Ismeretlen, félelmetes érzések hálójában: a testvérféltékenységről

Ismeretlen, félelmetes érzések hálójában: a testvérféltékenységről

Az első gyerek születése nagy megpróbáltatás a fiatal párnak, a második azonban még ennél is jobban felforgatja a megszokott dinamikát. Ekkor ugyanis már nemcsak két felnőtt, érett embernek, hanem egy alig néhány éves kisgyereknek is azzal kell szembesülnie, hogy az élete soha többé nem lesz már ugyanolyan, mint korábban volt. Beszéljünk  a testvérféltékenységről.

A Családinet cikkét olvastuk a testvérféltékenységről.

A trónfosztott elsőszülött

Az ilyenkor fellépő féltékenység és düh teljesen természetes jelenség. A féltékeny kisgyermek teste megfeszül, keze ökölbe szorul, az arcán düh és elszántság tükröződik. Nagyon oda kell figyelni, hogy egy pillanatra se maradjon kettesben a kicsivel, mert komoly kárt tehet benne, ha például ráfekszik vagy hozzávág valamit.

Előfordul, hogy a nagy látszólag szereti a kicsit, a viselkedése ennek ellenére megváltozik. Mindennaposak ebben a helyzetben az evés- és alvászavarok, a szülők és a kortársak felé megnyilvánuló agresszió. Ez utóbbit soha nem szabad hagyni, mert bár megszokott, de mindenképp problémás viselkedés!

Néha legyen minden úgy, mint azelőtt!

A nagy dühös. Ez természetes. Vágyik vissza az elveszett Édenbe, és azt hiszi, ha megszabadul a kicsitől, minden újra olyan lesz, mint azelőtt. És bár meg nem szabadulhatunk tőle, azért tehetünk pár dolgot, hogy ne higgye, végleg elveszítette a szeretetünket:

• Igyekezzünk minél kevésbé felborítani a napi ritmusát! Az újszülött még könnyen alkalmazkodik. Bár olykor-olykor minden családban előfordul, próbáljunk minél ritkábban olyan helyzetbe kerülni, hogy a baba miatt nem megyünk le például a játszótérre.

• Soha ne mondjuk, hogy „Te már nagy vagy”, legalábbis ne olyan szövegkörnyezetben, amikor valamilyen viselkedést várunk el tőle. Ő nem nagy. Ugyanakkora, mint volt. Csupán az elvárások változtak meg körülötte.

• Töltsünk vele minden nap egy kis időt kettesben. Lehet ez egy kis ölben simogatás, közös játék a baba alvásidejében, esetleg közös séta. Bármi, ami közben csak rá figyelünk.

• Néha nagyon nehéz, de próbáljunk meg empatikusak lenni vele szemben. Talán ez az első komoly próbatétel, amit le kell győznie. Bármilyen nehéz is néha nekünk, emlékeztessük magunkat arra, hogy neki még sokkal nehezebb.

A teljes cikket, a pszichológus véleménynével, a csaladinet.hu-n olvashatod el.