrá, hajrá, hajrá! És csak nyugodtan! 🙂

 

 

#hovatovább 4 Középiskolai Nyílt Napok, Börze és Expo 2 hónapon keresztül az online térben a Felelős Szülők Iskolája weboldalán Mindent (is) a felvételiről, nagylátószögben! Regisztrálj INGYENESEN felvételi információkért, érdekes előadásokért!