Szokatlannak tűnhet, mi segít a gyermekbalesetek megelőzésében

Szokatlannak tűnhet, mi segít a gyermekbalesetek megelőzésében

A nyári hónapokban általában ugrásszerűen megszaporodnak a gyermekbalesetek, és sajnos a gyermekkori halálokok között is a balesetek vezetnek. Balesetek, amelyek elkerülhetők.  A Heim Pál Kórház osztályvezető főorvosa üzent a szülőknek.

Bár a gyermekbalesetek minden életkorban előfordulnak, és szinte nincs is olyan gyermek, aki ne szenvedne valamikor valamilyen sérülést, a tapasztalat szerint mégis elsősorban a 3-6 és a 10-14 éves korosztály a leginkább veszélyeztetett, ezen belül is elsősorban a fiúk. A balesetek okai nagyban összefüggnek a gyermekkor lélektani sajátosságaival, ezért a megelőzéshez nem árt ezeket legalább nagy vonalakban ismerni – írta szülőknek szóló összefoglalójában dr. Sárközy Sándor, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet osztályvezető főorvosa, sebész és gyermeksebész szakorvos.

Általános receptet nem lehet adni a baleset megelőzésre, de azt hangsúlyozni kell, hogy

a tiltás önmagában soha sem vezet eredményre. Tiltásra persze szükség van, de mindig kell valami más lehetőséget adni a megtiltott helyett.

A balesetek megelőzése a szülők számára hosszú távú és a gyermekneveléstől igazából nem is különválasztható feladat.

Kezdetben hétköznapi helyeken történik a legtöbb baleset

A 3-6 éves korosztály azért veszélyeztetettebb, mert ebben az életkorban már meglehetősen önállóan – azaz szülői segítség nélkül – igyekeznek közvetlen környezetüket megismerni, sőt felderíteni. Az óvatosság azonban majd csak a tapasztalat birtokában lesz meg, és mivel ők még csak a tapasztalatszerzés küszöbén állnak, időnként hajmeresztő dolgokat próbálnak ki. Igazából nem is a dolgok a hajmeresztőek, hanem az, hogy egyedül, sokszor félrehúzódva próbálkoznak. így lesz a baleset okozója a felnőttek számára megszokott otthoni környezet, egy szék, az ablak, a gyufa, a kés, a balta, a többi kerti és barkácsszerszám és minden, ami egyáltalán balesetet okozhat.

Sebezhetetlenségi érzés és versenyszellem

A 10-14 évesek között inkább az utcai és közlekedési jellegű balesetek szaporodnak. Ők már önállóan közlekednek, bőven van már tapasztalatuk, és az öntudatuk a serdülőkorban kezd kiteljesedni. Ez a kettő nem mindig, sőt ritkán alakul párhuzamosan, ezért erre a korosztályra a vakmerőség, a bizonyítási vágy a jellemző, és ez megint sok baleset forrása. Ez a korosztály már ismeri a veszélyeket, de gondolkodásukra jellemző az “engem úgysem érhet baj” és a versenyszellem.

Mit lehet tenni?

A kicsiknek meg kell szerezniük a szükséges tapasztalatokat, de ezen az úton a szülő segítsége nélkül nem fognak baj nélkül végigmenni. Tudni kell, hogy a gyerekek úgyis kipróbálnak mindent, ezért hosszú távon hatástalan a jól ismert “azt nem szabad!” vagy a “teszed le rögtön!”. Ők ugyanis mindenben igyekeznek a felnőtteket utánozni.

Ha azt látjuk, hogy a kicsi odajön és azt figyeli, mit csinálunk, feltétlenül vonjuk be őt is a dologba. Korukhoz képest lehetőleg a legrészletesebben magyarázzunk el mindent, főképpen a veszélyeket.

Kíváncsisága ezzel kielégül, tapasztalatot is szerez, de nem a maga kárán. További lehetőség, hogy amit megmutattunk neki, ahhoz játékszerszámokat készítünk vagy veszünk, és meg fogjuk látni, mennyire fog ennek örülni.

A felelősségérzet védi a gyermeket

A nagyobbaknak már nem lehet fogni a kezét, de a tiltás önmagában ugyanolyan hatástalan, mint kisebb korban. Azok a 10-14 évesek azonban, akiknek a szabadidejében helyet kap valamilyen rendszeres önálló elfoglaltság (hobbi, sport, zene, színjátszás stb.), statisztikailag ritkábban szenvednek balesetet. Ha vannak célok, amiket ő tűz ki maga elé, és amik elérése érdekében önállóan dönthet, és dönt is; akkor a felelősségérzet korán kialakul, és ez minden téren jobban védi őt, mintha örökké mellette lennénk. Közhely, hogy a legjobb védekezés a támadás, de természetesen igaz.

Ha tehát a visszafogás helyett az előrejutást, az önállóság kialakulását segítjük, akkor megtettük a lehető legtöbbet.

Az önállóságot ugyanis ugyanúgy meg fogja szerezni, mint azt 3-6 éves korában tette.

A helyzetfelismerés és a cselekvés kapcsolata

Mondhatnánk, a gyermek az gyermek, akármit teszünk, gyermekbalesetek mindig is lesznek. Sajnos, ez igaz. Nem mindegy azonban, hogy a bekövetkező baleset mennyire lesz súlyos. Fog-e tartós fogyatékosságot vagy éppen életveszélyt okozni? Ez pedig jórészt azon múlhat, hogy a felnövő kis ember hogyan ismeri fel a helyzeteket és ehhez képest mit tesz. Itt van a szülők hosszú távú felelőssége.

De van egy rövid távú felelősség is. Akárhogy is segítjük őket, minden hatástalan akkor, ha mi magunk idézzük elő a veszélyhelyzeteket. Mert ne feledjük: a gyermekbalesetekért valamilyen mértékig mindig a felnőttek a felelősek.

(www.heimpalkorhaz.hu)