Kinek kell áthidalnia a generációs szakadékot?

Kinek kell áthidalnia a generációs szakadékot?

A legegyszerűbb dolog azt mondani, hogy az új generáció tagjai furcsák, érthetetlenül viselkednek és nincsenek tekintettel az idősebbekre. De néha nem árt nézőpontot váltani és elismerni: a középkorúak időnként furcsák, érthetetlenül viselkednek és nincsenek tekintettel a fiatalabbakra. Mit kezdjünk a generációs szakadékkal? Mélyebb-e ez manapság, mint korábban volt?

Dr. Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológus véleményét idézi az nlc.hu cikke a generációs szakadékról, s annak mai jellegzetességeiről.

Régen minden jobb volt?

Gyors, egyáltalán nem reprezentatív felmérést végeztünk, megkérdezve néhány, 40-60 közötti felnőttet, azaz a ma középkorúaknak számító generáció képviselőit, akik most értek abba az életszakaszba, hogy szembesülnek a saját gyerekeik és közöttük lévő különbségekkel. A legtöbben az alábbi dolgokat említették, mint korunk fiataljainak jellegzetességeit: kütyüfüggés, közösségi média, TikTok, Snapchat, Instagram, stb-stb-stb.

… a generációk közötti szakadék mindig is fennállt, egyáltalán nem új keletű probléma. Már amennyiben egyáltalán problémának lehet tekinteni azt, hogy a fejlődés iránya határozottan látszik a nemzedékek között, és a gyerekek máshol tartanak, mint a szüleik, nagyszüleik. Az, hogy ezt mégis olyan fájdalmasnak érezzük sokszor, leginkább azért lehet, mert erősíti az egymástól való elszakadás érzését.

A felgyorsult világ következményei

Jó hír, hogy a generációs szakadék nem is annyira mély, mint amilyennek tűnik, csak egy kis nyitottságra van szükség a hidak felépítéséhez. Ez viszont mind a két oldal felelőssége! Sokan azt várják, hogy „a mai fiatalok” legyenek figyelemmel a régebbi generációkra, alkalmazkodjanak hozzájuk, idomuljanak az értékrendjéhez. Pedig mindenki azokra az alapokra épít, amit otthon kapott, így ha a gyerekeink meglepően viselkednek, annak a gyökereit érdemes első körben magunkban keresni, és csak utána okolni a környezeti tényezőket.

Dr. Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológus egyike azoknak, akik azt vallják: egy különleges időszakban élünk, amikor a fejlődés olyannyira felgyorsult, hogy az új generáció másfajta figyelmet, oktatást és iránymutatást igényel, mint az előző, és emiatt kicsit elveszett, magányos is lehet. Egy átmeneti korszak nyűgei és áldásai című tanulmányában utal arra, hogy a digitális világ okozta kihívások alól senki nem vonhatja ki magát, aki napjainkban él.

Az idősebb generációnak ugyanúgy meg kell küzdenie mindennel, ami ezzel jár.

Többek között a folyamatosan özönlő információáradattal, amiből ki kell szűrni, mi az, ami fontos. Vagy azzal, hogy a korábban értékesnek számító készségek, mint a fejben számolás, kézzel írás, sok adat megjegyzése, jelentőségüket vesztik, mert a technikai eszközök elvégzik helyettünk. A digitális kultúra megjelenése – hívja fel a figyelmet a szakember – nem egyszerűen a technika használatát jelenti, hanem újfajta szemléletet igényel, amit mindannyian még csak most tanulunk, tartozzunk bármelyik generációhoz is.
Ne keressünk felelőst, csak nyissunk!

Az oktatási rendszer hagyja elmélyülni a generációs szakadékot

A mai oktatási rendszer egyik nagy kudarca, hogy hagyja elmélyülni a generációs szakadékot: a régi mintákat követi és erőlteti, miközben a gyerekeket egy teljesen másik környezetben való boldogulásra kellene felkészítenie. Amit ma a gyerekek tudnak a világról, azt sokszor a saját bőrükön kell megtapasztalniuk, az idősebb generáció támogatása és védelme nélkül. Ezért nem nagyon lehet őket hibáztatni: haladnának előre, és ebben számítanának ránk, hogy segítsünk nekik, de mi sokszor húzzuk őket vissza a biztonságosabbnak ítélt múltba.

Nem érdemes sem szörnyülködni, sem sajnálkozni azon, mekkora a szakadék a generációk között. Jobb lenne, ha egyszerűen csak több időt töltenénk együtt, és kíváncsibbak lennénk egymásra. Biztos, hogy az idősebbek tapasztalatai, átfogóbb szemlélete sokat segíthet egy utat kereső fiatalnak, és az is valószínű, hogy az újabb nemzedékektől származó friss ötletek lendíthetnek azokon, akik ugyanazokat a köröket futják évtizedek óta.

A teljes cikket az nlc.hu-n ajánljuk elolvasásra.