A “béke öttusája” – 5 elérhető sport, hogy rendben legyél (2. rész)

A “béke öttusája” – 5 elérhető sport, hogy rendben legyél (2. rész)

Ahogy azt korábban összefoglaltam, a sportot nemcsak testi, de elengedhetetlen lelki szükségletnek is tartom. Nem spirituális értelemben, hanem a személyiségfejlődés felől szemlélve állítottam ezt. A 21. századi embernek súly- és tartalom- és zajfeleslege, ellenben időhiánya van, az időt pedig sajnos a pénzzel azonosítjuk. Ezért öt olyan mozgásformát ajánlok a figyelmetekbe, mely ingyen elérhető, bensőnk egészségét megóvja, jellemünket megacélozza, mindennapi döntéseinket, érzelmileg fűtött szituációinkat mankóként segíti. Az első részben a futásról és a sakkról esett szó, most lássuk a többit.

3. Bringa – Bátorság

“Az élet olyan, mint a biciklizés: ahhoz, hogy egyensúlyban maradj, folyamatosan mozognod kell.” Az idézet Albert Einsteintől származik, és bár nem szívlelem az egy mondatos “megmondó nagyigazságokat”, mert nem hiszek az igazság szlogenesíthetőségében, ez a kijelentés mégis tanulságos a számomra. A bicajozás (annak, aki már megtanulta) egyszerre automatizmus, mégis folyamatos fókuszt igénylő tevékenység, de olyan, melynek gyakorlása során érzed, hogy haladsz. Notórius világlátóknak ez óriási élmény, de a pragmatikus emberek is jól járnak vele: ha bringával jársz munkába és mindenhová, a mindennapi testmozgás egy fontos része máris garantált. (És még az ökolábnyomod is csökken.) Az idézet másik rejtett titka számomra a “Soha ne add fel!” kevesebb cukormázzal bekent verziója: az, hogy a saját tettre váltott elhatározásunk nélkül sosem fogunk kilábalni (kikerekezni) egy mocsaras lelkiállapotból vagy nehéz helyzetből. Menni kell tovább, akkor is, ha épp tanácstalanok, fáradtak, elkeseredettek stb. vagyunk. Ehhez – meg az útvonalak felfedezéséhez, meg az alapvető bringaszerelési fogások megtanulásához, meg a lejtőkhöz – BÁTORSÁG kell, és ez az a belső erény, amit bennem elsősorban tovább formál a biciklizés. Egy másik terület, ahol bátorságra és segítségre leltem a biciklizás által, a szerelem, a házasság. Az ennek karban tartásához szükséges bátorságot így foglalta össze magamnak: “Két karikánk közt fölfeszülő kötelék – olajozzuk! / Nem béklyó ez a lánc: nélküle nem gurulunk.”
Aki újra és újra nyeregbe pattan és végzetes szerelembe esett a drótszamárral, annak van lehetősége itthon amatőr versenyeken, szervezett túrákon is részt venni. Ilyenek a  Magyar Kerékpárosklub által hirdetett fantasztikus túrák, a hazai montiversenyek rövid- és minitávjai, a Balaton- és Velencei- és egyéb tókerülések. Direkt írtam a címben, hogy “bringa”, a kerékpározás ugyanis már teljesen más dimenzió. Kerékpározni a kerékpársportot űző, és a belőlük tovább fejlődő, szaknyelven droidnak nevezett emberek tudnak, legyen az országúti, mountainbike (XCO, XCM), cyclocross, downhill és egyéb nyalánkságok.
Igaz, a bringa pénzbe kerül, de nem annyiba, mint egy kerékpár. És kölcsön is kérheted valakitől, persze. Ha csak bringázni szeretnél, akár használtan is beszerezhetsz egy járgányt, annyiért, mint egy jobb futócipőt. (Persze ha kerékpároznál, akkor jobban a zsebedbe kell nyúlni: ahogy a bennfentesek mondják, az Isten pénze nem elég rá.)

4. Jóga – Fókusztartás, koncentráció és empátia

Noha a jóga nem sport, hanem ősi filozófiai-világnézeti rendszer, létezésre vonatkozó tanítás, én (személyes okokból) a transzcendenciától elkülönítve, rendkívül jótékony mozgáskultúraként tekintek rá. A rendkívül jótékony-on például azt értem, hogy háromnegyed év többé-kevésbé rendszeres jógázás után minden anyagcsere-problémám megszűnt, lazábbak és teherbíróbbak az izmaim, sokkal nagyobb a tüdőkapacitásom (pedig azt hittem, hogy ez

