Jobbkezes vagy balkezes? Netán “kétballábas”?

Jobbkezes vagy balkezes? Netán “kétballábas”?

Van néhány lényeges dolog, amit muszáj tudni az “oldaliságról”, a jobb- és balkezességről, valamint a kétkezes emberek hétköznapi kihívásairól. A tanulság: akkor fejlesszünk, ha kell, és legyünk toleránsabbak egymással! Cikke végén Polus Enikő gyakorlatokat is ajánl!

Volt egyszer egy kisfiú, aki azóta felnőtt lett. De úgy érkezett hozzám, hogy nagyon nagy a baj és lesz is, mert még mindig mind a két kezét használja az iskolában és ez okozza az írásban a lassúságát, figyelmetlenségét. Tanárai rendszeres megdorgálták: „Nem lesz belőled így semmi, ha nem tudsz odafigyelni a feladataidra!” Végül rendszeresen kapott hasonló megjegyzéseket, ettől aztán visszahúzódottabb és figyelmetlenebb lett. De a szülei nem adták fel!! Megfelelő módon megfelelő segítséget vettek igénybe! Ő ma egy sikeres magyar fiatal felnőtt és bár nem szeretném felfedni, hogy ki ő, de országos büszkeségünk! Nagyszüleink korában még tiltották is balkezes írást, pedig olyan hírességek voltak balkezesek, mint Picasso, Leonardo da Vinci és Beethoven.

Kétkezes kezdéseink

Minden ember kétkezesként kezdi a „földi” életét, amennyiben ez organikusan megadatik! Egyszer azon gondolkodtam, hogy ez azért zajlik így a fejlődésben, hogy ne felejtsük el néha a két kezünket „imára, hálára” kulcsolni és örülni annak, amilyenek vagyunk. Hisz mostanában a világ egy kicsit arról szól, hogy mindenki más legyen, mint amúgy amilyen. Aztán el is felejtjük, hogy valójában milyenek voltunk és elkezdjük keresni, hogy milyenek is vagyunk valójában. Igaziból – ha a „szerverünk” jól működik, akkor egy kicsit mindig is kétkezesek maradunk. Felnőtt kliensi munkában érdekes megfigyelnem azt, ahogy a felnőttek őszintén elkezdenek mesélni az érzelmeikről és „belemelegednek”, azonnal mindkét kezük egyforma mozgással kíséri a történeteik egy részét. Csodás kiegészítőink a tartalmaink kifejtéséhez.

Szeretném előre elmondani, hogy amit írok, és ahogyan írom, nem állításnak, hanem a gondolkodást segítendő felvetéseknek szánom, hogy mindenki szélesebb spektrumban merjen mozogni és elfogadni olyan dolgokat, amiket még a tudomány sem fejtett meg egészen pontosan. Tehát lesznek még meglepetések! De érdekes látni, hogy az érzelmeknél sokszor mindkét kezet egyszerre használjuk, sok estben például akkor is, ha nagyon szomorúak vagyunk vagy ha hihetetlen boldogok.

De hogy is kezdődik ez a kisbabáknál?

Amikor a kisgyermek kezei a „testközépvonalban” először találkoznak, akkor ennek a területnek az egyik fejlődési állomását jelzi a rendszer. Ekkor már meg tud fogni kétkezesen dolgokat, és elindul a szem, illetve a szem-kéz koordinációjának fejlődése, ami azonnal a vizuális memóriájukat is fejleszti! Amikor a kétkezes fogásokból a mozgás továbbfejlődik – azáltal, hogy hason megtámasztja magát, miközben egy-egy kézzel nyúl tárgyakhoz -, ezek a területek specializálódnak, elkezdenek külön mozgássá átalakulni, de természetes, hogy még nagyon sokáig mindkét kezét fogja használja a gyermek. Legfeljebb a felnőttek nem észlelik! Amennyiben a szülő ilyenkor azt észleli, hogy rendszeresen csak az egyik kezével nyúl a tárgyakért, a másik kezének a mozgása nem aktív, akkor egy konduktor szakemberrel meg kell nézetni a gyermeket, mert a két kéz használatának egyensúlyban kell ilyenkor még lennie! Előfordulhat, hogy az agytörzsi reflexeknél valamilyen fejlődésbeli elakadás megjelenik, de ez még semmilyen okot nem ad arra, hogy kétségbe essünk. Pár alkalmas konduktori betornáztatás képes segíteni, hogy ez változzon.

Helyszínt elhagyó gyermekeink

A kúszás és a mászás fázisai, majd a járás elindulása tovább segítik a kezek együttes használatát és a két kéz lassú elválasztódását – ahogy a szakmai nyelv mondja, differenciálódását! De fontos tudni:  A gyermek, még ha az egyik keze elfárad, akkor a másik kezét használja. Ezt később is tapasztaljuk a kétkezes felnőtteknél, hiszen az nem feltétlen rendellenesség, hogy mindkét keze ügyes és mindkettőt használja. A legszuperebb dobosaink és művészeinknek egyik tehetség jele is!

