Aggódó testünk – Az egészségszorongástól a belső biztonságig – Lehet-e az aggódást kontrollálni? Miért vagyunk mostanában annyira bizonytalanok?

Aggódó testünk – Az egészségszorongástól a belső biztonságig – Lehet-e az aggódást kontrollálni? Miért vagyunk mostanában annyira bizonytalanok?

Elveszettük az ősi bizalmunkat saját megérzéseinkben, vagy csak eltántorít a világ sok „zaja” ebben minket? Egészségszorongástól a belső biztonságig hangzik az Aggódó testünk című könyv alcíme, mely már nyitogatja is a szemünket, arra, hogy rálássunk társadalmunk, közösségeink és a saját tapasztalásunk összefüggéseire. dr. Csabai Márta könyvében előtérbe kerülnek a divatos, képzelt és valós betegségek, a psziché szerepe a testünk megbetegítési és gyógyulási folyamatait is feltérképezve. Nem vagyunk jól, vagy is lehetnénk jobban is – gondolom én, ahogy nap mint nap sok szülővel, tanárral, kamasszal beszélgetek. Úgy érzem, hogy a társadalmi és egyéni szorongások a tetőfokára hágnak, megfelelési kényszerrel élünk akár a cyberénünk tekintetében, akár abban, hogy milyen ruhában, milyen kocsiból szállunk ki… és akkor még csak a felszínt súroltam. Talán soha nem volt ennyi önbizalomhiányos, önértékelési zavaros ember, mint most. És amikor már a tested jelez… akkor valamit nagyon elnyomtál, nem mondtál ki. Nézzünk a folyamatok mögé, mit lát a szakember, a könyv szerzője dr. Csabai Márta, egyetemi tanár, a hazai egészségpszichológia egyik meghatározó személyisége.

 

Van-e különbség gátló és serkentő szorongások között? Hogyan tudom elkülöníteni, hogy valós félelmet, szorongást észlelek-e magamon, vagy ez csak egy fantom érzés?

Igen, van különbség, és ez az adott helyzet folyamatában vagy kimenetelében mutatkozik meg. Gátló jellegű lehet a szorongás, ha például valaki egy vizsgán leblokkol, és nem tud felelni olyan kérdésekre, melyekre egyébként jól tudja a választ. De ugyanebben a helyzetben serkentő is lehet a szorongás, amennyiben a vizsgadrukk inkább serkenti, energizálja a vizsgázót, és arra sarkallja, hogy jobban meg akarjon felelni. Hasonló ez, mint amikor a színész lámpalázas a fellépés előtt, és ez az előzetes izgalom segíti a jó produkcióban. A kérdés másik részére nehéz válaszolni, legalábbis abból a szempontból, hogy pontosan el tudjuk-e mindig különíteni a szorongásunkat más érzéseinktől, így például izgalomtól, aggodalomtól. Viszont az érzés maga mindig valódi: ha valaki valamilyen érzelmet észlel magánál, annak a realitása nem megkérdőjelezhető, az az ő sajátja. Abban lehet különbség, hogy miként definiálja ezt az érzést, hogyan azonosítja.

 

 

Mit hozott a COVID egészségszorongás tekintetében?

A COVID jelentősen megnövelte az egészséggel kapcsolatos szorongásokat. Ez tükröződik abban, hogy a kutatások szerint megnövekedtek az egészség témájával kapcsolatos keresések az interneten, illetve az altató- és nyugtató szerek fogyasztása is emelkedett. Számos tanulmány számolt be a COVID-19 mentális egészségre gyakorolt negatív hatásairól, többek között a depresszió és a szorongás gyakoriságának növekedéséről. Különösen a fiatalabb korcsoportok és a nők mentális egészségi állapota romlott a világjárvány idején. Egy németországi longitudinális vizsgálatban azonban például azt találták, hogy a szorongás, a depresszió és a magányosság szorongáskeltő tünetei a világjárvány első néhány hónapjában voltak a legmagasabbak, majd stabilizálódtak és csökkentek, ami a helyzethez való alkalmazkodás lehetséges jeleként is értelmezhető.

 

 

Tökéletességre, tökéletes egészségre való törekvés áldás vagy átok?

