Gyerek vagy karrier a XXI. században

Gyerek vagy karrier a XXI. században

Lehet, hogy sokan meg fognak most lepődni, de azt gondolom, hogy nőnek lenni most a XXI. században a legjobb, amióta létezik ember ezen a Földön – írta Szántó Györgyi a Családháló oldalon. De miért is van ez így?

Folyton azt hallom, hogy ma a legnehezebb. De vallom, a legjobb is. Ebben biztos vagyok. Átlagos európai nőkről beszélek. Olyanokról, amilyenek mi is vagyunk. Egyszerre kell gyereket nevelni, dolgozni, karriert építeni, családot összetartani. Lehetséges ez? Igen, az.

Döntés, következményekkel

Nevelhetünk gyereket, lehetünk vállalkozók, tanulhatunk, lehetünk vezetők, mindezeket csinálhatjuk egyszerre, természetesen mindenkinek vérmérséklete és teherbírása szerint. Minden segítséget megkapunk ehhez a társadalomtól, a barátainktól, de főleg csodálatos férjeinktől, párjainktól. Ők segítenek gyereket nevelni, míg Anya tanul, vállalkozik, vagy éppen vezető egy multinál. Kiteljesedhetünk anyaságunkban, de karrierünkben is. A legtöbben dönthetünk, választhatunk, hogy melyik a fontosabb. Persze nem következmények nélkül. Következménye mindennek van. De a szabad döntés a miénk.

Pár emberöltővel ezelőtt egy nő nem dönthetett. Sorsát predesztinálta a környezet és a család, amibe beleszületett. Nem léphetett le arról az útról, amit ősei jelöltek ki a számára. Pont úgy élt, ahogy az anyja és a nagyanyja és a még meg sem született lányai. Nem tanulhatott, nem volt segítsége, munkájáért nem illette bér. Hiába volt gazdag vagy szegény, nem törhetett ki a születésével meghatározott körből. Nem választhatta ki, hogy mi akar lenni, mit akar kezdeni az életével. Nem lehetett orvos, még akkor sem, ha gazdag családba született. Mert valóban ki volt téve a férfiak kénye-kedvének.

A nők és a vezetői szerep

Ma kis túlzással bármik lehetünk. Befolyásol, de nem predesztinál a család és a társadalmi rang. Ki lehet törni, még akkor is, ha nem mindig sikerül. Ezért mondom azt, hogy a legjobb és legizgalmasabb nőként a XXI. században élni.

Mégis sokan mondják, hogy a fránya férfiak miatt nem lehetünk, csak véres veríték árán azok, akik lenni szeretnénk, például vezetők. Meglepő, de több magyar diplomás nő van, mint férfi. Az arány a 2000-es évek elején fordult meg és azóta is tartja magát az a tény, többen vagyunk.

Százalékban tehát kifejezhető, hogy a nők átlagosan magasabban képzettek ma Magyarországon, mint a férfiak. Az is kifejezhető százalékos formában, hogy a nők kisebb arányban vannak jelen a vállalatok, politika felső vezetésében, mint a férfiak.

Ebből a két tényből „természetesen” következik az a megállapítás, hogy minket nőket diszkriminál, elnyom és alul értékel  a HR osztály, a munkahely, a társadalom és a szerepelvárások.  Erre utal az „üvegplafon” kifejezés is, amit a nők munkaerő piaci helyzetére használnak. E szerint egy nőt különböző sajátságok és külső tényezők akadályoznak meg abban, hogy feljebb jusson a ranglétrán. Ezek között az okok között van a társadalom még mindig létező férfi-központúsága, a diszkrimináció, az önbizalom hiány, a család, a gyerekek. Sajnos ebben sok igazság van. A tények makacs dolgok.

Melyik előbbrevaló, a munka vagy a család?

De a helyzet mégis talán árnyaltabb ennél. Mindezek mellett a nehézségek mellett, amit a munkaerő piac ránk mér, más oka is van annak, hogy az iskolázottság és a vezető beosztás aránya fordított a nemek között. A nők sokszor szorgalmasan tanulnak. Szorgalommal és kitartással is el lehet végezni a főiskolát, egyetemet. De attól még, mert 2-3 szorgalommal megszerzett diplomája van valakinek, nem lesz alkalmas vezető. Nem alkalmas, vagyis alkalmatlan.

A másik, sokak számára elképzelhetetlen ok az, hogy nem is szeretne vezetni. Ne induljunk ki abból, hogy nő és férfi egyforma. Mert nem vagyunk egyformák.

A cikk folytatása további szempontokkal, szerepértékeléssel a Családháló oldalán olvasható.