Fegyelmezés? Taníts inkább önfegyelmet!

Fegyelmezés? Taníts inkább önfegyelmet!

Hogyan érvényesítse a szülő az akaratát vagy érje el a gyereknél a szükséges viselkedést úgy, hogy közben ne váljon az egész hatalmi harccá vagy frusztráló “befagyott helyzetté”?

A fegyelmezés – mint alapvető nevelési eszköz – állandó dilemmaként van jelen mind szakértő, mind laikus körökben. Mai napig megoszlanak a vélemények e kérdéskör tekintetében. Vannak, akik az engedékeny szülői attitűdöt preferálják, de töretlenül teret hódít a hatalomra épülő fegyelmezés módszertana, mely Dr. Thomas Gordon amerikai pszichológus által H tekintélyként deklarált szülői vagy pedagógusi hozzáállást feltételez – írta a koloknet.hu.

Pillanatok alatt hatalmi harc lehet belőle

Ha gyerekeinkben elnyomjuk saját igényeik és vágyaik kielégítését, akkor a Maslow-piramis örökérvényű igazságaival szállunk szembe. Ha konfliktushelyzetben nem vagyunk hajlandóak a másik fél felé empátiával, értő figyelemmel fordulni, akkor hatalmi harcként értelmezzük az adott konfliktust. Pedig a konfrontáció nem hatalmi harc, nem feltétele a győztes-vesztes végkimenetel.

Indokolatlan felesleges frusztrációt gerjeszteni a gyerekünkben azzal, hogy elnyomjuk szükségleteit, vagy számunkra nem kívánatos viselkedését. Elnyomás helyett próbáljuk megérteni, hiszen mindannyian voltunk gyerekek, így nem hinném, hogy lehetetlen küldetés elé állítjuk magunkat, amennyiben a megértésre és kompromisszumra törekszünk.

Kommunikációs tipp

Dr. Thomas Gordon többféle kommunikációs stratégia kidolgozásával segíti csemeténk problémamegoldó képességének fejlesztését. A te-üzenetek közvetítése helyett az én-üzenetek alkalmazását szorgalmazza. E módszer a másik fél minősítése nélkül közvetíti az adott szituációval kapcsolatos érzéseinket, nemtetszésünket. Az én-üzenet a számunkra nem megfelelő, tolerálhatatlan viselkedést hivatott tudatosítani a másik személyben, illetve az empátia fejlesztését szolgálva, definiálja a másik fél számára saját érzéseink létjogosultságát.

Hogy néz ki mindez a gyakorlatban?

Óvodáskorú gyermekünk felesleges energiáját szeretné levezetni, emiatt a társasház hatodik emeletén rohangál, kiabál, miközben mi az otthon elvégzendő munkánkra szeretnénk koncentrálni. Mit tehetünk?

Te-üzenet: Hányszor mondtam, hogy ne ordibálj és rohangálj a házban?! Nem tudok dolgozni, másokat is zavarsz. Miért nem tudsz rendesen viselkedni, mint egy nagyfiú/nagylány? (ellenállásra, önvédelemre késztet)

Én-üzenet: Ha ilyen hangos vagy, az alattunk élők nem tudnak pihenni, nem tudják a saját tevékenységeiket nyugodtan végezni, és úgy érzik majd, nem vagyunk tekintettel rájuk. Illetve én sem tudok a munkámra koncentrálni, és ha nem végzek vele időben, tartok tőle, hogy a főnököm mérges lesz rám! (megértésre ösztönöz)

Miből táplálkozik az értő figyelem?

Majd a győztes-győztes állapot megteremtéséért, Dr. Thomas Gordon értő figyelemmel kísért kommunikációs stratégiájával tudunk mindenki számára konstruktív eredményt produkálni. Az értő figyelem hátterében a problémamegoldó képesség fejlesztésének lehetősége fogalmazódik meg. Szánjunk néhány percet gyermekünk önfegyelmének, önkontrolljának támogatására és beszéljük meg lehetőség szerint a hasonló szituációkat:

Anya: Úgy érzed tele vagy energiával és jól esik szaladgálni, ugye?
Gyerek: Igen! Nagyon unatkozom!
Anya: Unatkozol és nem sikerül csendesebb elfoglaltságban levezetned a sok energiát.
Gyerek: Szaladni szeretnék és mérges vagyok, mert itt semmit nem lehet csinálni!
Anya: Rendben! Szerinted tudsz találni csendesebb elfoglaltságot, amíg én dolgozom, ha utána lemegyünk a játszótérre?
Gyerek: Igen! Addig legózok a szobámban, szólj, amikor végzel!

Ebből az egyszerű párbeszédből is kitűnik, hogy legtöbb esetben elégséges értő figyelemmel kísérnünk gyermekünk véleménynyilvánítását. Kérhetjük javaslatait a probléma kiküszöböléséhez, de tanácsolhatunk mi is olyan megoldást, ami előreláthatóan kedvez csemeténk szükségleteinek, miközben saját igényeinket sem kell mellőznünk.

Az engedékeny és tekintélyelvű szülői attitűd a skála két végén helyezkedik el, és a nevelés vonatkozásában sem ajánlott végletekben gondolkodnunk.