Mit tehetünk a lelki egészségünkért? Hogyan kerülhetjük el az iskolai stresszt?

Mit tehetünk a lelki egészségünkért? Hogyan kerülhetjük el az iskolai stresszt?

Október 10. – a lelki egészség világnapja

Soha ilyen fontos nem volt az, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Elviseljük és túléljük a hétköznapokat, vagy megéljük és örömünket leljük bennük, a gyakran adódó nehézségek ellenére is. Talán a felgyorsult világ hozta magával azt a sok stresszt és szorongást, amit megszenvedünk mi és most már a gyerekeink is. Ijesztően nő a mentális és lelki problémákkal küzdő emberek száma életkortól függetlenül.

 

Szigeti Réka egészségfejlesztő szakpszichológussal – Az Unicef SULINYUGI programjának szakmai vezetőjével Tibenszky Móni Lisa, a Felelős Szülők Iskolájának alapítója beszélgetett.

 

 

Ma már tény, hogy a mentális és lelki egészségünk életminőségünket mennyire befolyásolja, sőt, ma már azt sem tagadja senki, hogy a fizikai egészségünk is függ ettől. Hogyan érezzük magunkat manapság?

A szakemberek már a COVID előtt kongatták a vészharangot ezzel kapcsolatban. Akkor az UNICEF egy felmérése kapcsán kiderült, hogy 7-ből 1 gyerek küzd mentális nehézségekkel. Mostanra pedig egy erőteljes romlás is megfigyelhető, és 5 gyerekből 1-nél biztosan diagnosztizálnak mentális szorongást, depressziót, egyéb szorongás alapú problémákat, amelyeket meg lehetne előzni.

A magyar iskoláskorú gyerekeknél is látszik ez a tendencia, például gyakran szomatikus zavarok jelentkeznek náluk. Fáj a fejük, hasuk, alvászavaruk van, amely egyértelműen a szorongáshoz, stresszhez köthetők. A szám 15%-kal nőtt, ami egy meghatározóan romló tendencia.

 

 

Mikortól mondjuk azt, hogy egy gyerek nincs jól?

Ezt diagnosztikai kritériumok mentén döntik el a szakemberek. Már enyhébb pszichoszomatikus problémáknál is közbe kell lépnünk. De hogy különböztetjük meg ezeket az ártalmatlan tünetektől? Ha egyszeri tünetként jelentkezik, például fellépés, verseny, vizsga előtt a stressz, az belefér, mert köthető egy eseményhez. De a mintázatra oda kell figyelni. Ha például sűrűn, hetente visszatérő jelenségről van szó, máshoz is köthető, megváltozik a gyerekünk viselkedése, mondjuk nem eszik, visszavonul a szobájába és elhanyagolja a korábbi tevékenységeit, akkor már segítenünk kell. Persze a búskomorság kamaszoknál benne van a pakliban, mint ahogy a heves reakciók is, és persze ezek kiborítóak a szülők számára, de ha nem érdekli mindaz, ami eddig fontos volt számára és még a jegyei is romlanak, az már mutatja, hogy segítségre szorul. Ilyenkor több jel egyszerre van jelen.

Előfordul, hogy a szülők már alig tudják rávenni a gyereket, hogy bemenjen az iskolába, mert annyira szorong, hogy állandóan hányingere van. Ezt lányoknál talán sűrűbben lehet tapasztalni. A fiúk gyakrabban elmenekülnek az online világba, amelyet nem kell démonizálnunk… De ne csak azt nézzük, mennyit játszik, hanem azt is, hogy miért van ott. Sokszor az történik, hogy egy fiatal csupán elmenekül az élettől. Ruminációnak hívjuk ezt a szakmában, ami azt jelenti, hogy őrlődik, bevonulnak egy játékba, elmenekülnek az élettől. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a viselkedés oka, motivációja a fontos.

 

 

A gyerekeink társas kommunikációja is sokszor az online térben zajlik már. Így kapcsolódnak. Kell-e ettől tartanunk? Hogyan szabályozzuk?

Ennek lehet jó hatása is, hiszen interkulturális kapcsolataik is kialakulhatnak így. De felnőttként akkor tesszük jól, ha az offline kapcsolódást is támogatjuk, mert mi abban vagyunk jobbak. Például úgy, hogy föltesszük a kérdést, melyik haverodat vigyük kirándulni a srácok közül, akikkel gépezel? Ajánljunk fel ilyen lehetőségeket, hiszen ők is érzik, hogy a valódi találkozás, időtöltés is sokat adhat.

 

 

A közösség ereje és a társas kapcsolatok fontosak, hiszen megtartó közeget is jelentenek. Éppen ezért, amikor az iskolában nincs jól valaki, mit tehet a szülő?

A SULINYUGI program során egyre gyakrabban találkozunk olyan jelzéssel, hogy gond van az osztályközösséggel, ezért hívják az önkénteseinket. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a szülőknek arra is felhívjuk a figyelmét, hogy az iskolával miként tudnak együttműködni. Kell, hogy meghalljam a másik oldalt is. Azt, hogy mit is lát a tanár a gyerekemből, aki más helyzetben látja, mert másként viselkedik a közösségben, mint otthon. Közösen, együtt kell támogatnunk őt, ha nincs jól. A bullying esetén (ami a társas kiközösítés), sajnos szülőként nem tudunk hatni a közegre, csak a saját gyerekünknek tudunk segíteni. De az áldozathibáztatás miatt nem biztos, hogy elmondja nekünk, mert szégyelli. Ez nem azon múlik, hogy jó szülők vagyunk-e. Azért nem szól, mert azt hiszi, az ő hibája, hogy bántják. Ezért ne hagyjuk rá, ha látjuk a jeleket. Kérdezzünk rá mindenképpen!