A lányoknak általában 5-8 éves koráig kialakul az optimálisan többet használt oldalisága, a fiúknál pedig 7-8 és 12 éves kor között. Az előző adat változott az elmúlt években, mivel az okoskütyük és tabletek kétkezes használata módosította a határokat, késlelteti a differenciálódást és az oldaliság kialakulását.  Más fejlődik hamarabb, olyan, ami régen később fejlődött, átrendeződtek a fejlődési időpontok!

Nincs ezzel gond, de jó tudni, hogy a fiúk ezért fáradnak el hamarabb a rajzolástól, lányok ezért színeznek kitartóbban! De ha legóépítkezés zajlik, nem nagyon jelenik meg ugyanaz a fáradtság, mert a konstrukciós alkotás és fantázia eltereli a fiúk fókuszált figyelmét arról, hogy a kezük, amit elsődlegesen használnak, elfárad.

Mindennek problémaként való kezelése akkor alakult ki az elmúlt 20-25 évben, amikor egyre korábban kellett a gyerekeknek ceruzát fogni , tartani, rajzolni, sorközben maradni a sima nyomhagyásos alkotások helyett. Pedig ennek a háttere nagyon eltérően fejlődik. Az mindenkinek evidenssé kell váljon, hogy a gyermek kezéből nem veszünk ki semmit és nem tesszük át a másik kéz használatára.  Nincs átszoktatás! A mi nagyszülői generációnknál megtörtént ez az erőszakos „átszoktató” ránevelés, lett is neurológiai eltérés.

A kétkezesség létezése

Vannak  és lesznek kétkezes emberek, de az nem azt jelenti, hogy baj van velük, hanem elképzelhető, hogy fáradékonyabbak, emiatt figyelmetlenebbek, gyakoribb a figyelmi „kikapcs” funkció, több mindenre van szükség, hogy bírják a napi terhelést, emiatt máshogy működnek a mai iskolai rendszerben.

Nos, itt jött az, hogy aztán ezt elneveztük „figyelemproblémának” – tehát olyasmit deklaráltunk ennek, ami csak egy másik dolog kísérője. Emiatt gondolják azt, hogy ha beállítódik az egykezesség, akkor nem lesz figyelemzavaros a gyermek. Ha egy gyermek figyelemzavaros, akkor szinte az összes figyelemterületén gondja van, de legalább 4-5 figyelmi területen! Ha pedig csak két-három figyelemterületen, akkor részképesség zavarról beszélünk. De erről majd részletesebben a következő cikkben beszélek.

Egyszóval, ha valaki született kétkezes, akkor várhatom, hogy oldaliság kialakuljon… Inkább úgy alakul, hogy egyik területen ezt az oldalát használja, egy másik területen pedig a másikat. Például a jobb fülhöz teszi a telefont a jobb kezével, bal lábbal rúgja a labdát, az ajtókilincsen lévő kulcslyukon bal szemmel kukucskál.

A gyermek genetikája a lényeg, és nem a tananyag vagy a sürgetett érlelés!

Nekem a gyermekből kell kiindulnom, és nem abból, hogy a gyermekeknek ki kell bírni „idő előtt azt”, hogy a figyelmük tartóssága és terjedelme a száraz tananyagokra koncentráljon. Emiatt van, hogy azok az óvodapedagógusoknak, iskolai tanítóknak van a legnagyobb sikerélménye a munkájukban, akik óra közben nem a dekorációval teszik innovatívvá a mai pedagógiát, hanem a személyiségükkel, a humorral, a rugalmassággal, a mozgásokkal, a játékkal és egyéb innovatív módszerekkel. Ott a gyerekek szívesen járnak iskolába és jobban is fejlődnek. Igaz ez a szülőkre is!

„Taníts kevesebbet és add jobban önmagad személyiségét és humorát”, erre tanítom a pedagógusokat és a szülőket az előadásokon.

Önmagában véve ez a “kezesség”-terület nem probléma, nem tünet, csak figyelembe kell venni, hogy lehet a tanulási nehézségnek a kiegészítő tünete, de nem ez okozza a problémát. A genetika nincs tisztában azzal, hogy intézményekben fejlődnek ma a gyerekek, ahol egy keretrendszerben elvárások vannak. Ma nincs idő a genetika ritmusa alapján fejlődni, de az intézmények előtt még volt! Ám természetesen a fejlődésben vannak „tól-ig” állomások, ahol a megfelelő fejlődést segítő fejlesztés képes kifejleszteni, hogy egy adott terület önmagához képest kicsit előrébb tartson…..hiszen el kell menni iskolába….

