Miért ne mondjuk soha egy gyereknek, hogy “okos vagy”?

Miért ne mondjuk soha egy gyereknek, hogy “okos vagy”?

“Okos vagy!”, “Ügyes vagy!”, “Szép munka volt!”. Mi a különbség a különbözőféle dicsérő szavak között? Melyik segít és melyik akadályoz? Bradley Busch pszichológus egy fontos akadémiai tanulmányról ír érthető, alkalmazható módon, pedagógusoknak bemutatva a “növekvő” gondolkodásmód teóriáját és annak pedagógiai következményeit . A The Guardian cikkét a Eriksson Zsófia fordításában közli a Modern Iskola.

Rengeteg pszichológiai kutatás foglalkozik azzal, hogyan tehető hatékonyabbá tanárok és a diákok együttműködése, de ezek az tudományos eredmények sokszor nem elérhetőek a tanárok számára, vagy ha elérhetőek is, a hétköznapokra való adaptálásuk nehézséget okozhat. A következő írás azt igyekszik  segíteni, hogy aktuális tudományos eredmények, érthető, pedagógusok számára alkalmazható formában kerüljenek bemutatásra. Arra igyekszünk ezeknek a kutatásoknak az elemzésével egyszerű választ találni, hogyan segíthetjük hatékonyabban a diákokat az iskolában? Jelen cikkben a “növekvő” gondolkodásmód teóriáját mutatjuk be (Erről korábban, 2017 októberében  jelent meg  már nagy sikerú cikkünk: “Hogyan neveljük az okos gyereket” címmel -szerző: Carol S. Dweck).

A “fejlődő szemlélet”, vagy “növekvő” gondolkodásmód (“Growth mindset”) teóriája azon az elképzelésen alapul, hogy az intelligencia nem örökölt – “kőbe vésett” – hanem egyénenként fejleszthető. (A teória kidolgozóinak alapfeltevése szerint kétféle embertípus van, az egyik eleve elrendeltként tekint saját intelligenciaszintjére és képességeire, míg a másik a tanulás, fejlődés erejében hisz. A szerk.) 20 évvel ezelőtt egy szemantikus vizsgálatnak köszönhetően került be a köztudatba a szemlélet, mely azóta meghatározza a tanárképzés és az oktatói tevékenységek fajtáiról alkotott elképzeléseinket. De mik voltak ennek a tanulmánynak az eredményei?

“Növekvő” gondolkodásmód

A New York-i Columbia Egyetem tanárai Claudia Mueller és Carol Dweck 1998-ban a Journal of Personality és a Social Psychology című akadémiai szaklapokban jelentették meg írásukat, melyben bemutatták, hogyan hatnak tapasztalataik szerint a diákokra a különböző dicsérettípusok. A tanulmány maga valójában 6 különálló kutatást mutat be.

Mindegyikben, 9 és 12 év közötti gyermekekkel végeztettek problémamegoldó játékokat. A játékot követően elmondták a gyerekeknek, hogy a kérdések 80%-ára helyesen válaszoltak, továbbá megdicsérték őket vagy a tehetségüket/intelligenciájukat, vagy a befektetett kemény munkát hangsúlyozva. A kutatók arról számoltak be, hogy a diákok hogyan érezték magukat, milyen viselkedést tanúsítottak az ezt követő további feladatokban.

 

Mik lettek az eredmények?

 

• Azok a gyerekek, akiknek az intelligenciáját dicsérték, nagyobb valószínűséggel választottak a továbbiakban olyan feladatokat, amelyekről úgy gondolták, okosnak fogja mutatja őket. Azok a gyerekek, akiket az erőfeszítéseik alapján dicsértek, olyan feladatokat választottak, amiknek megoldása során új dolgokat tanulhattak.
• Azok a gyerekek, akiknek az intelligenciájukat dicsérték, kevésbé élvezték a további feladatok megoldását, mint azok, akiknél a befektetett erőfeszítést.

 

A teljes cikk a moderniskola.hu oldalán olvasható, a folytatásért kattints IDE.