Búcsú az ország mesemondójától
„Búcsúzunk az ország mesemondójától, meghalt Csukás István!” – adta hírül az Újszínház. “Magára hagyta mesefiguráit, akik történetein számos generáció nőtt fel. Fantasztikus élmény volt vele dolgozni” – búcsúztak tőle egykori kollégái.
Süsü, Pom-pom és a Nagy Ho-ho-ho-horgász alkotója 83 éves volt. Életének eseményeiről a Fidelio cikkében olvastunk, miközben búcsúzunk Magyarország mesemondójától.
Hegedűművésznek tanult, építkezéseken dolgozott
Csukás István Kisújszálláson született 1936. április 2-án. Apja kovácsmester volt, akinek nagy tervei voltak: előbb megvásárolta az egész udvart a műhelynek, majd traktort, cséplőgépet szerzett. A költő szegény, de boldog világban töltötte gyermekéveit. Ennek a háború után vége szakadt. A család nagyon elszegényedett, apjától elvették a kovácsműhelyt, így építkezéseken dolgozott. Öccse ipari tanuló lett.
István egy zenetanár biztatására, anyja akaratából jelentkezett a békéstarhosi zeneiskolába, hegedűművésznek tanult. Az intézetben és a zenében ismét megtalálta a helyét: tanult, olvasott, gyakoroltak a kastélyban, a parkban, kamarazenéltek, előadásokon szerepeltek.
Hegedűművészi pályára készült, emellett nyaranta apja mellett dolgozott az építkezéseken, téglát hordott, és kétségbeesetten próbálta helyre hozni a munkában tönkrement ujjait.
Költő lett és irodalmi segédmunkás
Ennek ellenére apja és az intézet elleni lázadásból érettségi után előbb a jogi egyetemre jelentkezett, majd egy idő után átment a bölcsészkarra. 1954-57 között járt egyetemre, bölcsész tanulmányait nem fejezte be.
Időközben megjelentek első versei, írásaiból, irodalmi segédmunkákból élt. Korai költészetében az eltűnt gyermekkor és ifjúság iránti nosztalgia hangján szól, a nagyvárosba került fiatal értelmiségi önmagára és otthonára találásáról számolt be. Későbbi verseinek meghatározó vonása a himnikus életszeretet. Ennek az érzelemnek a másik oldalán pedig az elmúlással viaskodó versek, a halál figyelmeztetéseire adott költői válaszok álltak művészetében.
Az egyetem után a Fiatal Művészek Klubjának vezetője volt, majd a Művészeti Alapnál, a Munkaügyi Minisztériumban, a Néphadsereg című lapnál dolgozott.
Gyermekirodalmi zseni
A hatvanas évek közepén Kormos István biztatására fordul a gyermekirodalom felé. Ettől kezdve verseskötetei mellett gyermekregényekkel, mesekönyvekkel és verses mesékkel is jelentkezett.
Neki köszönhetjük Pom-pomot, Süsüt, Makk Marcit, Sün Balázst, a Nagy Ho-ho-ho-horgászt, Mirr-Murrt és a legkisebb Ugrifülest.
Nagy sikerrel mutatják be Ágacska című színdarabját, majd a többi színpadi művét. 1975-ben a hollywoodi X. televíziós fesztiválon a Keménykalap és krumpliorr című játékfilm megkapja a fesztivál Nagydíját és Az Év Legjobb Gyermekfilmje címet.
1968-tól 1971-ig a Magyar Televízió munkatársa, 1978-tól 1985-ig a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó főszerkesztője. 1989-től 1991-ig szerkesztőbizottsági tag az Új Idő című lapnál. Gyermeklapok szerkesztésében is részt vállalt. Alapító szerkesztője volt – Kormos Istvánnal – a Kincskeresőnek. Egy ideig a Kölyökmagazin szerkesztő bizottságának az elnöke, majd a Piros Pont főszerkesztője.
1975-ben feleségül vette Porga Máriát, de magánéletéről keveset osztott meg a nyilvánossággal.
1999-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „magas színvonalú költészetéért, közvetlen szavú, ember- és természetszeretetre nevelő műveiért és a kortárs gyermekirodalom megújításáért”. 2010-ben Az év gyerekkönyve életműdíjjal jutalmazták. 2011-ben Budapest díszpolgára lett és Prima Primissima Díjat kapott.
Az eredeti cikk a fidelio.hu oldalán olvasható.