A szorongás változása

A szorongás változása

A gyermekkori szorongás a leggyakoribb mentális nehézség, így elkerülhetetlen, hogy pedagógusként ne találkozzunk olyan gyerekekkel, akik óvatosabbak, izgulósabbak, mint társaik. Ahogy fejlődik egy gyerek, úgy változik a szorongás jellege is.

A szorongás mindenki által ismert és megtapasztalt érzés, teljes hiánya az, ami biztosan valamilyen pszichopatológiára utal. Egyénileg különbözünk abban, hogy ki mennyire szorongós alkat a genetika, a környezet és a szociális tanulás függvényében – írta a TanTrend elsősorban tanároknak írt összeállításában, amely azonban szülőknek is nagyon hasznos.

Jellemző tünetek

A szorongás aktivizálja a szervezetünket, ami folytonos készültségben van arra, hogy a veszélyes környezeti ingerre reagáljon. Ebből következik, hogy az általános tünetek között szerepel a korábbihoz képest markáns étvágyváltozás, alvási nehézségek, folytonos aggodalom és negatív gondolatok, testi elváltozással, vagy betegséggel nem indokolható gyomor és fejfájás.

A készenléti állapot hatására gyengül a koncentráció, hiszen a fiatal a feladat mellett az őt foglalkoztató aggodalomra is figyel, illetve irritábilitás is felléphet, amikor az a történés, ami nyugalmi állapotban nem okoz gondot, egy feszültebb pillanatban indokolatlan reakciót, például dühöt vált ki. Viselkedéses szinten a szorongással együtt jár az elkerülés, amikor a gyerek különböző manővereket végez annak érdekében, hogy ne kelljen a kellemetlen érzéseket okozó helyzettel szembenéznie. 

Segíti az alkalmazkodást – egy fokig

A szorongás gyermekkorban nem csak normális, a fejlődéssel együtt járó jelenség, hanem adaptív is, tehát segíti az alkalmazkodás azáltal, hogy a félelem megakadályozza a gyereket attól, hogy valamilyen veszélyes helyzetet próbáljon ki és bajt okozzon magának. Például a túlélés szempontjából hasznos, ha a gyerek tartózkodik az idegenektől vagy a kutyáktól.

Életszakasz-váltáskor, óvodából iskolába lépve a szorongás mint tünet felerősödhet az ismeretlen helyzettel való szembesüléskor, ami átmenetileg teljesen indokolt és idővel lecseng. Minden osztályban vagy csoportban előfordul egy-egy izgulósabb diák. Felmerülhet bennünk, hogy az ő szorongás szintje átlépi már az életkori norma küszöbét.

Négy szempont

A normatív és a problémás szorongás közötti különbségtétel mérlegelésben a következő szempontok segítenek:

• Okoz-e funkcióromlást? Azaz, jellemzően előfordul-e, hogy a gyerek azért kap egyest, mert nem képes felelni az osztálytársai előtt, vagy azért szigetelődik el a közösségben, mert tart a társaival való kapcsolatteremtéstől. A funkcióromlás azt jelenti, hogy a fiatal nem tudja már ellátni az életével járó fejlődési feladatokat.
• Mennyi ideje áll fenn a szorongás? Ha azon gondolkodunk, hogy pszichológushoz küldjük-e a diákot, fontos megbizonyosodnunk arról, hogy a szorongás nem átmeneti állapot, amit valamilyen megváltozott élethelyzethez való alkalmazkodás hoz létre. Ha a szorongás fokozottan jelen van hosszabb időn át (legalább több hónap), akkor érdemes jelezni ezt a szülő felé.
• Mennyire szenved tőle a gyerek? A szorongás egy kellemetlen állapot, viszont fontos azt átgondolni, hogy mi látjuk-e szorongóbbnak a fiatalt, vagy ő is nyilatkozik erről. A szociális kapcsolatok terén válik fontossá ez a szempont: a kívülről magányosnak tűnő gyerek lehet szenvedő szorongó illetve nyugodt introvertált is.
• Mennyire megfelelő az életkornak? Az életkori jellemzők ismerete segít minket abban, hogy gondolkodjunk a további lépéseken. Tizenévesen a társak visszautasításától tartani életkori sajátosság, míg az irreális tartalmaktól félni inkább intő jel.

Hangsúlyozandó, hogy ne egy jellemző alapján gondolkodjunk, hanem a fenti pontok együttes megjelenése legyen az, ami jelzésre sarkalljon minket. Fontos szem előtt tartanunk, hogy a gyerekkori szorongás pszichológiai támogatással viszonylag jól kezelhető állapot, viszont segítség nélkül komoly elakadásokhoz is vezethet. Itt található a dilemma, hogy mi a helyes észlelés: de inkább küldjünk szakemberhez egy kevésbé szorongó gyereket, mint hogy a nagyon szorongók ne kapjanak segítséget. Az iskolapszichológussal való konzultáció segíthet ebben a mérlegelésben.

Az óvodás-, kisiskolás- és kamaszkorra jellemző szorongások, tüneteik és okaik a TanTrend cikkében olvashatók.