10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene

Amikor még csak csecsemők, elég egyszerűnek tűnik. Megetetjük, kicseréljük a pelusukat és letesszük őket aludni. Aztán szélsebesen elkezdenek nőni. Elkezdenek beszélni. Van, amikor morcosak. Már vannak igényeik. Lesznek testvéreik, úgyhogy kezdődik a harc, a harapás, a csípés, a verekedés, a karmolás és így tovább. Elkezdenek iskolába járni és trágár szavakkal jönnek haza. És fenyegetnek, hogy „nem vagy többet a barátom”. Elég gyakran még ezeknél is nagyobb kihívást igénylő viselkedési módokkal szembesülünk.

Amikor még csak álmodozunk róluk, már azon törjük a fejünket, vajon hogyan indíthatnánk el őket a nagybetűs életbe.

Segítségül, íme, álljon itt Dr. Justin Coulson pszichológus 10 tanácsa, amit szerinte érdemes tudnia minden szülőnek. (Milyen jó is lenne, ha csak 10 dolgot kellene tudni!)

Akkor csináljuk jól, ha mi, szülők, egyetértünk

A gyermeknevelésben komoly kihívásokkal fogunk szembesülni, ha nem vagyunk egy platformon azzal a felnőttel, akivel osztozunk a felelősségen. Nem kell mindent ugyanúgy csinálni. Szinte kizárt, hogy mindig mindenben egyetértsünk. De, amikor a szülők között összhang van és hajlandóak együttműködni, hogy elérjék a kívánt célt, valamint harmonikus a kapcsolatuk, az mindenképpen pozitívan hat a gyermekekre, valamint a partneri kapcsolatra is.

A gyerekek jól boldogulnak, ha tudják, hogy számíthatnak ránk

Amikor a gyerekednek szüksége van rád, állj meg és valóban figyelj rá. Nem elég, ha csak a testeddel fordulsz felé, miközben a szemed még a képernyőn csüng. Ne banalizáld el, hogy „aha, igen, hallgatlak”, miközben igazából nem is rá figyelsz. Hagyd abba, amit csinálsz! Nézz a szemébe, hogy lássa, figyelsz rá. Hallgasd meg és válaszolj a kérdésére. A gyerekeinknek szükségük van arra, hogy elérhetőek legyünk számukra és gondoskodjunk róluk.

Amire a gyerekek leginkább vágynak: hogy megértsük őket

Ha a gyerekeink a jéghegyek, a viselkedésük az, ami kilátszik a vízből, de a jéghegy jelentős része, az érzelmek, a víz felszíne alatt vannak és láthatatlanok. És addig láthatatlan is marad, amíg nem fordítunk elég időt arra, hogy megértsük, mi rejtőzik ott. Az érzések, érzelmek, a fejlődési folyamatok mind hozzájárulnak a viselkedésükhöz. Ha megértjük ezeket, megtaníthatjuk nekik kezelni a saját érzéseiket, ahelyett, hogy mindent mindig mi oldjunk meg.

Büntetéssel nem lehet fegyelmezni

Ideális esetben a gyerekeinknek a szövetségeseinkké kell válniuk, mert különben elég gyakran kellene fenyegetéshez és erőszakhoz folyamodnunk. A fegyelem fókuszában a segítség álljon, nem pedig a büntetés. A legjobb fegyelmezés pozitív módon tanít. Ez azt jelenti, hogy időt fordítunk arra, hogy elmagyarázzuk, mit szeretnénk és miért. A gyerekünk perspektívájából tárjuk fel a problémákat. És támogassuk őket abban, hogy nagyszerű döntéseket hozhassanak a mi iránymutatásunkkal.

Meg kell tanítanunk nekik, hogy egyedül hozzák meg döntéseiket

Gyermekeink, vagy bárki más közötti konfliktus megoldásának a kulcsa, az empátia. Mivel észlelik a saját befolyásukat másokra (és fordítva), empátiát éreznek, ezért megváltoztatják a döntésüket vagy a viselkedésüket, ami sokkal tovább fog kitartani, mintha mi, a szüleik ráerőltettük volna az akaratunkat.

A cikk folytatása, a további öt pont a Szülő 2.0 oldalán olvasható.