A felnőttkori szorongás gyermekkori gyökerei

A felnőttkori szorongás gyermekkori gyökerei

Időnként mindenki érez szorongást, feszültséget, nyugtalanságot, félelmet. Egy bizonyos szintig ez egészséges – a szervezet, ha fenyegetést észlel, felkészíti a testet a menekülésre, vagy éppen a szembeszállásra – fokozza a teljesítőképességet (pl. sportban, munkahelyen). Akkor válik problémává a nyugtalanságérzet, ha az élet több területére átterjed, és általános érzéssé válik.

Mi is a szorongás?

Kognitív, testi, érzelmi és viselkedési komponensek együtt hozzák létre a nyugtalansággal, félelemmel, aggodalommal járó szorongást. Olyan mindennapos érzés, amely azonosítható külső ok nélkül is létrejön, tehát nem egyenlő a félelemmel. A szorongást rendszerint egy homályos, vagy rosszul felfogott fenyegetés váltja ki, mely jellemzően fizikai tüneteket is okoz – írta a Lelkizóna blogon Kovács Szilvia tanácsadó szakpszichológus.

A szorongás gyakori tünetei közé tartozik a nyugtalanság, fáradékonyság, izomfeszülés, bizonytalanságérzés, a heves szívdobogás, forróság, vagy hidegérzés, hőhullám, szájszárazság, szédülés, hasmenés, izgatottságérzés, idegesség, ingerlékenység, koncentrációs nehézség, alvászavar.

Szorongást okozhat olyasmi is, amire értékként tekintünk

Gyermekek közt is gyakori tünet a szorongás, de a felnőttkori szorongás is kapcsolatban lehet gyermekkori élményekkel, eseményekkel. Természetesen – mint a legtöbb pszichés zavar esetében – a szorongást nem egy tényező váltja ki és tartja fent. Az egyéni érzékenységnek, személyiségvonásoknak is jelentős szerepe van, de a környezeti hatások is vezethetnek szorongáshoz. Talán ismert, hogy a bántalmazott gyermekek – legyen az fizikai bántalmazás, szexuális erőszak, vagy elhanyagolás –, vagy az alkohol problémákkal küzdő szülők gyermekei felnőtt korukban hajlamosak a szorongásra, de vannak olyan családi jellegzetességek, melyekre talán kevesen gondolnak, akár még értékként is tekinthetnek rá sokan!

Íme – a teljesség igénye nélkül – néhány családi, szülői jellegzetesség, attitűd, mely a későbbiekben táptalaja lehet a szorongásnak.

Kritizáló hajlamú szülő vagy családtag

Bár a szülők jellemzően javító, fejlesztő szándékkal kritizálják a gyermeküket, a rendszeres negatív visszajelzés hozzájárul a negatív énkép, az értéktelenség érzésének kialakulásához. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem lehet egy gyermeket figyelmeztetni a hiányosságaira, de ezt érdemes tapintatosan tenni, figyelve arra, hogy csupán egy adott helyzetre, cselekedetre vonatkozzon a visszajelzés, ne a gyermek egész kis lényének minősítése legyen. Fontos emellett a gyakori és hiteles dicséret, bíztatás jelenléte, már csak azért is, mert jellemzően erősebben motivál, mint a kritika és segít az önbecsülés kialakulásában!

Perfekcionista szülő, családtag

Az előzőhöz ugyan hasonló következményekhez vezet, de mégis más működésen alapul a perfekcionista szülői attitűd. Jellemzően túl magas követelményeket állít a gyermek elé, olykor szinte felnőtti viselkedést, gondolkodást vár el. Ez azért is káros, mert a perfekcionista gondolkolkodás jellemzője, a „minden,vagy semmi” viszonyulás is nagyon korán kialakul egy gyermekben, ami a kudarctól való fokozott félelem révén gátolja új élmények kipróbálásában, képességeinek kibontakoztatásában.

A cikk folytatása (érzelmekről, gondolatokról nem beszélő családi kultúra; a látszat és a helyes magatartás kultusza) a Lelkizóna blogon olvasható.