Ez hiányzik a gyereknek, ha folyton gépezik

Ez hiányzik a gyereknek, ha folyton gépezik

Szinte a leggyakoribb szülői aggodalom mostanában, hogy jaj, mi lesz a gyerekemmel, állandóan csak játszik a gépen. Cikkek ezrei szólnak a játékfüggőségről, és a szülők pedig az „ugyan, engedem játszani, annyira szeretné, legalább nyugi van”; és az „úristen, videójáték-függő a gyerekem” libikókájában vergődnek. Pedig a videójáték-őrület valami sokkal mélyebb dologról szól.

Nir Eyal sokat foglalkozik a technológia, pszichológia és az üzlet kölcsönhatásaival, az ezekkel kapcsolatos tudományos kutatásokkal, és legutóbbi, a Psychology Today-en megjelent cikkében egészen más megvilágításba helyezi, hogy miért kellene a szülőknek aggódniuk, és miért nem – írta a Dívány.

Nézzük csak ezt a függőség dolgot. Kissé sokat használjuk ezt a szót mostanában, mindenfélére rámondva, amit sokat csinálunk, a futástól a fagyievésig. Való igaz, hogy létezik játékfüggőség (a WHO hozzáadta a játékfüggőséget a mentális zavarok listájához), de azért a legtöbb gyerek, amíg képes energiát fektetni más dolgokba: a barátaival való ökörködésbe, a sportba vagy a vacsoránál való beszélgetésbe, nem függő. A függőség a kontroll hiányát jelenti, azt, amikor nem tud ellenállni, hogy megtegye, pedig a dolog akadályozza a normális életvitelben. A szülők azon szoktak igazán pánikolni, hogy a gyerek inkább játszik, mint hogy tanuljon, vagy házimunkát végezzen. Na de kérem szépen – teszi fel a kérdést talán saját gyerekkorára visszaemlékezve, meglehetősen jogosan Eyal –, régen nem tettek meg bármit a gyerekek, hogy kihúzzák magukat ezek alól? Már évszázadokkal azelőtt ellógták a gyerekek a leckeírást, mint hogy az első számítógépes játék megjelent volna.

gy kutatásban kimutatták, hogy napi egy óra játék kifejezetten jót tesz a gyerekek pszichés jó közérzetének, egy másikban, hogy a tetris még gyógyító is lehet. Napi három óra felett kezdenek csak gondok lenni.

Az igazi kérdés: mi az, ami ennyire vonzóvá teszi a videójátékokat, hogy még a nem függő gyerekek is nehezen szakadnak el tőlük néha.

Mire van szükségük a gyerekeknek (amit nem kapnak meg)?

Deci és Ryan öndeterminációs elmélete (self determination theory – SDT) a kétezres évekre széleskörűen elfogadott elméleti keret annak megmutatására, hogy mi motiválja az embereket. Sok dolgot azért tesz meg az ember, hogy pénzt kapjon érte, vagy ennivalóhoz jusson, vagy megvédje a gyereket. Ezek a külső, extrinzik motivációk. Az öndeterminációs elmélet a belső motiváló tényezőkről szól, melyek minden külső megerősítés nélkül arra hajtják az embereket, hogy megtegyenek valamit. Ahhoz, hogy az embernek meglegyen a lelki békéje, kiegyensúlyozott legyen, pszichés igényeit kielégítse, három lényeges dolognak kell meglennie az életében:

• a kompetenciaérzésnek – vagyis azt kell éreznie, hogy ügyes valamiben, fejlődik, gyarapodik a tudása
• az autonómiának – az érzésnek, hogy szabadon dönthetem el, mit választok
• és a kapcsolódásnak – éreznem kell azt, hogy fontos vagyok másoknak, és mások is fontosak nekem.

Az iskola, ahol gyerekeink az ébrenlétük nagy részét töltik, mintha antitézise lenne a fentieknek. Szerencsés és kevés az a gyerek, aki kompetensnek érezheti magát, hiszen az osztályozás, értékelés inkább arra mutat rá, mi az, amit nem tudsz. Ha többet szeretne tudni, megmondják neki, hogy maradjon csendben. Esélye sincs megválasztani azt, hogy mit tanul, melyik témában lenne kedve elmélyülni. Evés, ivás, pisilés és az aktuális téma, mind kívülről van szabályozva. Osztálytárs ugyan sok van, de a velük való kapcsolatteremtés lehetősége limitált. A tízperces szünetekre korlátozódik, és akkor még át is kéne vonulni egy másik terembe, meg esetleg enni valamit. Nyilván vannak üdítő kivételek ez alól, de sajnos ma a legtöbb iskolában nehéz egy gyereknek kompetensnek, autonómnak és kapcsolódónak érezni magát.

A sikeres, jól dizájnolt játékok viszont mindezt a szükségletet kielégítik: a gyerekek kompetensnek, autonómnak, és egy közösség tagjának érezhetik magukat.

A cikk folytatása (a játék hatásai, mit tegyen a szülő) a Dívány oldalán olvasható.