Iskolaváltás kiskamaszkorban

Iskolaváltás kiskamaszkorban

Az iskolaválasztás nem egyszerű dolog. Sok szülő szembesül ezzel a kérdéssel, és nem csupán egyszer, az óvodából iskolába lépéskor. Míg korábban egyértelmű volt, hogy az általános iskola 8 osztálya után van a következő váltás, egyre inkább elterjedtek a 6, illetve 8 osztályos gimnáziumok, amely a kiskamaszkor kellős közepére esik. Hogy döntsön a szülő, hogy mi a megfelelő választás a gyermekének? Vannak-e jelek, amelyek arra utalnak, hogy nem ez a helyes út, illetve mikor érdemes mégis ebbe az irányba haladni? Pollák Éva, a Mindwell Pszichológiai Központ szakmai vezetője szerint is jelentős hatással lehet ez a döntés a gyerekek teljesítményére és érzelmi életére.

 

 

„A kora gyermekkortól a kamaszkorig terjedő időszakban a fejlődési folyamatok, az érzelmi stabilitás és a tanulásra való készségek meglehetősen széles skálán mozognak. Így a különböző korú gyerekek eltérő módon reagálhatnak az iskolai kihívásokra és a társas helyzetekre” – mondja Pollák Éva. – „Ha például nem igazán jól alakul az első években az osztályközösség, viszonylag fájdalommentes lehet a váltás, és kifejezetten jót tehet a szociális készségek fejlődésének.”

Előfordulhat ugyanakkor, hogy egy 10 éves kisdiák a 8 osztályos gimnáziumban ismét nagyon kicsinek, ügyetlennek érzi magát az idősebb tanulók között és ez szorongást okozhat nekik, másoknak viszont éppen ez ad módot fejlődésre, a szociális készségek gyakorlására. Az általános iskolában ugyanezek az ötödikesek már nagynak, fejlettebbnek számítanak az elsős-másodikos kicsiknél, ez pedig pozitív hatással lehet az önértékelésükre. A korai váltáson tehát akkor igazán érdemes elgondolkodniuk a szülőknek, ha úgy látják, hogy a gyermekük már magabiztosan mozog új helyzetekben, képes az önnyugtatásra és érzéseinek kommunikálására, valamint kognitív tanulási készségeivel jól tud alkalmazkodni az új tanulási környezethez.

 

 

„Ez nagyon egyszerűen hangzik így elmondva, de a helyzet az, hogy a kiskamaszkor kritikus időszak a gyerekek életében az érzelmi érés folyamata szempontjából” – erősíti meg Pollák Éva. – „Ebben az időszakban az érzelmi készségeik és az önazonosságuk alakulása alapvető fontosságú, tulajdonképpen sokkal fontosabb a kiegyensúlyozott felnőttkor szempontjából, mint az ebben az időszakban elért tanulmányi eredményeik. Az érzelmi érettség magában foglalja az érzelmek felismerését, megértését és kezelését, valamint az empátia és a szociális kapcsolatok kialakítását.”

Természetesen mindezek az érzelmi érési folyamatok szoros kapcsolatban állnak az iskolai teljesítménnyel is, amely ugrásszerűen javulhat, amint a gyerek megtanulja hatékonyabban kezelni érzelmeit, az iskolai stresszt és a szorongást, képessé válik segítséget kérni egyes helyzetekben, amely például a felkészülés, a felvételi és a bizonytalanság időszakában nagyon fontos számára. Az önbizalom és a pozitív önértékelés segíti a gyerekeket abban, hogy higgyenek saját képességeikben és kitartásukban az iskolai kihívásokkal szemben. Az érzelmek tudatos kezelése hozzájárulhat a jó döntéshozatali képességhez és az önfegyelem fejlesztéséhez, amelyek elengedhetetlenek a tanulásban és az iskolai teljesítményben való előrehaladáshoz. Az empátia fejlődése pedig növeli az kiskamaszok együttműködési készségét és segít az egészséges kapcsolatok kialakításában a tanárokkal és társaikkal.

A kiskamaszkorban oly gyakori érzelmi ingadozások még inkább megkövetelik, hogy a szülő az iskolaváltást ne a gyerek háta mögött, hanem vele egyeztetve döntse el, ellenkező esetben elképzelhető, hogy komoly ellenállásba ütközik majd.

 

 

„Fontos, hogy a szülő is tudja, hogy miért dönt az iskolaváltás mellett, és ebbe a gyereket is avassa be” – mondja a szakértő. – „Nézzék meg együtt a kiválasztott épületet, gyűjtsenek be róla minden információt, böngésszük a honlapot, még a közlekedési útvonalat is kipróbálhatjuk. A felvételire való felkészülés is legyen közös út: a gyerek tanul, igyekszik, de hangot adhat félelmeinek, frusztrációjának, ha van ilyen, mi pedig tartjuk és biztosítjuk az előre kitalált kereteket – magántanár, felkészítő csoport, együtt tanulás. Ha pedig esetleg mégsem sikerül a felvételi, akkor is közösen tudjuk feldolgozni a kudarcot, amelyben minden pillanatban biztosítanunk kell a gyereket, hogy nem bukott meg, nem vált értéktelenné, csak éppen most sajnos valami nem a tervek szerint sikerült. Ilyenkor is legyünk büszkék a gyerekre, a bátorságára, kitartására, ahogy dolgozott egy célért, és máris jöhet az újratervezés. Ilyenkor kell csak igazán szem előtt tartani, hogy egy felvételi nem az egyetlen meghatározó tényezője a gyermek jövőjének.”

Ha nem sikerült a felvételi, akkor a szülőnek természetesen önmagának is időbe telhet feldolgozni a történteket, de közben segítenie kell a gyermeket abban, hogy lássa erősségeit, szenvedélyeit, amelyeket esetleg másképpen, más területeken tud majd kamatoztatni. A támogatás és a biztatás ilyenkor valóban kulcsfontosságú, érdemes új hobbit vagy tevékenységet választani az önbizalom erősítésének érdekében.

 

 

„Az érzelmeket persze akkor is kezelni kell, ha sikerült a felvételi” – tanácsolja Pollák Éva. – „Ha a gyereknek hiányoznak a régi barátai, ne essünk abba a hibába, hogy semmibe vesszük ezt az érzését. Támogassuk a korábbi kapcsolatok fenntartását, ha erre van igény, de segítsük az új közösségbe való beilleszkedést, új barátok szerzését is. Mesélhetünk a saját gimis élményeinkről. Meríthetünk ötletet abból, nekünk mi segített anno kapcsolódni, például közös hobbi vagy sport. Ha pedig azt látnánk, hogy nagyon elakadt ez a dolog, kérjünk segítséget! Akár az iskolai pszichológus vagy tanácsadó is segíthet az új barátságok kialakításában, és támogatást nyújthat az érzelmi kihívások kezelésében, de nagy segítség lehet a serdülőkonzultáció vagy egy kamaszcsoport is.”