Ideiglenesen, vagy véglegesen van nálam a gyerek?

Ideiglenesen, vagy véglegesen van nálam a gyerek?

A cikk tárgya az ideiglenes intézkedésről szól, amelyet a polgári perrendtartásról szóló törvény 156. §-a szabályoz. A rendelkezés lényege, hogy a bíróság kérelemre elrendelheti a kereseti kérelemben (viszontkeresetben), illetve az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltak teljesítését, ha ez közvetlenül fenyegető kár elhárítása vagy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges, és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket.

Családjogi ügyekben rendszeresen előfordul, hogy a felek a per főtárgya, vagy bontóper esetén az egyes járulékos kérdések tekintetében kérelmezik, hogy a bíróság, még a per jogerős lezárását megelőzően a fentiekben említett ún. ideiglenes intézkedéssel rendelje el kérelmük teljesítését. Ez jellemzően a gyermektartásdíjra, házastársi tartásra, gyermekelhelyezésre és azzal összefüggésben a szülői kapcsolattartásra vonatkozik.

Érdemes tudni, hogy az ideiglenes intézkedésről szóló végzés – mint ahogyan az elnevezés is tartalmazza – mindössze ideiglenesen rendezi az adott kérdést, annak végleges eldöntése a perbíróság érdemi feladata.

Viszont az ideiglenes intézkedésről szóló végzés előzetesen végrehajtható és mindaddig hatályban marad, amíg azt a bíróság a felek bármelyikének kérelmére – a másik fél meghallgatása után – hozott végzésével vagy ítéletében hatályon kívül nem helyezi! Tehát a bizonyítási eljárás esetlegesen eltérő eredménye alapján az ideiglenes intézkedéssel elrendeltekhez képest a per lezárása során bizonyos mértékben eltérő döntés is születhet. Ez azonban ritka.

Az ideiglenes intézkedésre vonatkozó kérelem elbírálása során a bíróság egyrészt soron kívül határoz, de a feleket személyesen meg is hallgatja, amely csak különösen indokolt esetben mellőzhető, és ha szükséges, a bíróság bizonyítást is elrendelhet, de csak ha ez nélkülözhetetlen.

Családjogi ügyekben az ideiglenes intézkedés legérzékenyebb esete a gyermek-elhelyezés, hiszen az ennek során kialakult helyzet, a hosszadalmas peres eljárás során olyan szülő-gyermek kapcsolati struktúrát hozhat létre, amely évekkel későbbi végleges döntés esetén már csak nagyon nehezen változtatható meg, és ekkorra már valóban nem biztos, hogy az mindenben a gyermek érdekét szolgálja. Ezt azért írom, mert a családjogi ügyekben sem ritka a több évig tartó pereskedés és az ideiglenes intézkedéssel elhelyezett gyermek elhelyezésének (ismételt) megváltoztatása az idő múlásával egyre alacsonyabb valószínűséggel fog bekövetkezni, hiszen a megszokott és szerencsés esetben meg is szeretett környezetéből kellene kirángatni a gyermeket, amely bizonyosan nem állhat az érdekében, ehhez nagyon nyomós okok kellenek.

Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az ideiglenes intézkedéssel minden el lenne döntve, hiszen akkor azt is gondolhatnánk, hogy a végleges elhelyezéssel is minden el van döntve. De számos esetben előfordul, hogy a házastársak bontóperes eljárásában a valamelyik félnél elhelyezett gyermek elhelyezésének a megváltoztatása iránt évekkel később kell a különélő szülőnek eljárást indítania, hiszen bizonyos körülmények megváltoztak és ezen változások olyan jelentős súllyal bírnak, amely az elhelyezés megváltoztatásához kellő indokul szolgálnak.

Ugyanígy az ideiglenes intézkedéssel történt elhelyezés körülményei tekintetében is lehetnek utóbb változások, amely a kérdés ismételt megvizsgálását teszi szükségessé, azonban ezek bekövetkezte éppen úgy esetleges, mint ahogyan a végleges határozatot követően beálló – a változtatást indokoló – körülmények bekövetkezte esetében.

Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem előterjesztésére három esetben kerülhet sor:

(1) közvetlenül fenyegető kár elhárítása, vagy

(2) jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve

(2) a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges.

