Kell-e a házi feladat?

Kell-e a házi feladat?

Valójában miért kapnak a gyerekek házi feladatot? Tényleg gyakorlás ez, vagy valami szükséges ránk maradt „múlt századi” módszer, amikor még az iskola délig tartott? Hogyan lehetne hasznosabb a házi feladat? Ennek jártunk utána Pólus Enikő mentálhigiénés szakemberrel.

Miből képes tanulni a ma gyermeke, és mi az, amiből ők nem tanulnak, hanem frusztrálódnak?

Miért élvezik jobban azokat a házi feladatokat, amik csoportos projektek, és nem a magolás a lényeg benne?

Van-e értelme annak, hogy a gyermek fáradtan végezzen tanulási feladatokat a nap végén, ahelyett, hogy a családjával van?

Miért gondoljuk, hogy a házi feladat készíti fel a gyerekeket az életre, és nem a „házi-munka”?

Családi ügy?

Ma, amikor a családok kevés időt tudnak együtt tölteni, igazán fontos lenne, hogy az időt ne a házi feladatok elvégzése vegye el, hanem az értékes beszélgetések, az esti családi séták, a biciklizés, a labdázás, a közös játék, vagy az otthonunk munkái, ami praktikus tudást biztosít minden generációnak.

Nem marad idő arra, hogy apával együtt szereljenek autót, anyával süssék a süteményt, nagyinak átvigyenek egy kis húslevest, nagypapával pedig römizzenek egyet. Pedig apa autószerelés közben megtanítja a gyermekét a fizikára és kémiára; anya süti sütés közben háztartástanra és gasztronómiára, nagyi empátiára és emberségre; nagypapa pedig matematikára a römin keresztül, miközben történelmet mesél arról, hogy milyen volt az ő gyermekkora.

A gyerekek a „házi feladat-fáradtságot” gyorsan oldják egy kis online játékkal, vagy videós tartalommal. Hisz kell nekik is a gyors kikapcsolódás, gyors élmény az agynak. De az idő már csak erre elég: a gyors dolgokra! Más játékra, amihez idő kellene, arra már nincs lehetőség!

Pedig milyen jó lenne, ha lenne elég idejük rajzolni, legózni, bogarászni, kerítést festeni, vagy ugróiskolázni. Így aztán gyorsabban rászoknak a gyors „élmény-érzést” biztosító online világra és játékokra!

Házi feladat, amely az életre készít fel

Sok adat azt mutatja, hogy a gyerekeknek a különóráktól nincs idejük. Én viszont azt állítom, hogy a házi feladatoktól. A világ- és a benne lévő életre felkészítés megváltozott!

Egy különóra érdeklődési kör köré szerveződik, így abból – ha gyermekhez igazodik, és nem terheli túl – nagyon sok értékes dolgot sajátíthat el. Világátalakulás zajlik, a mai generáció időt spórol magának, hogy legyen ideje élnie. S ezt praktikusságból, nem lustaságból teszi.

Lehet, hogy azt látja a szülői generáció, hogy ők kevesebbet hajlandóak dolgozni, holott csak hamarabb oldják meg a feladatokat a digitális világ applikatív megoldásaival.

Jelenleg a fiatalok úgy jönnek ki az iskolákból, hogy praktikus dolgokat nem tudnak az életről! Pedig 12 éven keresztül estig tanultak. Ráadásul egy éven belül be is bizonyosodik, hogy a tanult anyag kevés részét képesek használni a mindennapokban. Így aztán a Google lesz a forrásuk, hogy miként kell bizonyos praktikus dolgokat elvégezni.

Ami előrevisz és ami gátol

A felnövekvő generáció egy praktikusabb képességekkel rendelkező gyermekvilág. Nem akar olyanra időt szánni, aminek nem látja az értelmét. Amiben megtalálja az ok-okozati összefüggéseket, azért kitartóan küzd, de főleg teamben. Például őket már jobban érdekli a klíma körüli teendők lényegi része, mint az, hogy 50 oldalon az író depressziójáról olvassanak. Azt sajnos látják élőben a felnőttektől, köszönik szépen, nem akarnak róla tanulni. Főleg, ha ez házi feladat, akkor még inkább ellenállnak. Jogos, mert miért kellene egy gyermeknek érzelmileg felfogni a múlt kísérteties traumáinak a nyomait a híres íróink életéből, amikor még érzelmileg nem érettek rá?

