Ölelés és elengedés: Vekerdy Tamás a kamaszkor kihívásairól
“A kisgyereknek az a jó, ha testi-lelki értelemben melegen ölben tartjuk” – vallotta Vekeredy Tamás. Van azonban egy ennél sokkal nehezebb szülői feladat is: el tudjuk-e engedni az ölünkből, amikor eljön az ideje? Ölelés és elengedés.
Az ősszel elhunyt Vekerdy Tamás korábban a Nyíregyházi Waldorf Óvodában tartott előadást a gyereknevelésről. Egyik témája az volt, hogyan vészelhetjük át minél kevesebb sérüléssel a gyerek kamaszkorát. Ölelés és elengedés a két kulcsszó- idézi a Családinet cikke.
Ölben tartás és elengedés
A kisgyereknek az ad érzelmi biztonságot, ha melegen ölben tartjuk: ha nem azonosulunk az őt gyakran támadó, szorongató külvilággal, hanem megvédjük tőle. Kamaszkorban azonban hirtelen egy új, és gyakran nehezebb feladat előtt állunk: el kell engednünk a fiatalt az ölünkből.
A tüskés sündisznó
A szülő persze a kamaszkor időszaka alatt szorong. Ez teljesen normális jelenség, majd elmúlik. Nem is csoda, hiszen a kamasz gyerekkel igen nehéz együtt élni. Olyan, mint a sündisznó, akinek minden tüskéje kifelé áll, a hirtelen fejlődésnek indult ítélőképessége miatt pedig nagyon szemtelen.
A szemtelenséget az apák rendszerint rosszabbul tűrik, mint az anyák, pedig egy kis humorral el lehetne ezt is ütni. Erre szükség is lenne, a kamasz ugyanis legutóbb háromévesen igényelte ennyire „a mindenestül elfogadó gyengédséget”.
Ezt kimutatni persze nem tudja. Épp ellenkezőleg. Szótlan, mogorva, a simogató kezet ellöki. Mégis vágyik arra, hogy jelen lehessen a családban. Kontra György, a kiváló biológus és pedagógus szerint „A kamaszért egyet tehetünk: elviseljük a jelenlétét.”
Erre van ugyanis szüksége. Hogy csendben elviseljük. Nem veszekszünk vele, hogy rendetlen, nem gyötörjük, hogy mutassa ki a szeretetét. Csak engedjük, hogy jelen legyen.
Érzelmi biztonságot akkor adhatunk nekik, ha tudunk minden körülmények között mellettük és mögöttük állni, és ez a legtöbb, amit nekik adhatunk.
A teljes cikk a csaladinet.hu-n jelent meg.