Figyelem, figyelemzavar az oktatásban

Figyelem, figyelemzavar az oktatásban

Ezzel a címmel és témával indult az ELTE-TÓK és a Felelős Szülők Iskolája – Pedagógus Power által közösen indított szakmai együttműködés a 2023/24-es tanévben. A második évad szakmai házigazdái az ELTE-TÓK képviseletében Kerekes Valéria, a Neveléstudományi Tanszék egyetemi oktatója, mese- és játékkutató, valamint Serfőző Mónika, tanszékvezető egyetemi docens. A figyelem, koncentráció hiánya a legjellemzőbb probléma életünk valamennyi területén. Különösen sok gondot okoz az oktatásban. A pedagógusok hatékony munkájának egyik legnagyobb akadálya az, hogy a gyerekek nem tudnak egy-egy tevékenységre figyelni, abban elmerülni néhány percnél tovább. A figyelemzavar bizonyos esetekben pedig komolyabb neurológiai betegségként jelentkezik hiperaktivitással párosulva. Ez az egyre gyakoribb jelenség gyerekek és családjaik életét nehezíti és állítja komoly kihívások elé a pedagógusokat is. A témában Tibenszky Móni Lisa szakértő-vendége Kenyeres András, viselkedés-biológus, business coach, sport mentáltréner, író volt. Felmerül a kérdés, vajon az általános figyelmetlenség oka a felgyorsult élet, amely folyamatos rohanásban tart bennünket, vagy a súlyosabb figyelemzavar mögött inkább szervi problémák, idegrendszeri elváltozások állnak. A legfontosabb pedig, mit és mennyiben tudunk változtatni a jelenlegi helyzeten?

 

 

A szakértő szerint egyik legfontosabb kérdés manapság: Hogyan tudunk jelen lenni a saját életünkben. A tanult automatizmusokon túl mennyire vagyunk tudatosak és figyelünk csupán azokra a dolgokra, amelyek számunkra fontosak, hiszen a figyelmünkben élünk, és az a jelenünk, amire fókuszálunk. Nap mint nap figyelemhackerek terelik el a fókuszunkat, lopják el a figyelmünket. A 21. században mindannyian úgy élünk, hogy állandóan teljesíteni akarunk, meg szeretnénk felelni valaminek, valakinek. A nap minden pillanatában hatékonyságra törekszünk. Ezt tesszük a családunkban is és már a kisgyerekek napját is telezsúfoljuk programmal, fejlesztéssel, különórával. Akkor, amikor a szabad játék, a tanulás eszköze, az unatkozás pedig a kreativitás életben tartója. Ilyenkor a puszta létezés, felfedezés örömét vesszük el a gyerekektől és magunktól is. Az állandóan feszített tempóban élő gyerek pedig túlpörög, fáradt, nyűgös és nem tud az életkorának megfelelően egy dologra koncentrálni, elmerülni egy tevékenységben.

 

Mindannyiunkat érinti az a bizonyos FOMO hatás, vagyis a félelem, hogy lemaradunk, és ezzel együtt kimaradunk valamiből. Ennek a jelenségnek a hátterében egyértelműen az online tér által megteremtett, ember által feldolgozhatatlan mennyiségű információ áll. Ezzel egyébként egy felnőtt sem boldogul, mégis már a legkisebb gyerekekre is korlátozás nélkül rászabadítjuk ezt az ingercunamit. Ahhoz, hogy a figyelmünket visszaszerezzük – és oda irányítsuk, ami számunkra fontos -, az információk 99%-át ki kell zárni az életünkből. Legjobb példa erre a hírek kizárása, amelyek nagyrészt negatív tartalmak, hiszen veszélyérzetet keltenek bennünk, erre pedig ösztönösen figyelünk. Ezt hívják figyelem lopásnak. Ami ráadásul a komfortérzetünket is rontja, mert úgy érezzük, veszélyes a világ, rosszul élünk, meg kell védeni magunkat. Pedig a tények alapján soha az emberiség életében még nem volt ennyire biztonságos az életünk.

 

 

Ha a gyerekek azt látják, hogy állandóan a közöségi média felületeit böngésszük, és válogatás nélkül fogyasztjuk a tartalmakat és soha nem lépünk ki az online térből, ők is ugyanezt teszik majd. Álljunk meg egy percre és kérdezzük meg magunktól: Kell ez nekem? Mire szeretném a fegyelmemet és ezzel együtt az erőforrásaimat fordítani? Mire mondok igent és mire nem pazarlom a figyelmemet, időmet.

 

Kenyeres András szerint az emberekben rejlő hatalmas potenciált azért nem használják ki, mert a figyelmük szétforgácsolódik és nem a számunkra fontos dolgokra figyelünk. Az, hogy naponta több ezer döntést hozunk meg, elképesztően fárasztó számunkra. Ezért van az, hogy a nap végére teljesen lemerülünk. Ugyanezt élik át a gyerekek is, így ha nem óvjuk meg őket a fölösleges információktól, döntésektől. Teljesen kimerül az idegrendszerük és képtelenek a fókuszálásra. Teremtsünk biztonságos környezetet számukra, ahol a határokat tanárként, szülőként már kijelöltük! Ezzel tehermentesíthetjük őket is.

 

 

 

Sport coach-ként a mozgás, a sport jelentőségét is hangsúlyozta, hiszen a mozgás a tanulás első lépcsője. Ne vegyük el a mozgás örömét a gyerekektől, sőt szervezzünk közös családi sétát, kocogást, biciklizést, amely segíti az idegrendszer fejlődését, amikor kitisztulnak a gondolataink és feltöltődünk. Ha lehet, a sport se csupán napi feladat legyen, hanem öröm és játék. A szakértő szerint ezt a versenysportolóknál is meg kellene tartani.

 

A sokak életét megkeserítő ADHD (Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) oka pontosan nem ismert, kialakulásában valószínűleg szerepe van az öröklődésnek, de a környezeti hatások is közrejátszanak. Így  talán elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen egy normális válasz egy nem normális világra, amelyet a rengeteg információ, a teljesítménykényszer, a toxikus környezet okoz. Ezt a jelenséget mindannyian megszenvedjük, de a felnőtt társadalom felelőssége egy élhetőbb világot teremteni. Ez pedig otthon, a családokban kezdődik, ahol van szabadidő, szabad játék, telefon nélküli, beszélgetős ebéd, vacsora. Ahol együtt töltjük az időt, bármiféle digitális információforrás nélkül.  Így az óvodába, iskolába kisimultabb idegrendszerű gyerekek érkeznek, akik képesek néhány percnél tovább elmerülni egy-egy tevékenységben.

 

Ez a módja annak, hogy visszalopjuk a saját figyelmünket és életünket saját magunk és gyerekeink számára.

 

 

ÉRDEKEL A TELJES ELŐADÁS VIDEÓFELVÉTELE?

 

IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE ÉS E-MAILBEN KÜLDJÜK A VIDEÓ HOZZÁFÉRÉSI LINKJÉT.

 

 

 

FELIRATKOZÁS SZÜLŐKÉNT

 

FELIRATKOZÁS PEDAGÓGUSKÉNT