7 mondat, ami romba döntheti a gyerek önbizalmát

7 mondat, ami romba döntheti a gyerek önbizalmát

Minden szülő törekszik a legjobbat adni gyermekének, és igyekszik arra sarkallni csemetéjét, hogy a legtöbbet hozza ki magából. Olykor azonban még jó szándékkal is olyan dolgokat mondunk, melyek épp az ellenkező hatást váltják ki.

1. Rossz/Ügyetlen/Buta stb… vagy!

Ilyesmit többnyire azért mondunk, hogy lebeszéljük a helytelen viselkedésről a gyereket. Azonban óriási különbség van aközött, hogy valaki butaságot csinál, vagy buta – írta a Családinet. Az efféle, visszafordíthatatlannak tűnő, a gyereket és nem a tettét minősítő kijelentések azt sugallják, hogy nem egy rossz döntésről, pillanatnyi figyelmetlenségről beszélünk, hanem a rosszaság, butaság, ügyetlenség állandó állapot. S ha már egyszer rossz vagyok, miért ne csinálhatnék mindig rossz dolgokat? – gondolhatja a megdorgált csemete.

2. Bezzeg a Pistike

Mindannyiunk életében eljön egy pillanat, amikor megirigyeljük valaki más rokonát: a szomszéd fűje ugye mindig zöldebb, és a férje is figyelmesebb, az anyukája kevésbé házsártos és a gyereke…? Na, arra szavak sincsenek.

Persze ennek felemlegetésével is csak jobb viselkedésre szeretnénk bírni szeretteinket, de gondoljunk vissza saját gyermekkorunkra – milyen lehet valakinek folyamatosan az árnyékában élni? Gyermekünk azt gondolhatja egy idő után, hogy soha az életben nem lesz jobb a szomszéd Pistikénél, így hát kár is erőlködnie. Ő ugyanis másképp látja Pistikét, az ő szemében nem feltétlen “menő” vagy követendő példa, ha pedig örökké felemlegetjük, ellenségé válik, akire akkor sem hasonlítana, ha a szabad világ sorsa függne ettől. Soha ne hasonlítsuk gyermekünket máshoz, ha pedig mégis ebbe a hibába esünk, tegyük csendben és más módszerrel motiváljuk őt arra, hogy jobb legyen.

3. Nem, ehhez még kicsi vagy!

Ez a mondat gyakran kerül elő, ha a gyermek olyasmit akar csinálni, amihez tényleg kicsi: főzni, villanyt szerelni, húst vágni stb. De nem mindegy, hogyan beszéljük le a veszélyt jelentő dolgokról. Ha egyszerűen csak kikapjuk a kezéből azzal, hogy ehhez még kicsi, egy idő után azzal sem fog próbálkozni, amihez már elég nagy lenne. Inkább a benne rejlő veszélyre hívjuk fel a figyelmet (vigyázz, ez forró!) és ajánljunk fel olyan tevékenységet, melyben megjelenhet, amiről lebeszéltük (üres fazék és egy fakanál).

A másik eset, amikor valamit nem engedünk ugyanezzel a felkiáltással, ha nincs időnk kivárni, míg megcsinálja egyedül. Olykor-olykor mondhatjuk, hogy “hadd segítsek felvenni a cipőd, mert sietünk!”, de az esetek többségében inkább igyekezzünk időt hagyni a gyermek önálló próbálkozására és semmiképpen se mondjuk neki, hogy még kicsi! Az ő szintjén ugyanis mindent képes végrehajtani: lehet, hogy kacsaláb, de fel tudja venni a cipőt. Tud főzni, sminkelni vagy fésülködni, szerelni vagy festeni – ha a neki megfelelő eszközöket a kezébe adjuk.

4. Hagyd, majd én!

A “helikopter-szülővé” válás egyik alapgondolata ez. Ha mindig mindent megcsinálunk gyermekünk helyett – ott lebegünk fölötte, mint egy segítőkész drón -, tökéletesen önállótlanná válik és minden apróságot tőlünk fog elvárni.

Folytatása a Családinet oldalán.