Szeptember 1.

Szeptember 1.

A mai nappal ünnepélyesen és visszafordíthatatlanul vége a nyárnak! Kezdődik egy újabb tanév.

Szülőként és pedagógusként ez újabb kihívások elé állít minket és rengeteg feladat elé gyermekeinket. Nemcsak megoldandók, megszervezendő teendők, de a srácok útjának egyengetése vár ránk. Ilyenkor kapkodjuk a fejünket, el sem tudjuk képzelni, hogy lesz mindenki időben a helyén, hogy fognak helyt állni az iskolákban, különórákon. Néhány szempontot azonban érdemes szem előtt tartani, mielőtt elsodor a cunami, így talán elkerülhetjük, hogy már október elején hulla fáradtan, kisírt szemekkel rogyjon a család egy emberként a kanapéra.

Ha már az első napon feszülten, görcsösen indítjuk el őket az iskolába, ezt ők is megérzik. Ők a mi tükreink, érzékeny antennáikkal leveszik a jelzéseinket, és ők is úgy fognak érezni, mint mi. Vegyük lazábbra! Nem baj, ha még nincs meg minden füzet, nem baj, ha gyűrődés van az ünneplő ingecskén, nem baj, ha nincs minden ceruza kihegyezve. Fontosabb, hogy öleléssel, bíztató szavakkal, és őszinte, beléjük vetett bizalommal engedjük őket útjukra.

A nyári menetrend sajnos elmúlt. Alakítsunk ki egy új rendszert a tanévre. Fontos, hogy minden családtagnak beleférjen némi „Én idő” is. Ez jár a gyerekeknek is, amikor nem kell semmit csinálniuk, csak játszanak, zenét hallgatnak, néznek a semmibe, és bizonyára rengeteg haszontalan tevékenységet ki tudnak találni ezekre az időszakokra. Nekünk is szükségünk van erre, olvasás, barátnőzés, sopizás, bambulás, mind belefér.

A kevesebb néha több! Nem kell 24 órában foglalkoztatni a gyereket!

Az új rendszerbe rengeteg mindent bele kéne préselnünk, de szelektáljunk. Bár pontosan tudni véljük, mire van szüksége a csemeténknek, hagy válasszon a gyermek is számára fontos különórát. Ilyenkor célszerű összedugni a fejünket, és „családi kupaktanácson” eldönteni, mire fordítsuk az értékes délutánokat.

Ha lehet, legyenek különóra mentes napok is, sőt, minden mentesek is. Mindenkinek jár néha szabadnap, bátran vegyünk is ki néha egyet, amikor egész nap együtt lehetünk.

Szeretnénk egy fárasztó hét után, hétvégén pihenni, feltöltődni, ugyanakkor rengeteg program hívogatja a családokat ilyenkor. Nem kell mindenen ott lenni! Legyenek otthon, semmittevéssel töltött hétvégék is.

Beszélgessünk, hallgassuk meg a gyereket, úgy hogy szánjunk rá időt!

Egy-egy fárasztó munkanap után jól esik, ha elmesélhetjük, mi történt velünk, ezzel a gyermekek is így vannak. Suli után egy közös fagyizás, akár egy közös vacsora készítés( nem feltétlenül őzgerinc áfonyával) remek alkalom lehet a nap eseményeinek megbeszélésére. Ha kibírjuk, tanácsadás helyett a meghallgatás, az odafigyelés kisimítja az olykor borús homlokokat. Vannak srácok, akik nehezebben mesélnek magukról, de, ha az esti mesét ők mondhatják a szülőknek, mesébe bújtatva, más bőrébe bújva, sok mindent elárulna napjukról.

A szülő nem pedagógus, mikor kell segítséget kérni?

Ha a sok gondoskodás, együtt tanulás ellenére úgy érezzük, gyermekünk mégsem úgy működik a suliban, ahogy szeretne, bátran kérjünk segítséget. Akár a délutáni leckeíráshoz ( mással talán könnyebben megy, mint anyával, apával), akár a reggeli fejfájások, induláskor látható időhúzások, akár barátokkal való gyakori konfliktusok esetén. Érdemes kétségeinket, bizonytalanságainkat olyanokkal megosztani, akik szakemberek a témákban. Egy jókor kért és kapott tanács, segítség új lendületet adhat.

Intő jelek, ami már arra utalhat, hogy szakember segítségére van szükség

Ha nehéz reggelente az elválás, ha túlzottan meg akar felelni, ha rá stresszel a dolgozatokra, ha nincsenek barátai, ha úgy érzi, állandóan kiszúr vele a tanár néni, ha hulla fáradt, esetleg elalszik már délben, ha minden kiesik a kezéből, ha nem tud 2 percig nyugton ülni…mind-mind intő jelek lehetnek.  Alapítványunknál idegrendszer érettségét mozgásvizsgálattal, tanulási nehézségeket részképesség vizsgálattal, szorongásos tüneteket pszichológiai konzultációval segítjük feltérképezni. Iskolába készülő ovisoknak Sulira hangoló és Zenekaland programunk támogatja a kezdés előtti tanévben a felkészülést.

Az élet egy ( két, három, stb.) gyermekkel ugyan néha túlélő túrának tűnik, de ha egymásért és nem egymás mellett élünk, szeretettel és némi megfontoltsággal csodás kincsekkel, örömteli órákkal gazdagíthatjuk a magunk és csemetéink életét!

Kiegyensúlyozott tanévet!

Szerző: Sólyom Brigitta, pszichopedagógus

Csodakapu Alapítvány

Kép: pixabay.com