Az egészséges állapot elérése, fejlesztése és fenntartása mindenképp nagyon fontos az általános jóllétünk és testi-lelki egyensúlyunk szempontjából. Mindenképp áldásnak tekinthető, ha valaki erre folyamatosan törekedni tud. Azonban, mivel az egészség és a jóllét nem csupán a betegségek és a tünetek hiányát jelenti, hanem egy olyan, komplex, testi-lelki-társas-spirituális-kulturális állapot, amelynek a határait nehezen tudjuk meghúzni, azaz nehezen tudjuk megmondani, hogy mindezen dimenziók tekintetében mikor vagyunk „tökéletesen” jól. Azért is, mert ezt főként egyénileg, részben szubjektív módon tudjuk meghatározni, és azért is, mert nagyon sokféle definícióval, nézettel találkozunk ezzel kapcsolatban még a szakértők körében is. Sokak számára ez bizonytalanságérzést okoz, és ezért szeretnének valamilyen „egyetlen, igazi jó” megoldást, amit sokszor nehéz megtalálni. Ha valakinél nem szűnik az ezzel kapcsolatos szorongás és bizonytalanság, az valóban azzal járhat, hogy az egészséggel való törődés szinte kényszeres tevékenységgé válik, nem lel megnyugvást az új diéták, testedzés, vagy más módszerek kipróbálása után, és ezek inkább növelik a bizonytalanságát. Az is előfordulhat, hogy valaki olyan útmutatásokat követ, nem megbízható források, ál-szakértők egészségesnek mondott termékeit, módszereit, melyek nem javítják, hanem esetleg még rontják is az állapotát, és ezért kerül bele az egészség hajszolásának ördögi körébe.

 

„dr. Google” – hangzik el sokszor hétköznapi beszélgetéseinkben, hisz a virtuális „nagytestvér” mindent (is) tud …. Miként definiáljuk, ismerjük fel vagy épp félre a betegségeinket?

Az internetes keresés, a Dr. Google-lel való „konzultáció” egyszerre lehet pozitív és negatív hatású. Előnyös lehet például abból a szempontból, hogy tájékozódni tudunk a problémánkkal kapcsolatban, mielőtt orvoshoz fordulunk. Könnyebben fogjuk érteni az orvosi nyelvet és így jobban érezzük magunkat az orvos-beteg találkozás során, mert felkészültünk arra, hogy helyesen és pontosan közöljük, mit érzünk, milyen problémáink vannak. Hasonlóképp az egészségmegőrzéssel, életmóddal kapcsolatban is kaphatunk hasznos tanácsokat az interneten. A Dr. Google-hoz való fordulás negatívuma, hogy a legtöbb ember nem megy tovább a keresési eredmények első oldalánál, és nem lehet tudni, mi fog ott megjelenni az első egy-két találatként. Ez egy nagyon komoly orvosi összefoglaló is lehet, de egy laikus blog is, amiben arról anekdotázik valaki, hogy hogyan gyógyította meg saját maga a betegségét, vagy éppen valamilyen nem megbízható „gyógyító” segítségével. A Google keresési eredmények a „nagyon hasznos” és a „nagyon veszélyes” között mozognak, és laikusként nem mindig tudjuk megállapítani, hogy melyik végponthoz közelebb. Tehát, ha az egészség témájában az interneten keresünk, mindenképpen ellenőrizzük a forrásokat, és győződjünk meg róla, hogy minőségi információt kapunk. Az öndiagnózis és az öngyógyítás akár az egészségünk rovására is mehet, ezért mindenképpen beszéljük meg szakemberrel, mielőtt egy ellenőrizetlen internetes tanács alapján próbáljuk kezelni magunkat vagy családtagjainkat.

 

 

Testkép zavar, megfelelési kényszer kamaszkorban, mi áll ennek a hátterében?

Kamaszkorban nagyon sok testi és lelki változás zajlik, így a testkép és énkép problémája jelentős mértékben előtérbe kerül. A kamaszkor jellemzően olyan időszak is, amikor a kortárs csoport válik a legfőbb referencia-csoporttá, tehát a serdülők számára ekkor már nem a szülők, hanem a társaik véleménye lesz a legfontosabb. Mindez teret ad az erőteljes társas összehasonlításnak, amely akár nyílt versengés formájában is megmutatkozhat, de sok esetben inkább rejtve marad, és titkolt szégyenérzetet, szorongásokat okoz. Különösen színezi mindezt manapság a közösségi médiahasználat, hiszen erőteljes, kimondott-kimondatlan elvárásként jelenik meg, hogy az online felületeken a „legjobb képünket mutassuk”, ami itt átvitt és konkrét értelemben is megjelenik. Ebből is adódik, hogy bizonyos kutatások szerint a kamaszok közül sokan nem posztolnak magukról szűrő nélküli, valódi képeket, hanem a (vélt) elvárásoknak és ideáloknak megfelelni vágyó, retusált képeket. Ez magával hozhatja azt is, hogy hosszú távon megerősödik az elbizonytalanodás a „ki vagyok én” – ebben az életkorban egyébként is középpontban lévő – kérdésével kapcsolatban, illetve zavarok léphetnek fel a saját testhez való viszony, az önelfogadás és önértékelés terén is. Ezért nagyon fontos, hogy mind a szülők, mind a pedagógusok még a kamaszkort megelőzően segíteni tudják a gyerekeket a testükhöz való pozitív viszony kialakításában.

