Érzelmi analfabétákat nevelünk – megkongatták a vészharangot

Érzelmi analfabétákat nevelünk – megkongatták a vészharangot

Uzsalyné dr. Pécsi Rita, neveléstudományi szakember és neves pedagógus megkongatta a vészharangot.

A siker, a csillogás és az ambíció korában, az ötösök, sportkupák és versenyérmek világában bukdácsoló gyerekek a legalapvetőbb érzelmeiket is képtelenek kifejezni. Az IQ-szint, iskolai érdemjegyek, fizetések és prémiumok – a számok bűvkörében élünk.

Könyveket lehetne megtölteni a cikkekkel, melyek arról szólnak, hogy világunk hideg, érzelmileg sivár. De hol kezdődik mindez? A multiknál, az irodákban? Vagy az egyetemeken, ahol mindenki a laptopjába mélyed és a professzorok azt sem tudják, kiket oktatnak? Uzsalyné dr. Pécsi Rita szerint sokkal mélyebbre nyúlik vissza ennek gyökere, az eredő a kisgyermekkorban, az otthonokban keresendő – idézte gondolatait a honlapjáról a csaladinet.hu.

A szülők cseppet sem gondatlanok. Megveszik a legfejlesztőbb játékokat, az egészséges ennivalókat és tejfogkímélő nasikat. Megkeresik a legjobb bölcsődéket, óvodákat és iskolákat, ahol a legjobb eredményeket produkálják a gyerekek. Finanszírozzák a legjobb magániskolákat, legdrágább egyetemeket és megveszik az autót, a lakást, bármit, amitől a gyermeknek jobb lehet az élete, a szülő pedig azt érezheti, hogy mindent megtett csemetéjéért.

• A felnövő fiatal felnőtt pedig ott áll tehetetlenül a vele szembejövő problémák előtt. A munkahelyi konfliktusok megoldatlanok maradnak – “a főnök és a kollégák sem normálisak”, inkább újra és újra másik munkahelyet keresnek, ahol “megbecsülik” őket.
• A párkapcsolati problémák – már ha létezik párkapcsolat az adott fiatal életében – sem lesznek kibogozva, inkább minden lány “hisztérika” és minden fiú “bunkó” bélyeget kap a sokadik sikertelen próbálkozás után.
• A barátok, bár sokan vannak a bulik alkalmával, de mind eltűnnek, amikor segítségre lenne szükség. Hősünk értetlenül áll mindezek előtt, szülei pedig ugyanúgy nem értik, mitől dől romba csemetéjük élete – hiszen mindent megkapott, ami a sikerhez kell!

A választ Pécsi Rita szerint az érzelmi intelligenciában találjuk

Egy ideje a tudomány felfedezte, hogy nem csak az értelmi intelligencián múlik a siker és a boldogság, azonban lassan épül be a köztudatba, egyszersmind a nevelésbe.

Az iskola, de már az óvoda is az IQ-t fejleszti: versek, mesék, dalok megtanulása, száraz adatok bemagolása, matematikai képletek, megoldási stratégiák – különórák, sportok, extrém leterheltség. Mindezt ráadásul mérhető eredményekké is alakítja az oktatás dolgozatok, tesztek, versenyek formájában. Óvodások százai, ezrei vannak hazánkban, akik mindenkinél ügyesebben táncolnak, 10-20-30 verset tudnak elszavalni, legjobbak az óvodai nyelvórán, rajzversenyen vagy focicsapatban – ugyanakkor tehetetlenül lefagynak, ha valaki elveszi a homokozóban a lapátjukat.

Itt lép képbe az EQ – ahhoz ugyanis, hogy saját és társaink érzelmeit érteni és kezelni tudjuk, érzelmi intelligenciára van szükség. Magas értelmi intelligenciával a logikus megoldásokat gyorsan megtaláljuk (“kicsavarom a kezéből a lapátot…”), az értelem, a tervezés, az objektivitás kiválóan működik. Azonban a szociális készségek, empátia, indulatkezelés, kötődések, érzelmek, csapatban vagy családban működés – ezek bőven lehetnek döcögősek a magas IQ dacára.

Szülőként is sokat tehetünk

Otthon is sokat tehetünk azért, hogy a gyerek érzelmi intelligenciája magasabb legyen.

• Ne a tablet és a rajzfilmek neveljék! Beszélgessünk vele, hagyjuk, hogy meséljen és meséljünk mi is.
• Nem csak eszközökkel lehet játszani (mely játékok végén megdicsérhetjük, hogy milyen gyorsan rakta ki, rajzolta le, nyerte meg…). Szaladgáljunk, kergetőzzünk, birkózzunk, ölelkezzünk és nevessünk, nevessünk, amíg csak a hasunk bírja.
• Beszélgessünk, vegyünk észre, csodálkozzunk, vizsgálódjunk.

Mindamellett, hogy megmutatjuk gyermekünknek, milyen csodálatos a világ, nagyon figyeljünk arra, hogy ne szorítkozzunk csak a jó dolgokra, mivel egy kellemetlen érzelmi helyzet éppúgy tehetetlenné teszi, ha egész életében azt hitte, a világ csupa szép és jó. Szabad látni, hogy otthon is vannak apróbb feszültségek, hogy néha anyával is megesik, hogy kellemetlenül érzi magát a munkahelyén, sőt, van, hogy apa is legszívesebben csak csapkodna dühében. Látnia kell, hogy ilyen dolgok is megesnek, de anya és apa elsimítja a vitát, a kellemetlen érzések feloldhatók és a düh is elvezethető.

A cél ugyanis nem az ilyen érzelmi helyzetek elkerülése, hanem, hogy a gyermek tudja és akarja is kezelni ezeket, ha szembekerül velük.

A mai gyerekek ugyanis nem tudják és nem is akarják. A feszültséget, frusztrációt magukba fojtják, mely aztán ellenőrizetlenül kitör. Valójában csak félnek, mert nincs megoldási stratégiájuk egy csomó helyzetre – hiányzik az ötletesség, a bátorság, ami a hibázáshoz és az újrakezdéshez kell, a magabiztosság, ami tovább visz az apróbb hibák után.

Ezek kialakításában a szülők szerepe igen nagy, és különösen fontos, hogy az apukák ne maradjanak ki ebből, ugyanis nagyon hatékonyan tudják fejleszteni gyerekeink érzelmi intelligenciáját.

A cikk folytatása itt és itt.