Az érzelmeket is tanuljuk – ilyen az iskolai coaching gyerekekkel
A felnőttek közül egyre többen fordulnak coachhoz, hogy támogatást kapjanak céljaik elérésében, problémáik megoldásában. Kevésbé ismert, hogy a coaching gyerekekkel is jól működik. Önbizalmat, hitet magukban, erőt kapnak tőle. És nagyon lelkesek.
Gyere, Dávid, megjött a coach nénid! A hetedikes nyurga Dávid a hirtelen növéstől kissé széteső járásával közeledik a folyosón. Szégyenlős félmosolya büszke vigyorra vált menet közben, és a „coach nénit” már kihúzott háttal öleli meg. Csak egy kis ölelés persze, de ez is alig hihető egy hetedikes fiútól. Együtt mennek végig a kápolnához, ahol a földre telepedve kezdődik meg a heti coaching ülés.
A „coach néni” Sárdi-Papp Réka, aki coachként nemcsak felnőttekkel, hanem gyerekekkel, kamaszokkal is dolgozik. A Dívány a kecskeméti Piarista Iskolában folytatott program példáján mutatta be, hogyan működhet egy coachingprogram egy iskolában – ebből az írásból idézünk alább. Ugyanakkor a bemutatott példák tipikus, gyerekeket érintő esetek, NEM ebben az iskolában hangzottak el. Dávid is kitalált név.
Burokban beszélgetni
– Igen, itt a földön ültünk – meséli Réka –, de azt veszem észre, hogy bárhol lehetünk. Gyerekekkel dolgozva fokozottan igaz az, ami általában is megtörténik egy coachingban, a beszélgetés mintha burkot vonna körénk, annyira egymásra lehet hangolódni, hogy szinte mindegy, hol történik.
“Tavaly csatlakoztam, a képzőm, Göntér Móni hívott, akitől a Solution Surfersnél megoldásközpontú coachingmódszertant tanultam korábban. A kecskeméti Piarista Iskolában tartottunk 5-6 alkalmas coachingfolyamatokat gyerekeknek. Főleg felső tagozatosok voltak, de hozzám például járt egy alsós is. Az volt a jó, hogy teljesen szabad kezet kaptunk a gyerekekkel való munkában, az iskola vezetése, a tanárok, semmilyen elvárást nem fogalmaztak meg felénk. Nem mondták előre, hogy ez a gyerek magatartászavaros, annak meg más téren kéne fejlődnie. Úgy álltak hozzá, hogy ha egy gyerek szakértő segítséggel azon a témán tud dolgozni, ami számára – és nem az iskola vagy a szülők számára – a legfontosabb, akkor az ottani változás, a saját megoldása megtalálása magával fogja húzni más téren is a változásokat. Bebizonyosodott, hogy igazuk volt”.
Egy külső szem
“A tavalyi tavaszi félévben dolgoztam a gyerekekkel. Az őszi félévben az iskola már fel tudta mérni, hogy milyen változások történnek, milyen hatások tapasztalhatók. Az eredmény az lett, hogy csökkentek a magatartásproblémák, volt, ahol nőtt a tanulmányi átlag”.
“A gyerekek örömmel jöttek, nagyon szerették. A részvétel önkéntes volt, nem jelöltek ki senkit, hogy neked coachingra kéne járnod. Ugyanakkor a tanárok maguk is hisznek a gyerekekre, kamaszokra alkalmazott megoldásfókuszú módszerben, sokan maguk is elvégezték a képzést, így hitelesen tudták közvetíteni a lényegét”.
De ha a tanárok maguk is coachok, akkor miért kellettek a “külsősök”?
“Teljesen más egy idegennek elmondani a gondjaidat, mondjuk, a barátnőddel való összeveszésedet, mint egy tanárnak, aki esetleg holnap magyarból feleltetni fog. Ezt értették a tanárok is, ezért kértek fel minket. Az is előnye a külső coachnak, hogy ha én, az idegen coach néni veszem észre, hogy ügyes valamiben, jelzem vissza neki, hogy milyen erő és kitartás van benne, annak talán nagyobb a súlya is, mint ha anya, apa mondják ezt, akik úgyis szépnek látnak”.
Miből áll a brief coaching a gyerekekkel?
“A brief coaching módszertana, amivel jórészt itt dolgoztunk, eleve különbözik más módszertanoktól abban, hogy a problémára egyáltalán nem fókuszál, csak a megoldásra. Míg felnőttként néha igényünk van arra, hogy megértsük, az adott elakadás hogyan alakult ki, és az okokkal, a problémával foglalkozunk, addig ez a gyerekeket eléggé hidegen hagyja. Ők, ha eljönnek, arra kíváncsiak, hogyan érik el a céljukat. Nem érdekli őket a probléma elemzése”.
“A gyerekekkel való coaching három pilléren nyugszik: a pozitív visszajelzés, az erőforrásaik összegyűjtése és a megoldás keresése. Sok energiát és önbizalmat kapnak ebből. Az egyik gyerek például úgy kezdte, hogy ő nem tud szemkontaktust tartani. De egyszer csak megkérdezte menet közben, jól látja-e, hogy furcsán áll a könyököm. Ezt soha senki nem veszi észre, egy gyerekkori törés maradványa. Mondtam neki, hogy bár nem néz a szemembe, de figyelmes, mert olyat is meglát, amit senki más. Örült, mert észrevette, és büszke volt arra, hogy bátor volt, szóvá merte tenni. Már az elején megállapodunk a gyerekekkel abban, hogy semmilyen kérdésre nem kell válaszolniuk, ha nem szeretnének, illetve bármit megkérdezhetnek, amire kíváncsiak. Ez felszabadítóan hat rájuk”.
Más, mint amihez a gyerekek hozzá vannak szokva
“A coachingban a témát a kliens hozza, a felelősség pedig közös. Ez más, mint amihez hozzá vannak szokva a gyerekek, hiszen általában a pedagógus mondja meg, hogy mivel foglalkozzanak. Eleinte furcsa volt nekik ez a szabadság és felelősség, de utána nagyon motiválón hatott rájuk. Nem azt érezték, hogy elvárás van feléjük, hanem elkezdtek hinni abban, hogy meg tudják csinálni, amit szeretnének”.
Hogyan fogadják a gyerekek a coachingot? Ki vehet rajta részt? Milyen témákat visznek a gyerekek a beszélgetésekre? A teljes cikk a Dívány oldalán olvasható.