Egy varázslatos kastély, egy inspiráló iskola és egy nyitott, változni akaró tantestület – miről is szólnak a tanár tréningek a TANÁR KLUB szervezésében?
Egy varázslatos kastély, egy inspiráló iskola és egy nyitott, változni akaró tantestület – miről is szólnak a tanár tréningek a TANÁR KLUB szervezésében?
Nemrég egy csodás kastélyban kialakított iskolában, a Nézsai Mikszáth Kálmán Szlovák Nemzetiségi Általános Iskolában jártunk, ahol nemcsak a környezet varázsolt el bennünket, hanem az a nyitottság, tenni akarás és szakmai bátorság is, amit a tantestületben megtapasztaltunk.
A Felelős Szülők Iskolája Tanár Klub keretében számtalan tréninget tartottunk már, de mind más, mind értékes. Ma Jocó bácsi és Tibenszky Moni Lisa közös tréningjén a kamaszok megértése volt a fő cél, a velük való együttműködés, a motiváció felkeltése és természetesen mindezek gyakorlati megoldási kulcsai, módszerei.
Olyan pedagógusokkal találkoztunk, akik mernek és akarnak is változtatni. Akik készek felülírni a régi rutinokat, újragondolni a megszokott működéseket, és keresni azokat az utakat, amelyek a jó helyett a még jobb oktatást és a valódi együttműködést szolgálják. ❤️
Ehhez persze kell egy olyan igazgatói szemlélet is, amely látja a kollégák kihívásait, érti a pedagógusok mindennapi terheit, és támogatja őket azok megoldásában. A szakmai fejlődéshez ugyanis nem elég azt mondani, hogy „változni kell”. Biztonságos szakmai környezetre, bizalomra, nyitottságra és lehetőségre van szükség ahhoz, hogy a pedagógusok valóban merjenek új módszereket kipróbálni.
Kapcsolódni a kamaszokhoz – együttműködés konfliktus helyett
Ezért is különösen jó érzés volt, hogy egy olyan témával érkeztünk hozzájuk, amely szinte minden pedagógus mindennapjait érinti.
A diákokkal való eredményes munka egyik kulcsa a biztonságos kapcsolat és a hiteles kommunikáció. A kamaszkor azonban különösen érzékeny időszak: a gyerekek egyre önállóbbak szeretnének lenni, keresik a saját hangjukat, megkérdőjelezik a korábban elfogadott szabályokat, miközben még szükségük van kapaszkodókra, kiszámíthatóságra és felnőtt vezetésre.
A pedagógus szerepe ezért folyamatosan változik. Már nem pusztán az ismeretek átadója, hanem kísérő, facilitátor, motiváló, konfliktuskezelő és egyben határokat tartó felnőtt is. Ez sokszor komoly kihívás: hogyan legyek partner, úgy, hogy közben pedagógus maradjak? Hogyan legyek elfogadó, miközben következetes vagyok? Hogyan őrizzem meg a tekintélyemet úgy, hogy közben ne a félelem vagy a büntetés tartsa fenn az együttműködést?
A válasz egyik fontos eleme, hogy a tisztelet és a kapcsolódás nem egymás ellentétei. A jó kapcsolat nem azt jelenti, hogy mindent megengedünk. Éppen ellenkezőleg: a biztonságos kapcsolat egyik alapja az, hogy a diák tudja, mire számíthat, és a pedagógus kiszámíthatóan, következetesen képviseli a kereteket.
Generációk egymás mellett – és egymással
A tréningen természetesen szóba kerültek a generációk közötti együttműködés kihívásai is. Más tapasztalatokkal, kommunikációs szokásokkal és elvárásokkal érkezik egy mai kamasz, mint amilyen közegben sok pedagógus maga felnőtt.
A digitális világ, a közösségi média, az azonnali információhoz jutás és az állandó online jelenlét teljesen átírta a kommunikáció ritmusát. A fiatalok számára természetes lehet az azonnali reakció, a rövid és gyors üzenetváltás, miközben a pedagógusnak éppen az lehet a feladata, hogy megtanítsa: nem mindenre kell azonnal reagálni, a figyelemnek, a beszélgetésnek és a konfliktusok feldolgozásának is van ideje.
Az egyik legnagyobb titok az időkérésben és akár a korrekt nemet mondásban is rejlik.
A generációk közötti különbségeket nem problémaként érdemes kezelni. Sokkal inkább olyan különbségként, amelyet meg kell tanulnunk érteni és jól használni. A cél nem az, hogy a pedagógus „fiatalosabb” legyen a diáknál, hanem az, hogy érthetően, hitelesen és a saját szerepéhez illeszkedően kommunikáljon.
Nem mindegy, hogyan mondjuk – kommunikációs stílusok a pedagógus–diák kapcsolatban
A konfliktusok jelentős része nem feltétlenül abból fakad, amit mondunk, hanem abból is, ahogyan mondjuk.