 

Létezik-e digitális mindfulness? Ha igen, mit jelent és hogyan működtethetjük?

Bár eredetileg a buddhizmusban gyökerezik, a mindfulness, a tudatos jelenlét technikája ma már rendkívül népszerű gyakorlat, amelyet világszerte sokan alkalmaznak a mentális egészségük javítása érdekében. Ezt a népszerűséget meglovagolva a technológiai cégek olyan alkalmazásokat fejlesztettek ki, amelyek célja, hogy segítsék felhasználóikat az elmélyülésben. Általában ezek az alkalmazások különböző “utakat” kínálnak, amelyek közül választhatunk. Ezek lehetnek kezdő gyakorlatok, amelyek lassan bevezetnek a mindfulness módszerébe – ezeket általában ingyenesen kínálják. De lehetnek tematikus gyakorlatok, amelyek konkrét célokra összpontosítanak, például jobb alvásra, jobb hangulat elérésére. Ma már rengeteg ilyen applikáció elérhető, köztük olyanok is, amelyek komoly eredményekkel kecsegtetnek, de valójában nem alkalmasabbak többre egyszerű, átmeneti relaxáció elérésénél. Ilyenkor előfordulhat, hogy a felhasználó nem az applikációban, hanem az egész mindfulness technikában csalódik, vagy magát a pszichológiai segítségnyújtás lehetőségét is leértékeli. Szintén negatív következmény lehet, ha önmagát okolja, értékeli le, mondván, hogy ő „nem képes” ellazulni, megnyugodni, lecsendesedni. Ezért, ha ilyen applikációt veszünk igénybe, mindenképp érdemes tájékozódni a készítő szakmai hátteréről, a termék színvonaláról.

 

 

Mikor forduljunk szakemberhez? Vannak-e kontrollpontok az önmonitorozásban?

Bármikor érdemes szakemberhez fordulni, akár, ha valamilyen tünetet, problémát vagy elakadást észlelünk magunknál, de akkor is, ha úgy érezzük, hogy fejlődni szeretnénk az önismeretünk, énképünk, önelfogadásunk, a stresszel és konfliktusokkal való megküzdésünk terén, vagy fejleszteni szeretnénk a kreativitásunkat, autonómiánkat, vagy az egészségmagatartásunkat. Az önmonitorozáshoz segítséget nyújthatnak a legegyszerűbb kérdések: „helyemen vagyok-e”, „önazonosnak érzem-e magam a bőrömben”, „érzem-e a saját alkotó energiáimat”, „tudok-e szándékaim szerint kapcsolódni másokhoz és érzem-e mások kapcsolódását”. De hasznos lehet az is, ha naplót vezetünk, és figyeljük, miként alakulnak a céljaink, motivációink, önmagunkkal való elégedettségünk, mennyire látjuk a fejlődésünket önazonosnak, egy integrált egész részének. Az önreflexiót segítheti, ha érzékenyek – és nem túlérzékenyek – vagyunk a környezetünkből, a számunkra fontos emberektől jövő visszajelzésekre is, és a minket ért élményekből, tapasztalatokból is folyamatosan építkezünk, azokat megéljük, és nem idegenítjük el magunktól. Fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy a pszichológus szakemberek egyaránt tudnak segíteni a lelki egészség helyreállításában, megőrzésében, de a testi egészség fejlesztésében, a helyes életmód kialakításában, illetve abban is, hogy ha megbetegszünk, akkor minél könnyebben és gyorsabban gyógyulhassunk, küzdhessünk meg a betegséggel, és állítsuk helyre az egészségünket. Soha ne féljünk tehát segítséget kérni, szakemberhez fordulni!

 

Bővebben az Aggódó testünk című könyvről: https://hvgkonyvek.hu/konyv/aggodo-testunk