inkább a futástól meg a bringázástól lesz nagyobb), egy picivel kevesebb alvással is beérem (az alvások pedig sokkal intenzívebben pihentetőek), és egészségesebb a testtartásom is. Ez most úgy hangzott, mint egy teleshop-reklám, a mondanivalót azonban értitek, gondolom. És a lelki-szellemi értelemben vett tulajdonságaim szép alakulgatása még csak most jön: MINDEN helyzetben sokkal jobban tudok KONCENTRÁLNI. Mármint az éppen adott tevékenységre, az éppen adott gondolatmenetben a lényegre, az éppen adott nehéz helyzetben a megoldásra, az éppen adott intim beszélgetésben a másik ember valódi mondandójára, érzéseire és szükségeire, az éppen adott belső monológban a saját tényleg őszinte verziómra, és az éppen adott imádságban a Jóistenre. És az ilyen típusú koncentráció, valamint az intenzív elfogadás nagy mértékű részvétet és empátiát is eredményez. Én legalábbis örültem, mikor észrevettem, hogy a jóga által úgy fejlesztem a fókusztartásomat és a koncentrációmat, hogy nemhogy nem válok egoistábbá tőle, de képesebb vagyok jobban figyelni másokra. Ez nekem nagy ajándék, és szükségem is volt rá.
Ne értsetek félre, nem csodaszert látok a jógában, és mint minden más területen, itt is érvényes az, hogy nagyon apró lépésekben jön a fejlődés, és nagy kitartás kell hozzá. A rendszeresség fontosabb, mint az intenzitás. Ebből pedig az is következett nálam, hogy megtanultam jobban elfogadni azt, hogy hol tartok éppen. Pedig egy jógastúdióban, ahol egy csomó ember simán kettéhajtja magát vagy lecsusszan spárgába, nehéz megállni, hogy az ember a saját tevékenységére koncentráljon, és ne folyton másokhoz hasonlítgassa magát.
Jogosan repülhet felém a kérdés, hogy oké, de a jóga nem éppen olcsó: ha csak egy jógaórára megyünk, 1400-2000 forintot fizetünk érte (khm, khm, nem akarok demagóg lenni, de kábé ennyi egy mozijegy is). Szerintem ennyi beleférhet, de elismerem, hogy van olyan élethelyzet, amikor még ennyit sem tudsz ráfordítani. (Nekem is volt ilyen.) De ha ügyes vagy, kevesebből is kihozhatod a történetet. A legsóherebb verzió a fővárosiakat segíti: rengeteg jógastúdió van, ahol az első alkalom ingyenes, az első bérlet pedig féláron van. Ha nagyon spórolnod kell, menj új stúdióba! 10-15 alkalom után pedig szerintem már tud annyit az ember, hogy egykét ászanát otthon egyedül is gyakorolhasson. Az otthoni gyakorlást egyébként a Youtube-on elérhető oktatóvideók is segítik, személyes kedvencem a Belső Béka (igen, béka!) Jógastúdió csatornája, azon is a Szokj rá a jógára! sorozat.

5. Frizbi, strandröpi, strandfoci, kirándulás, túra, számháború… – A szív örömre való képessége, közösségi lét és együttműködés

Tudom, ez csalás, hogy egy “5 sport…” című cikksorozatban az ötödik helyen újabb öt mozgásformát sorolok fel, ezzel az erővel 10-re is bővíthettem volna a listát. Mégsem véletlen, hogy így cselekedtem. Legszívesebben a kosárlabdát helyeztem volna ide, hiszen ez a gyönyörű sport már több mint két évtizedes szerelem az életemben. Viszont tisztában vagyok vele, hogy sokakban csak az iskolai tornaórák rossz emlékei vagy a 2 méteres fekete kosarasok hegyomlás-fizikuma rémlenek fel, illetve hogy a kosárlabdához kell jó labda, cipő, 9 másik ember és egy kibérelhető tornaterem – ezek miatt nem sorolom a könnyen elérhető sportok közé.
Az ötödik pont lényege, hogy vannak olyan sportágak, mozgásformák, melyek eszközt vagy pénzt (még csak terembérletet sem!) nem igényelnek, viszont szervezést, alkalmazkodási készséget, egészséges versenyattitűdöt és elhatározást annál inkább. De az kétségtelen, hogy megéri: egy-egy szabadban elkövetett csapatsport, közösségi játék felérhet egy terápiával. Kapcsolataink elmélyülhetnek, egymásba szövődhetnek, megtalálhatjuk a versenyszellem és a harci kedv ideális megnyilatkozási formáit (tehát konstruktívan vezethetjük le a feszkót). Megérezhetjük, milyen az, amikor a közös cél érdekében mindenki a saját értékeit felmutatva és gyümölcsöztetve, de a közösséghez alkalmazkodva és magát annak alárendelve teljesedik ki. Ennek már csak a megsejtése is óriási örömöt tud okozni, gondoljunk a gólörömre!

Ugye, hogy ez milyen utópiának hangzik, ha a társadalmunkat szemléljük? Pedig a csapatsportok rendkívül jó útmutatást adnak a békés együttéléshez, egyén és közösség egyidejű kiteljesedéséhez. A kirándulás, a túrázás, a szabadban közösen eltöltött idő pedig arra tud emlékeztetni minket, hogy a természetben vagyunk igazán otthon, az a legemberibb közeg, valahol mementó az Édenről, ahová egész életünkben visszavágyunk. (Arról nem is beszélve, mennyire egészséges valódi levegőt belélegezni.)

Fenntartom a korábbi állításomat: arra van időnk, amire szánunk. Szívből ajánlom nektek, hogy ha nem is az ebben az írásban felsoroltakat, de kezdjetek el olyan sportot űzni, amit élveztek. A címben azt írtam, hogy a béke ötTUSÁja, ebben benne van a tusa szó, vagyis a küzdelem, ahogy a szenvedély szóban is a szenved ige. Van, hogy nehéz lesz állhatatosnak maradni, lesz ütközet a lustasággal, ezt elismerem. De tartsatok ki benne, formáljátok hozzá picit az életeteket – megígérem, hogy viszontformál majd Benneteket.

 

Szerző: Király Eszter