A tréning során ezért a kommunikációs stílusokra és az asszertív kommunikációra is nagy hangsúly került. A túlzottan autoriter kommunikáció könnyen ellenállást válthat ki, a túlzott engedékenység pedig bizonytalanságot és kerethiányt eredményezhet. Az asszertív kommunikáció ezzel szemben egyszerre képviseli a saját szempontjainkat és veszi figyelembe a másik fél szükségleteit.
Egy pedagógus mondhatja azt, hogy: „Azért, mert én vagyok a tanár, ezt meg kell csinálnod.” De mondhatja azt is: „Értem, hogy most nem értesz egyet ezzel, de ez a feladat része az órának. Beszéljük meg, hogyan tudod úgy teljesíteni, hogy számodra is vállalható legyen.”
A két mondat mögött ugyanaz a pedagógusi felelősség áll, mégis egészen más reakciót válthat ki. A határozottság nem egyenlő a keménységgel, ahogyan a kedvesség sem jelenthet következetlenséget.
A határok nem falak, hanem kapaszkodók.
Az együttműködés egyik legfontosabb alapja az egyértelmű keretek és szabályok felállítása. És ez nemcsak a tanórán érvényes.
Pedagógusként már a tanév elején érdemes tisztázni azt is, hogy mikor, hol és milyen platformon vagyunk elérhetők. Email? Iskolai kommunikációs rendszer? Telefon? Üzenetküldő alkalmazás? Meddig írhat nekünk a diák vagy a szülő? Mikor válaszolunk? Mi az, ami sürgős, és mi az, ami ráér a következő munkanapig?
Ezek elsőre apró részleteknek tűnhetnek, mégis óriási jelentőségük van. Ha a pedagógus nem húzza meg a saját határait, könnyen kialakulhat az az elvárás, hogy bármikor, bármilyen csatornán és azonnal rendelkezésre áll. Ez hosszú távon nemcsak a pedagógus mentális energiáit emészti fel, hanem a kapcsolatokat is terheli.
A határ kijelölése nem elutasítás. Éppen ellenkezőleg: a kiszámítható keret biztonságot ad mindenkinek. A diáknak, a szülőnek és a pedagógusnak egyaránt. Ha év elején közösen tisztázzuk a kommunikáció szabályait, később sok konfliktust és félreértést előzhetünk meg.
A pedagógus saját energiája is érték
A tréning egyik fontos üzenete az is volt, hogy a pedagógus nem fogyhat el a mindennapi konfliktusokban.
A konfliktuskezelés nem pusztán arról szól, hogyan kezeljük a másik ember reakcióját. Legalább ilyen fontos annak felismerése, hogy mi történik bennünk. Mikor billenünk ki? Milyen helyzetek aktiválnak bennünket? Mikor reagálunk már nem pedagógiai szándékból, hanem fáradtságból, tehetetlenségből vagy felhalmozódott feszültségből?
A saját reakcióink felismerése, az érzelmi önszabályozás és a határok megtartása ezért nem valamiféle „plusz” a pedagógus munkájában. A szakmai működés része. Ahhoz, hogy kapcsolódni tudjunk a kamaszokhoz, nekünk is szükségünk van belső stabilitásra és regenerálódásra.
A nézsai tréning éppen ezért nem egy újabb módszertani „receptkönyv” volt. Sokkal inkább közös gondolkodás arról, hogyan tudunk pedagógusként egyszerre kapcsolódni és határt tartani, megérteni és következetesnek lenni, együttműködni és közben önazonosnak maradni.
A közös munka interaktív gyakorlatokra, iskolai esetek elemzésére és közös megoldáskeresésre épült. Sok kérdéssel, sok felismeréssel és – ahogy a tréning végén megfogalmazódott – sok „aha” élménnyel.
Hogyan tudunk a kamaszokkal konfliktus helyett valódi együttműködést kialakítani? – ezen dolgoztunk a mai tanártréningen.
Szerintünk sikeresen.
Sok aha élménnyel.
Sok ilyet még! ❤️
Mert a változás ott kezdődik, amikor merünk másképp gondolkodni. 🌱
Aki pedig részletesebben kiváncsi Jocó bácsi élménypedagógiai módszereire, vagy Lisa kommunikációval foglalkozó Erasmus képzésére, #álomkapcsolat – tanár – diák -szülő együttműködés és kommunikáció fejlesztése címmel azokat nagy szeretettel várják Máltán és Rovinjban is.
A tanártovábbképzés kurzusairól itt olvashatnak az érdeklődők:
Rendhagyó tanévnyitóval indította az új tanévet az 5 éves Felelős Szülők Iskolája Tanár Klub – Pedagógus Power. Több mint 60 pedagógus érkezett az orszá... Tovább
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.