Oldaliság és kompenzációs fejlesztés

Vagyis: ha több, tünetnek gondolt jelenség merül fel, amik között jelen van a kétkezesség vagy az oldaliság nem kialakult állapota is, akkor érdemes egy diagnosztikai fejlődési vizsgálatot végeztetni egy olyan szakemberrel, aki egy adott állapotot fog látni a fejlődésben. Ami még nem végállomás – ezt leszögezem, mielőtt megijednénk!

Van, akinél korán beállítódik mind a négy területen (szem, fül, kéz, láb) az oldaliság, de az se baj, ha egy életen keresztül nem alakul ki. Csak akkor meg kell tanítani arra, hogy hogyan és miként kell majd magára figyelnie, adott esetben kompenzálnia.

Ilyenkor később kompenzációs tanácsadás és fejlesztés szükséges lehet, ami néhány tréningalkalom!

Vegyünk egy példát!

Ha nem alakul ki az oldaliság vagy kétkezesség van jelen, akkor az autóvezetés megtanulása nehézségeket jelenthet: például tolatásnál fej elfordításával ellenkező irányú index kitételével nehézségei lesznek. Így én ilyenkor kompenzációként azt tanítanám, hogy ne egyszerre végezze ezeket a területeket, hanem tegye ki az indexet a megfelelő irányba és utána fordítsa hátra a fejét. Hogy lassabb lesz? Igen. Hogy dudálni fognak időnként a forgalomban? igen. De az az autós tábla még nem született meg, amire ráírható: „Nem vagyok lassú, csak máshogy működök mint te, LÉGY VELEM TÜRELMESEBB!”

Így ki is következtethetjük azt, hogyó igaz lesz a célszemélyre több területen is, hogy bizonyos dolgokat lassabban kivitelez, így a környezet rugalmassága, türelme mindig szükséges lesz. Homloklebeny-terápiával egy életen keresztül segíthető, de nem olyan eredménnyel, mint azoknál az embereknél, ahol az oldaliság kialakul körülbelül a „szokásos időben”!

De ha egy fesztiválon rajongóként „őrjöngsz és tisztelegsz” a dobos tudása előtt, akkor tudd, hogy ha ezzel a funkcióval nem rendelkezne a legtöbb kétkezes „hangszerművész”, akkor nem lennének képesek olyan kétkezes dobpörgetést létrehozni, ami ott téged a helyszínen feltölt, energetizál. De hozhatnám a cirkuszban lévő artistákat és egyéb szakmákat is példaként.

• Ha a gyermek nem kétkezes, de megkésett az oldaliság kialakulása, akkor egy ideig nem érdemes egykezes sportokat elkezdeni, mert ott nem az idegrendszer fogja eldönteni a „hogyan továbbot”, hanem a sporteszköz!
• Ha viszont elkezdett kialakulni, hogy melyik oldal az erőteljes és az kezd stabilizálódni, akkor az egykezes sportok felgyorsítják ezt a területet!

Fontos ugyanakkor a „gyengébben” fejlett oldalunkat is segíteni, fejleszteni, HASZNÁLNI FELNŐTT KORBAN IS!

Ne bántsd azt, aki ügyetlenebbnek tűnik!

Hisz mindenkire úgy van szükség, ahogy teremtve lett! Ne akarjunk mindenkit „átfejleszteni”. Akinek meg fejlesztési segítségre lenne szüksége, azt ne a „fejlesztési divathóbort” döntse el, hanem a professzionális segítő diagnosztikus szakember! Nekünk pedig  elfogadóbbnak kéne lennünk és hagyni azt, hogy a másik ember lehessen szabadon olyan, amilyennek teremtették, és azon belül megtalálja azt a hivatást, hobbit, tehetséget, amivel majd neki kell alkotnia! ÉS EBBEN LEHETSZ A SEGÍTSÉGÉRE IS! Hiszen sok ember ledöbben felnőttként az osztálytalálkozókon azon, hogy kiből mi lett!

Segítő fejlesztő játékok gyerekeknek

• Rengeteg forgásra, pörgésre van szüksége az oldaliság alakulásához az idegrendszernek. De ne csak abba az irányba forogjon, ami jól esik neki, hanem a másik irányba is ugyanannyit kéne!!
• Egyensúly fejlesztése fekve gurulással, álló forgásokkal, hintával, csúszdázással, fejjel lefelé lógásokkal!!!
• Csukott szemes egykezes- és kétkezes játékok labdával, eszközökkel!!
• Nyelv oldalirányú mozgásait is be kell iktatni kisgyermekkorban ehhez a területhez, amolyan nyelves játékként!!
• A lusta kézhez helyezzünk rendszeresen tárgyakat, hogy az is bemozogjon!!

A fejlődéshez idő kell – türelmes várakozást kívánok a fejlesztő játékok mellé!