Tanárok augusztus elején – olimpiai lázálom – Merre tart a világ?

Tanárok augusztus elején – olimpiai lázálom – Merre tart a világ?

A szabadság augusztusi két hetének minden perce kincs. Nincs vesztegetni való idő, a feltöltődést, élmények begyűjtését folytatni kell kitartóan, mert az augusztus 20-ai tűzijáték idén is a nyáriszünet végét jelenti majd. Egyébként, tegye fel a kezét az, akiben nem éledt fel a pedagógus és nem böngészte az utóbbi napokban már az új szakkönyvek, tanfolyamok kínálatát, vagy nézte meg titokban, hogy megérkeztek-e a 24/25-ös tanév új tanári naptárjai. Azok a dizájnos szép darabok, amelyek közül egy favoritot minden évben megveszek, hogy na, most aztán szépen és rendezetten vezetem a bejegyzéseket, mindent oda írok, ahova kell, ám mégis kb. a második értekezleten a rendszer összedől és mindent jegyzetelek összevissza, majd állandóan keresem a bejegyzéseimet. Persze, ez nem a naptárkészítők hibája.

 

 

Augusztus 11-ig ráadásul az éppen zajló olimpia is ad jelentős mennyiségű izgalmat és nem kevesebb gondolkodni valót. Az idei párizsi rendezésű verseny nagyon sok kérdést fölvet, főleg úgy, hogy a pedagógus az élet minden pillanatában az. Elemez, értékel, véleményt formál. Rögtön az jár az eszében, merre is tart a világ, mi történik velünk, körülöttünk és milyen tanulságokat hordoz mindez a jövő generációk számára. Jól van-e az úgy, hogy számtalan ponton döntöget tabukat, provokál és megosztja az embereket éppen az a sportesemény, amelynek a feladata a nemzetek összekovácsolása, a béke hirdetése, a tisztességes küzdelem lenne. Sőt régen, talán tényleg hitt valaki abban, hogy a lényeg nem a győzelem, hanem a küzdelem maga, de ehhez képest semmi mást nem csinálunk, mint dühödten követeljük az érmeket és szinte elfelejtjük a negyedik, hatodik, sokadik helyezetteket.

 

 

Felülünk a sajtó híreinek és megítélünk, elítélünk, még mielőtt a verseny elkezdődne. Aztán mintha nem tettük volna korábban, hősként ünnepeljük ugyanazt a sportolót. A párizsi olimpia sok mindent megmutat, amivel a mai társadalom küzd, és ami veszélyes a gyerekeinkre nézve is. A rapid, online világ gyűlöletkeltő, vagy sztárgyártó hatása, amely elfelejti, hogy gyűlölete vagy éppen rajongásának tárgya is ember. A tolerancia, elfogadás gondolatának öncélú felhasználása, ki tudja milyen mögöttes céllal, ami éppen azok ellen hat, akik küzdenek egyértelmű jogaikért.

 

 

Vannak persze igazán felemelő pillanatok is, amelyek a sportszerűségről, a tisztességes küzdelemről és a megérdemelt sikerről, vagy a méltón viselt vereségről szólnak. Akadnak fontos nyilatkozatok sportolóktól, akik elmondják, hány évnyi kitartó, alázatos munka vezetett az olimpiáig és mennyit tanultak azoktól a sporttársaiktól, akikkel együtt nőttek fel, együtt készültek, edzettek, csak ők nem értek oda a világversenyekig. Látunk igazi csapatversenyeket, amikor egymásért, fizikai és mentális teljesítőképességüket is elérve és meghaladva modern hősökké válnak sportolóink. Amikor az ellenfél csapatjátékosa sérült ellenfelét ölben viszi le a pályáról, vagy felsegíti azt, aki elbukott, akkor néhány pillanatra tényleg felvillan az igazi olimpia. A sportolók és a mögöttük álló edzők, csapatok küzdelme, kitartása sokat jelenthet mindenkinek. Az ő munkájuk, közösségük motiváció lehet számunkra abban a világban, amikor a gyerekeink gyors és könnyű sikert, felhőtlen gazdagságot, sok követőt, filterezett életet képzelnek maguknak minimális munkával. Mindig mondjuk, hogy hibázni ér, de menni kell tovább. Fölállni és újra megpróbálni és most íme, láthatjuk is. Van még néhány napunk, hogy a pozitív üzenetét lássuk meg az ötkarikás játékoknak, még akkor is, ha ez 2024-ben talán minden korábbinál nehezebb dolog. Úgy is, hogy a színes ötkarikák mögött egy komoly üzlet, nem mindig fair sportdiplomácia van. A sportolók ezeken is átverekedik magukat, mert volt egy álmuk, amiért elképzelhetetlen mennyiségű következetes munkát tettek bele. Ha ezt csak egy kicsit is át tudjuk adni, akkor jók vagyunk. Ha pedig jut egy kis elfogadás, tisztelet, alázat, elismerés, a másik támogatása, közös cél és munka is mellé, akkor nem bánom, jöjjön lassan az a 20-a.