Nem, ezzel ne maradjon egyedül a gyermek egy házi feladatban. Gondolkodjanak együtt a gyerekek. Legyenek egymásra utalva, ahol egy csapat rak össze projektben feladatrészeket. Ezt így nem is éreznék házi feladatnak, hanem valami érdekesen kibomló „közösségi-munkának”!

Erre a módszerre azt mondják a gyerekek, hogy ebből tanulnak a legtöbbet! Ráadásul így nem közösítik ki egymást, mert tudják jól, hogy a „leggyengébbnek tűnő” láncszem-gyermekre is nagy szükség van, aki közben be is bizonyítja, hogy olyat tud, amit a többiek nem. Így vele együtt teljes a megoldás és a csapat is. Így az online kiközösítések száma nagymértékben csökken!

Mire megy el az idő?

Amikor még a gyermekeim iskolába jártak, újratanultam velük a tananyagokat. Sok mindent úgy olvastam, mint aki soha nem hallott róla. Pedig minden házi feladatom készen volt. Aztán a „feledés-tengerébe” merült és nem hagyott maradandó nyomot bennem. Elgondolkodtató volt szülőként az, amikor azt láttam, hogy a gyermekeimet „nyúznom” kell esténként a házi miatt, pedig ők már majd elaludtak. A napköziben csak az első osztályban voltak képesek befejezni a házi feladatokat. Utána olyan tömérdek mennyiség érkezett, amit már haza kellett vinni. Mire három gyermek házi feladata elkészült, és az ellenőrzés is megtörtént, addigra már olyan fáradtak voltunk, hogy épp csak fürdés után eljutottunk az ágyig. Ők ma már felnőttek és nem azt a tudást használják. Nincs ez így jól, fontos lenne ezt az időt visszaadni a családoknak!

A házi feladat akkor építő, ha:

• csoportosan oldják meg, ma már online azok is elvégezhetik, akik távol laknak egymástól
• ha van rá idő hagyva, de soha nem a holnap
• ha kutatni kell hozzá a valódi életből pl. kérdezzétek meg a nagyszülőket, hogy milyen történetek vannak a nagyszüleik életéből, amikor háború volt?
• a kevesebb mindig több elve kell, hogy érvényesüljön
• érdemes digitális eszközöket bevonni, mert a gyerekek hamarabb tanulnak, ha megnéznek vagy hallanak közben valamit
• ha a hétvégébe nem kúszik bele
• ha időbeosztásra- és kutatásra sarkallja a gyermeket, stb.

Magam részéről úgy tanítanék mindent, hogy a tanóra elegendő legyen arra, hogy ott megjegyezzék. Beépíteném a vázlatkészítést tanulás közben, mert az agy úgyis azt rögzíti.

Épp a napokban beszélgettem egy diákkal, aki az Erasmusnak köszönhetően külföldön tanul fél évig. Áradozott arról, hogy mennyire fantasztikus, hogy minden tanórát úgy kezdenek, hogy közösen átismétlik az előző óra anyagát, ezzel rögzítve a legfontosabbakat. Közben jelképeket rajzolnak a vázlatpontokhoz. Úgy tűnik, így könnyebb az órai tanulás és otthon lehet mással foglalkozni, más egyéb hasznos dologban jártasságot szerezni.

Azt kívánom, hogy még időben tudjunk ezen változtatni, mert a gyermekeinknek már a jövőre kell készülnie, és amit az iskolai évek alatt kell elsajátítani, arra később már nem lesz idő. De nem házi feladatokon keresztül, hanem másként. De csakis úgy, ami a mai generáció praktikus gondolkodásához igazodik!

Én most nem adnék senkinek házi feladatot, de azt kérném, hogy gondolkodjunk el ezen mindannyian!