Kamaszkor: miért lett ennyire bonyolult?

Kamaszkor: miért lett ennyire bonyolult?

A mai kamaszok tehát jóval hamarabb kezdenek biológiailag és fizikailag  érni, ami azt is jelenti, hogy korábban szembesülnek szexuálisan érett testükkel, és ez nem kis feladat. Ránézésre többnek tűnnek mint ahány évesek és ezen az sem feltétlen változtat, ha vitába keveredünk velük, hiszen a mai kamaszoknak rendkívül hatékony önérdek érvényesítő megoldásaik vannak, ügyesen érvelnek, abszolút tisztában vannak jogaikkal, és amikor csak lehet ezeknek hangot is adnak.

Megtévesztőek tehát ezen szempontok mentén, hiszen érzelmileg közel sincsenek ugyanilyen mértékben felvértezve. Külsőleg és értelmileg talán előreszaladtak, de érzelmeik tekintetében még sokkal inkább a gyerekekre emlékeztetnek. Többnyire infantilis vágyaik által vezéreltek, követelőzőek, hullámzóak, miközben minden tudás birtokosaként tüntetik fel magukat. A hozzájuk való viszonyulás közel sem egyszerű. Az egyik pillanatban édesek, majd hirtelen nagyon is durvák, bántóak, mogorvák. Pusztán részben lehet csak vigasz a szülők számára, hogy a legtöbb szenvedést mégis ők maguk élik át a függetlenségért, önállóságért vívott küzdelemben.

A kamaszkori küzdelmek 3 fő színtéren zajlanak, amik egyben az életkori feladatokat is lefedik, melyek a következőek:

1. Érzelmileg el kell távolodniuk szüleiktől (ez az un. Leválás), hogy aztán a kortársak és majd egy intim, érett párkapcsolat felé tudják terelni magukat. Ezt leginkább azzal érik el, hogy szüleiket valóságosan látják azok minden erősségével és hibáival együtt, végül pedig megbocsátanak szüleiknek, amiért azok óhatatlanul elkövettek néhány hibát. A leválás tehát közel sem egyenértékű a kapcsolat megszűnésével.
2. Saját magukat is valóságosan kell látniuk sikereiken és kudarcaikon keresztül, hogy megtalálják a nekik leginkább való hivatást.
3. A szexuálisan érett test elfogadása, birtokba vétele, a saját test feletti felelősségérzés kialakulása.

Egyszerűnek tűnő, mégsem oly könnyen kivitelezhető feladatok ezek, megoldatlanságuk pedig egész életen át elkísérhetik az embert, ezért is olyan nagy a tét.

Mit tehet egy szülő, egy felnőtt, hogy segítse őket ezen a rögös úton? A szakma úgy szokott fogalmazni, hogy rendelkezésre kell állni. Érdemes kivárni amíg ők kezdeményeznek, amíg ők közelednek, de akkor érdemes nyitottnak maradni. A gyakorlat és tapasztalat azt mutatja, hogy ha a kamasz értő figyelmet kap, akkor fog közeledni, kérdezni, megosztani, és bár nem azt mutatja, de elemi szüksége van rá még akkor is, ha a következő pillanatban támad, elfordul, kritizál. Közel sem könnyű rezignáltan reagálni erre az érzelmi turbulenciára, viszont nagyon nagy segítség lehet a fiatalnak és a környezetnek is, ha bizonyos távolságból tudjuk őket szemlélni, ha nem minősítjük (többnyire negatívan) őket és cselekedeteiket, hanem őket meghallgatva -és ezzel már önmagában- támogatóan vagyunk jelen. Egyik lehetséges megoldás lehet, ha saját élményeket mesélünk el, amiket aztán felhasználhatnak ahhoz, hogy felelős döntést hozhassanak saját magukat illetően. Ez utóbbival nemcsak felelősséget adunk nekik, de bizalmat is.

Rendes Kriszta, pszichológus írása