Így előzzük meg a gyerekek öko-szorongását

Így előzzük meg a gyerekek öko-szorongását

Mit tehetünk azért, hogy a gyerekeink sokkal tudatosabban óvják a környezetünket, sokkal inkább figyeljenek a fenntarthatóságra, és minél kevésbé szorongjanak a klímaváltozástól, háborúktól, migrációtól? Vannak kedvező jelek az oktatásban ezen a téren, de szülőként is sokat tehetünk. És nem is gondoljuk, hogy apróságok is hasznosak lehetnek, amelyekkel megelőzhetjük a gyerekek öko-szorongását.

A klímaváltozásról és a mindent elborító műanyag-hegyekről szóló hírek, úgy tűnik, átütötték a társadalom ingerküszöbét. Az emberek elkezdtek kicsit odafigyelni a környezetükre. Ezzel párhuzamosan egy új pszichológiai jelenséget diagnoztizáltak: főként a fiatalok és a gyerekek öko-szorogását. A tájékozott ember aggódik a jelene és a jövője, valamint a következő generációk sorsa miatt anélkül, hogy tudná, ő mit tehet a problémák enyhítéséért – idézi a HVG a BBC cikkét.

A Természetvédelmi Világszövetség oktatási és kommunikációs bizottságának magyar tagja, Czippán Katalin az alábbi tippeket adta a mindennapokra:

Közvetlen érintettség

Tartalmi és módszertani szempontból a szakértő azt emeli ki, hogy akkor a leginkább hasznos a környezeti nevelés mind intézményi, mind családi keretek között, ha az abban tárgyalt témák minél inkább kötődnek helyi, országos prioritásokhoz. „Fontos tudni, hogy mi van az elefántokkal, de akkor ne vásárolj olyan terméket, aminek az előállítása veszélyeztetheti őket.” Érdemes a tartalmakat mindig a gyerekek saját kompetenciaszintjéhez alakítani, és úgy, hogy az adott probléma őket közvetlenül is érintse.

Mindennapi praktikák, hogy megelőzzük a gyerekek öko-szorongását

Ha pedig játékokat vásárolunk, figyelhetünk egyrészt arra, hogy annak tartalma a fenntarthatóságról, környezetvédelemről szóljon. Másrészt, hogy a gyártásában, előállításában megjelent-e mindez. Egyébként a legtöbb játék és játszótéri eszköz esetén már ez előírás. (Más kérdés, hogy mennyire tartják be, mondjuk, egyes távol-keleti országok.)

Ennél fontosabbak azok a mindennapi praktikák, amelyekkel észrevétlenül is egyfajta környezettudatos szemléletet sugallunk a gyerekeknek. Ha szelektíven gyűjtjük a szemetet, az elemet, ha van lehetőség, komposztálunk, stb. Vagy hogy hogyan csomagoljuk az uzsonnát: nejlonzacskóba, vagy esetleg méhviaszos papírba? Esetleg sokszor használatos dobozba? És azt is megbeszélhetjük a gyerekekkel, mit csináljon, ha nem eszi meg.

Hasznos lehet, ha megbeszéljük a gyerekekkel például, hogy milyen hatása van annak a farmernadrágnak a vízre, levegőre, a környezetre, amit hordok. Játszhatunk „Hány kilométer a reggelim”-játékot. (Egyenként átgondoljuk közösen, hogy amit fogyasztunk, honnan jött, hány kilométert utazott, amíg az asztalunkhoz ért.)

„Természetesen nem arról van szó, hogy ne igyunk, mondjuk kávét. Csak arról, hogy, gondoljuk át! És, ahol van választási lehetőségem, válasszak.”

Ehhez hasonló, amikor azt gondoljuk át, a mennyi CO2-t termeltünk, amíg beértünk az iskolába. És számos ilyen érzékenyítő praktika van (itt böngészhetünk például ilyenekről).

„Figyeljünk a társadalmi együttműködésre, a felelős gondolkodásra, a hulladék minimalizálásra. A termékek vásárlásánál nézzük meg a címkéket, nézzünk utána, azok mit jelentenek. Hogy az mennyire környezetbarát, és ha nem, van-e alternatívája. És ezeket a mindennapokban éljük át a gyerekkel közösen” – sorolja Czippán Katalin.

Egy ilyen szisztematikus munkával, a különböző szereplők (család-iskola-önkormányzat-állam) együttműködésével talán a következő generációk már nem követik el azokat a bűnöket a környezetünk ellen, amit az eddigiek bizony, elkövettek.

A teljes cikket hvg.hu-n olvashatod el.