Se vele se nélküle? – Anya-gyerek szimbiózis

Se vele se nélküle? – Anya-gyerek szimbiózis

Érezted már úgy, hogy szeretnél egy kicsit egyedül lenni? Megfordult már a fejedben, hogy jó lenne úgy elmenni a vécére, hogy ne kövessenek oda, és később se menjen be utánad senki? Esetleg megenni egy falatot vagy akár csak egy kocka csokit úgy, hogy ne kérje el és ne nézze ki azt senki se a szádból? Ráadásul mindezt úgy, hogy közben ne legyen lelkiismeret-furdalásod?

Akik a fenti kérdések közül legalább egyrre igen választ adtak, azoknak ajánlott, akik két igen választ adtak, azoknak erősen ajánlott, akik pedig a négy kérdésből legalább háromra igennel válaszoltak, azoknak kötelező most néhány percet kiszakítaniuk az időből, és tovább olvasni.

Először is szeretnék mindenkit megnyugtatni: Nem vagy egyedül!

Mármint konkrétan az érzésre gondolok most. Arra, mikor szeretnél egy kicsit a gyermekedről leválni, de ő még egyáltalán nem tudja méltányolni ezen kívánalmadat. Hiszen neki te vagy a biztos pont, sőt, egyenesen te vagy maga a nagybetűs BIZTONSÁG.
Hozzád képest tájékozódik, rajtad keresztül szemléli és ismeri meg a világot. Te nyújtod neki az elsődleges mintát, eleinte csak téged figyel, és később is te leszel az, akit elsőként másol, vagyis ekkor már nem csak figyel, hanem utánoz is.

Azáltal, ahogyan figyeli minden pillanatodat, általad nyílik egyre szélesebbre előtte a világ. A kezdeti anya-gyermek szimbiózis a kisbaba fejlődésének előrehaladtával kezd majd ugyan szépen-lassan-fokozatosan lazulni, de ehhez idő kell, hogy ő egyre inkább szükségét érezze valamiféle kezdetleges önállóságnak. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy ne lenne ekkor is állandóan a sarkadban. Csupán annyit jelent, hogy néhány percre, rövidebb időre elfoglalja magát, de mindenképpen szüksége van ekkor is a jelenlétedre.

 

A teljes írás a Babafalva oldalán olvasható, a folytatásért kattints IDE.