Gyermek-elhelyezési perekben leginkább az (1) és (2) pontban írtak szolgálnak indokul az ideiglenes intézkedés iránti kérelemhez, hiszen a kiskorú gyermek feltétlen érdekeire tekintettel, a számára legkedvezőbb testi, értelmi, erkölcsi fejlődés biztosítása érdekében számos esetben a szülők konszenzusa hiányában a bíróságnak kell állást foglalnia, ideiglenesen mely szülőnél legyen elhelyezve a gyermek.

Tehát az ideiglenes intézkedésre okot adó fentebb felsorolt három esetben írt körülményeket kell az elhelyezés általános családjogi szempontjaival szintetizálni: mely szülőnél kerülhet sor a gyermek érdekeinek megfelelőbb testi, értelmi erkölcsi körülményeket adó elhelyezésére azért, mert az közvetlenül fenyegető kár elhárítása, vagy jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges.

Gyakran éri az a kritika az ideiglenes elhelyezéséről szóló végzést hozó bíróságot, hogy nem vizsgálta meg kellő részletességgel a kérdést. De nem is kell! Ilyenkor ugyanis a bíróságnak nem kell részletes bizonyítást lefolytatnia, mert ahhoz jelentős időre, különböző személyek, tanúk meghallgatására, szakvélemények, illetve környezettanulmány elkészítésére kellene, hogy sor kerüljön és az ezzel járó időmúlás és egyéb kellemetlenségek nem szolgálják a kiskorú gyermek érdekét. A felek meghallgatása után a bíróságnak már döntenie kell és a kérelmezőnek az indokokat elég mindössze valószínűsítenie.

Hadd említsem meg itt, hogy a családjogi törvény kötelező előírása szerint a 14. életévét betöltött gyermek meghallgatása nélkül a bíróság nem foglalhat állást az elhelyezés kérdésében, ráadásul nem is helyezhető el a gyermek annál a szülőnél, ahová az elhelyezését a gyermek maga sem kívánja. Ilyen esetekben az ideiglenes intézkedésről szóló végzés meghozatalát megelőzően a bíróság meghallgatja a 14. életévét betöltött gyermeket és annak nyilatkozatai lényeges szempontul szolgálnak az ideiglenes intézkedés meghozatala tekintetében. A gyermek saját nyilatkozatainak figyelembevételét egyébként gyermekjogi egyezmények is előírják.

Az ideiglenes elhelyezés nyilván foglal magában némi kockázatot, hiszen a bíróság bizonyos adatokat nem szerzett, nem is szerezhetett be, azonban a további vizsgálat lefolytatásának mellőzése ez esetben a jogszabályból következik és kizárólag két korlátja van: az intézkedéssel járó előnyök nem haladhatják meg az azzal okozott hátrányokat, másrészről csak akkor kell további különösebb bizonyítást lefolytatnia a bíróságnak, amennyiben az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálása másképp még nem történhet meg.

Minden egyéb esetben a bíróság ezen egyszerűsített bizonyítási eljárásban, adott esetben már az ügy első tárgyalásakor, vagy akár tárgyalás tartása nélkül is érdemben bírálhatja el az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet.

Az ideiglenes intézkedés kérelmezésekor tehát elsősorban arra szoktam a hozzám forduló szülők figyelmét felhívni, csak abban az esetben terjesszék elő ezt a kérelmet, amennyiben a bizonyossággal azonos fokú valószínűséggel tudják – önmagában személyes nyilatkozataikkal és a rendelkezésükre álló egyéb bizonyítékaikkal – igazolni, a gyermek érdekeinek ez megfelel és viszonylag alacsony a kockázata a kérelem elutasításának.

Ez utóbbi azért fontos, mert ha elutasítják az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, akkor később már csak akkor érdemes előterjeszteni (a per végleges lezárását megelőzően), ha a körülmények jelentősen megváltoztak az eredeti kérelemhez képest és a feltételek ismét adottak.

A jótanács ezekre az ügyekre is vonatkozik: ne a saját igazukért harcoljanak a szülők, hanem a gyermekekért!

A cikk szerzője, szakértőnk dr. Rácz Gábor, ügyvéd