A droghoz hasonló függőséget okozhat a közösségi média kiskamaszkorban
Tari Annamária pszichológus az Indexnek arról beszélt, milyen komoly szorongást okozhat a közösségi média kiskamaszkorban, miközben a gyerekek nem tanulják meg a felnőttkorhoz szükséges érzelmi stratégiákat. Szó volt arról is, hogy miért nem adnak a Szilícium-völgyben dolgozó szülők 14 éves kor előtt okostelefont a gyerekük kezébe.
Tari Annamária szerint “amikor elkezdték vizsgálni az okostelefon hatásait, akkor még senki nem gondolta, hogy itt egy nagyon is valóságos addikcióról lesz szó. Senki nem sejtette nyolc-tíz évvel ezelőtt, hogy a közösségi média a legerősebb kémiai függőséget okozhatja, ami az alkoholhoz, a droghoz vagy bármely más szerhasználathoz hasonlít”.
Nyakunkon a baj
Amikor a gyerekek az online világukban vannak, és úgy érzik, nincsenek egyedül, jönnek a lájkok és a szívecskék, akkor a szakember szerint “az agyuknak az a része aktív, ahonnan az öröm származik: ez egy igazi endorfinpumpa. Az okostelefonok, a gyors internet és a közösségi média megadja a gyerekeknek az azonnali érzelmi szükséglet kielégítésének lehetőségét. A gyerek azt szokja meg, hogy amit akar, az nagyjából azonnal teljesül. És azt hiszi, a valóságban is úgy működnek a dolgok, hogy ha valamit megunt, elrontott, akkor onnan bármikor kiléphet, és újra próbálkozhat. Ami a legszomorúbb, hogy most olvashatjuk a lelkiismeret-furdalásból megszólaló, a fejlesztést annak idején életre hívó szakemberek sorait, miközben a következmény már itt van, úgyhogy némi késésben vagyunk”.
Ha nem vagy sikeres a neten, senki vagy?
Tari Annamária arról is beszélt, hogy
- a gyerekek “nem a valódi életet tanulják meg, hanem egy nagyon gyors tempójú, látszólagos érzelmekkel tarkított, pörgős, színes interaktív világban működnek, amihez képest apa és anya az ilyen vagy olyan házasságával, ülve a kanapén, nyomkodva a tévé távirányítóját, hát kicsit szürke, kicsit unalmas és kicsit lassú”.
- “mindenki internetes mémmé akar válni, ami az Andy Warhol-féle 15 perc hírnév új formája. Ez nyomja ma a kiskamaszok vállát, holott ennek az életkornak pont nem az lenne a legfontosabb feladata, hogy ő minél ismertebb és elismertebb legyen. Simán kiskamasznak kéne lennie egy olyan közegben, amiben kezdi megtapasztalni az érzelmeket, a kapcsolatokat és a történéseket, ahol nem a szorongásokat kell kezelnie, hanem az örömöket”.
Az interjú számos érdekes témát érint még, többek között a csoportnyomást, a szülői támogatás útjait, az okostelefon-tilalom lehetséges életkori határát, a kiközösítéstől való félelmet, a tanulás értékének erodálódását, valamint azt, hogy miként lehet mindezt megértetni a gyerekkel. A teljes cikk az Indexen olvasható.