Egy gyerek két dolog miatt szorong az iskolában. Vagy a teljesítménye, a jegyei miatt, vagy azért, mert bántják. Ilyenkor faggassuk: ,,Hogy bánnak veled ott?” ,,Történt-e olyan, ami rosszul érintett?”. Ma már bármelyik gyerek találkozhat azzal, hogy egy osztálytársa bántja magát. Ezt látni is nagyon megrázó tud lenni. A Bullying prevenciós füzetünk éppen ezért született és tettük elérhetővé. Nehéz ez mindenkinek, a bántalmazónak is, bár ez nem felmentés számára. De az bánt, aki maga is segítségre szorul. Norma és kultúraváltás kell az iskolákban, de ez nagyon lassú folyamat.

 

 

Léteznek-e a stresszkezelésre elsajátítható praktikák?

A SULINYUGI program ezt hivatott elvinni az iskolákba, mert azt szeretnénk, hogy a feszültségkezelésre mutassunk példát a szorongó gyerekeknek. Gyakran megfigyelhető az indulatlevezetési zavar, mint elsődleges megoldás, pedig sok egyéb lehetőség is van azon kívül, hogy megüt, megbánt mást.

A SULINYUGI iskolai foglalkozásain, – amelyeket önkéntesek segítségével viszünk el az iskolákba – Te vagy a tested kapitánya, irányítója szlogennel mutatjuk be azokat az egyszerű technikákat, amelyekkel le tudják küzdeni a szorongást, dühöt, félelmet. Az alaptudás már bennük van, mi csak kiegészítjük ezeket különböző stresszlevezető technikákkal. Ilyen a progresszív relaxáció (izmokat befeszítik, majd elengedik) így biológiai módon tudnak hatni az érzéseikre, a feszültség levezetésére. De lehet megoldás az egyszerű firka, fütyülés, éneklés, mert nem lehet félni és énekelni egyszerre. Ez egy egyszerű idegrendszeri dolog. Vagy egy háziállat, esetleg plüss érintése is oxitocint, a „nyugi hormon” termelését indítja be.

 

A teljes videós beszélgetés visszanézhető itt:

 

 

Szerinted eljut oda a társadalom, hogy a felnőttek is példát mutatnak? Miért várjuk meg, míg lelki problémái vannak a saját gyerekeinknek?

Jogos kérdés, hiszen ma már bizonyíték van arra, hogy a tanár, vagy szülő jólléte – példamutatása a gyerekek jóllétét is befolyásolja. Egy végletekig leterhelt, kiégett szülő, tanár biológiai markerekkel mérhetően hat a gyerekek kortizol (stresszhormon) szintjére. A gyerekek azt képezik le, ahogy mi vagyunk ebben a világban és úgy tűnik, mi nem vagyunk jól a felnőtt világban.

 

 

Melyek azok a nagyon erős jelek, amikor segítséget kell kérnünk? Hogyan lennének jobban a gyerekeink?

A jelek mintázatáról, ismétlődéséről ne feledkezzünk meg! Ha az iskolai jegyek romlanak, alvási nehézséget, evési zavarokat veszünk észre , és a korábban vidám gyerekünk bezárkózik a szobájába, elhanyagolja a barátait, hobbijait, illetve ha kiderül, hogy bántja magát, akkor keressünk szakembert. Amikor egy gyerek bántja magát, nagyon ügyesen titkolja, nem könnyű észrevenni. De ha öngyilkosságra utaló mondatok hagyják el a száját, bármennyire ártalmatlan megjegyzésnek tűnnek is, ne hagyjuk annyiban. Mindig hívható a Kék vonal – gyerekeknek: 116-111, felnőtteknek 116-000, és a területileg illetékes klinikai gyermekpszichológust is keressük fel! Beszéljünk a tanárokkal, iskolapszichológussal, szociális segítővel. Vegyük igénybe a segítségüket! Legyen természetes segítséget kérni!

Mit tehetünk? Már most sokat tesznek azzal, hogy olvassák ezt a beszélgetést. Elég jó szülőnek lennünk. Vigyázzunk a saját mentális egészségünkre is! Tudjunk együtt lenni a gyerekünkkel, ha rosszul van, ne saját kudarcként éljük ezt meg. Elég, ha annyit mondok neki, hogy most csak együtt érzek veled. Sajnálom, megértem, én is voltam ilyen helyzetben. Közben próbáljuk normalizálni a körülményeket. Őrizzük meg a bizalmat, saját magunkban és abban, hogy ő ezen túl fog lépni. Mi az, ami miatt bízom benne? Ha én meglátom ezt benne, akkor ez tovább is tud áradni és közösen megtaláljuk a megoldást.

Tanárként a SULINYUGI Program lelki egészség órákat hívhatjuk segítségül, de ismét lesz szülői workshop is, amely során a szülőknek mutatjuk meg a lelki egészséget támogató technikákat. Fontos, hogy minél többekhez eljussunk, ezért az oldalunkon ingyen letölthető könyvek, kiadványok is elérhetőek, mert közös érdekünk, hogy nyugodtabb napokat éljünk, sokkal kevesebb fölösleges stresszel. Ez pedig tanulható, könnyen gyakorolható és így el is érhető.

 

További információk: https://sulinyugi.hu