Szülői stílusok: rád melyik jellemző?

Szülői stílusok: rád melyik jellemző?

Minden szülő más, mindannyian valamennyire egyedi stílusban, megközelítésben, különböző elvek szerint neveljük gyerekeinket. Évtizedek kutatásai alapján mégis kategóriákba lehet sorolni a szülők nevelési stílusát – írta a Babaszoba.

Ezeket a kategóriákat ismerni éppúgy hasznos, mint tisztában lenni azzal, melyik megközelítésnek általában milyen hatása van a gyerekekre. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy egy adott szülő nevelési stílusa egy az egyben beleillene bármelyik kategóriába. Mégis, vannak jellemző vonások jellemző hatásokkal.

Különösen hasznos ez az ismeret, ha arra készülünk, mi majd másmilyen szülők leszünk, mint a mieink voltak. Ha olyan szülők akarunk lenni, akik bíznak a gyerekeikben, engedik őket felnőni és önállóvá válni.

Mielőtt a négy hivatalos stílusra rátérnénk, egy kis kitérő.

Helikopter-szülők

Napjainkban a leggyakrabban emlegetett szülői nevelési stílus a helikopter-szülőség, amit angolul egyre gyakrabban illetnek az “overparenting”, azaz túlzott szülőség névvel. Ezek a szülők igyekeznek a gyerekük életének minden mozzanatában jelen lenni, általában igyekeznek megoldani helyettük minden problémát, eltakarítani minden akadályt.

Csak éppen ezzel a gyerek fokozatos függetlenné válását akadályozzák meg, sokszor alkalmatlanná teszik őket saját problémáik megoldására.

Ők azok, akik előbb tudják az e-naplóból a jegyeket, mint maguk a gyerekek, de sokszor alapvető gyerekjogokat sértenek azzal, hogy rendszeresen kutakodnak gyerekeik táskájában, telefonjában, e-mailjei között is. Ez a magatartás általában a gyerek egész gyerek- és fiatalkorát végigkíséri.

A felnövő gyerekeik

Lassan szülővé válnak a helikopter-szülők gyermekei, akik a tapasztalatok szerint nehezen boldogulnak a családdal járó felelősség vállalásával. Vagy elhanyagoló szülőkké válnak, vagy maguk is helikopterré, esetleg tovább terhelik szüleiket, mert rájuk támaszkodnak. A mostani 40-50-es generáció, amelynek egy része ezeket a gyerekeket nevelte, az úgynevezett szendvics generáció. Már vannak ellátási kötelezettségeik az idős szülők felé, de elszakadni még nem tudó gyerekeik változatlanul rájuk támaszkodnak.

Nevelési stílusok

Diana Baumrind amerikai pszichológus két dimenzió mentén határozta meg a szülői magatartás jellemzőit, aszerint, hogy mennyire reagál a szülő a gyerekre, illetve hogy milyen mértékben állít követelményeket a gyerek elé. Érdekesség, hogy eredetileg csak három nevelési stílust definiált 1966-ban, a negyediket, az elhanyagoló szülőt 1983-ban Eleanor Maccoby és John Martin tették hozzá a rendszerhez.

1. Elnéző, megengedő szülő

Az elnéző, megengedő szülők kevés elvárást támasztanak, de érzelmileg erősen kötődnek a gyerekeikhez, erősen bevonódnak az életükbe. Gyerekeik gyakran impulzívak, éretlenek, híján vannak az önkontrollnak, de nehezükre esik a másokkal való udvarias viselkedés is. Ezt a szülői nevelési stílust a rendszerben kevésnek definiálták.

Az ilyen szülők kevéssé várják el az érett viselkedést, nem kontrollálják gyerekeik életét, ugyanakkor különösen nagy melegséggel közelednek a gyerekekhez, hangsúlyt fektetnek a gyerek autonómiájára. Sokan azért válnak ilyenné, mert nem tudják, hogyan gyakoroljanak kontrollt, nincsenek ehhez megfelelő eszközeik. Alapvetően erőforrásnak tekintik magukat, a szülőt kevéssé tekintik aktív szereplőnek a gyerek nevelésében, hajlamosak arra, hogy a gyerekeik rabszolgájává váljanak.

Gyerekeik gyakran agresszívak, hajlamosak a főnökösködésre, önközpontúak, ám kevéssé önállóak, és iskolai teljesítményük is gyakran alacsony.

A teljes cikk, az autoriter, a hiteles és az elhanyagoló szülő jellemzése a Babaszoba oldalán olvasható.