Testi lelki egészség – avagy kövér gyerekkel senki nem barátkozna

Testi lelki egészség – avagy kövér gyerekkel senki nem barátkozna

Bár az elhízás számtalan negatív egészségügyi kockázattal jár, az emberek egy jelentős részét mégis inkább a társadalmi előítéletek tartják vissza a mértéktelen evéstől és az elhízástól. A kövérséget ugyanis diszkriminatívan kezeli a társadalom, ami különösen serdülőkorban lehet rendkívül romboló hatású az elhízottak mentális egészségére. De vajon honnan ered ez a mély társadalmi ellenszenv a kövérség iránt?

„Egy megdöbbentő kutatási eredmény szerint az elhízott emberekkel szembeni előítélet és a túlsúly miatti aggodalom olyannyira erős, hogy a nők 24%-a, a férfiaknak pedig 17%-a három évet vagy még többet adna az életéből, ha olyan súllyal élhetne, amilyennel szeretne. Sokan inkább áldoznának az egészségükből vagy elviselnének negatív életeseményeket, mintsem kövérek legyenek” – olvasható Papp Ildikó tanulmányában a Mentálhigiéné és Pszichoszomatika c. szaklapban. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa Dr. Túry Ferenc professzor közreműködésével többek között arra kereste a választ, hogy vajon a 10-15 éves gyerekek körében mivel magyarázható az elhízottakkal szembeni negatív megítélés. A válasz kiderítése érdekében a kutatócsoport ebből a korosztályból „merített”, és a keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatába háromszázhetven 10—15 év közötti diákot vont be (145 fiút és 225 lányt).

A médiában is csak vékony szereplőket látunk

Ritkán látni kövér embereket a médiában, ha igen, akkor is többnyire negatív tulajdonságokkal felruházott szerepekben. „A média hatását vizsgálva Greenberg, Eastin, Hofschire, Lachlan és Brownell 60 televízióműsort elemezve azt találták, hogy a karcsú személyek túlreprezentáltak, míg az elhízottak csak 3-7%-ban szerepelnek a műsorokban. Emellett a média úgy mutatja be a vékony szereplőket, mint akik a sikert és a boldogságot képviselik. A túlsúlyhoz viszont nemkívánatos következmények kapcsolódnak. A műsorokban a súlyfelesleggel bíró személyek kevesebbszer jelentek meg szerelmi kapcsolat vagy pozitív társas interakciók részeseiként. Az elhízott férfiak emellett ritkábban dolgoztak vezető munkakörben, a kövér nők pedig gyakrabban váltak humor tárgyaivá (Harrison, 2000).” – írja a kutató.

Döbbenetes azonban, hogy ez a tendencia már a gyermekeknek szóló tv-műsorokban is megjelenik. Gondoljunk csak bele, hogy kapásból hány kövér mesefigurát tudnánk felsorolni? A mesebeli hercegnők szinte kivétel nélkül vékonyak és szépek. A kövér mesefigurákhoz pedig általában negatív tulajdonságokat is társítanak. Itt persze megjegyezhetnénk mintegy üdítő kivételként a Shrek című animációs filmet, ahol a kissé kövér és csúnya, de szeretni való ogre végül elnyerte élete szerelmét, aki nappal szépséges vékony hercegnő – de a pontosság kedvéért ne felejtsük el -, éjjel azonban szintén egy duci ogre.

A kövér gyerekkel senki sem barátkozna

Más kutatások is kimutatták a túlsúlyosokkal szembeni előítélet korai, 5-10 éves korra tehető megjelenését. Vizsgálatok során a kicsiknek más gyerekek képeit mutatták, majd megkérdezték őket, hogy kikkel barátkoznának, játszanának szívesen. A dundibbak már itt is hátrányba szorultak, ugyanis a gyerekek inkább a normál testsúlyúakat választották volna barátaikként. „Az elhízott diákok a normális súlyú kortársaikhoz képest gyakrabban tapasztalnak kirekesztettséget, többször válnak kortársaktól elszenvedett bántalmazás áldozatává, és sűrűbben számolnak be alacsonyabb testi, szociális, érzelmi és iskolai életminőségről. Emellett gyakoribb náluk az alacsony önértékelés, a testi elégedetlenség és a depresszió” – írja a kutató a tanulmányban.

A kövérség úgy hat a pszichére, mint a kemoterápia

Kamaszkorban különösen nehéz annak, aki kövér, hiszen talán ilyenkor a legkegyetlenebbek egymással a gyerekek. Mégis hihetetlen, hogy mennyire: egy korábbi kutatás szerint az elhízott gyermekek életminősége nagyon hasonló a daganatos megbetegedéssel diagnosztizált, kemoterápiában részesülő gyermekek és serdülők életminőségéhez. A munkacsoport kutatásából emellett az is kiderül, hogy a szülők túlzott aggodalma is jelentős mértékben befolyásolja a gyermek az elhízással, és az elhízott emberekkel szembeni viselkedését. Érdekes azonban, hogy a kortársak befolyásoló szerepe nem volt ilyen kiemelkedő.

Ördögi kör

Egy új kutatás az anya-gyermek kapcsolatra is ráirányította a figyelmet. Eszerint főleg azok a tizenévesek válnak elhízottá, akik gyerekkorukban kevés szeretet kapnak édesanyjuktól. Az amerikai Nemzeti Gyermekegészségügyi és Humánfejlődési Intézet legújabb vizsgálata 1991-ben született fiatalok adatait dolgozta fel az ország kilenc államából. Az Ohiói Egyetem kutatói azt állapították meg, hogy akik kisgyerekkorukban nem kötődtek megfelelően édesanyjukhoz, 15 éves korukra elhízottabbakká váltak az átlagnál. Az alapul vett minta egynegyedére volt jellemző az, hogy a kisgyerekként az átlagnál gyengébb érzelmi kapcsolatban álltak a szüleikkel – áll a Pediatrics c. folyóiratában. Az amerikai kutatók magyarázata szerint az elhízásért az érzelmek és stressz kezelését valamint az étvágy és az energiafelhasználás egyensúlyát felügyelő agyi területek együttesen felelősek. Úgy vélik, a kövérség elleni kampánynak éppúgy ki kellene térnie a korai anya-gyermek kapcsolatra, mint az egészséges étkezés és a rendszeres testmozgás népszerűsítésére.

A szociokulturális hatások kapcsolata az elhízottakkal szembeni elôítéletekkel kora serdülôkorban c. közlemény a Mentálhigiéné és Pszichoszomatika c szaklap 2011 decemberi számában jelent meg.

szerző: Vojnits Blanka (Forrás: Semmelweis Figyelő) – forrás: www.azendietam.hu  , fotó:egeszsegkalauz.hu