Kincs a gyereknevelésben: a humor

A gyereknevelés rengeteg olyan pillanatot tartogat, amiben a humor megkönnyítheti szülő és gyerek életét. Érdemes tudatosítanunk ezt magunkban, így könnyebben eszünkbe jut, és olykor éppen ez az eszköz ránt ki minket egy kétségbeejtő, megoldhatatlannak tűnő helyzetből. De persze ezt is lehet jól és rosszul használni. A kérdés, hogy mi a célunk vele.

A humor hidat épít

A mondás szerint két ember között a legrövidebb út egy mosoly. Nos, a humor is egyike a közvetlen utaknak, ahogy eljuthatunk egymáshoz. És a gyereknevelésben mindennél, még a sokat hangsúlyozott következetességnél és sok egyéb tiszteletreméltó szempontnál is fontosabb maga a kapcsolat.

Valójában ez az egész magva: igazán kapcsolatban lenni a gyerekkel, úgy, hogy valóban őt látjuk, rá reagálunk. A humornak ereje van, mert egy pillanat alatt át tud hatolni vaskos falakon is. Ha két ember együtt nevet, azt jelenti, összekapcsolódnak, együtt vannak. A gyerek pedig boldog, és biztonságban érzi magát ilyenkor, és így minden könnyebb, még a fegyelmezés is.

Megelőzni a vihart

Minden szülő kitapasztalja, mik a rázós helyzetek, és már előre befeszül, amikor jön az a fejezet, aminél mindig vita van, amikor folyton húzza az időt a gyerek, ellenáll, nyűglődik. Ezek legtöbbször a hétköznapok rutin elemei, mint a lefekvés, elindulás otthonról stb. A szülő próbálja nyugodt hangon közölni, hogy eljött a játékelpakolás ideje, és utána megyünk fogat mosni, a gyerek ágál, a szülő egyre ingerültebb, végül mindenki kiabál. Erre a legjobb megoldás a játékosság.

A kisgyereknél leginkább a játékban jelenik meg a humor, a közös hülyéskedésben. Anya felkapja a játékmacit, és kissé színpadiasan magyarázza neki „ja, hát a gyerekem ma nem hajlandó fogat mosni, akkor neked kell jönnöd velem, valaki fogát meg kell mosnom, ezt a feladatot kaptam”. A váratlanság kizökkenti a porontyot, meglepetten kacag, és ebben a megváltozott légkörben hogy, hogy nem, gördülékenyen megy minden.

Lehet, hogy aki még keveset próbálta, abban van némi ellenérzés, mondván, minek bohóckodjon, anélkül nem lehet elvárni, hogy fogat mosson a gyerek? De ne felejtsük el, a gyerek legotthonosabb közege, anyanyelve a játék. A „bohóckodó” szülő nem ripacskodik, hanem a saját nyelvén szól a gyerekhez. Nem leereszkedik hozzá, hanem belép a világába.

A teljes cikk a Divány.hu oldalán olvasható, a folytatásért kattints IDE. A kép forrása ugyanitt.