Lackfi: Fura dolog a gyereknevelés

Ma a tekintélyelvű, katonás parancs-elv felől túlságosan is a „laisser-faire”, vagyis a mindent szabad irányába mozdul el (főleg a nyugati) szülők stílusa. Erre a legédesebb történetet egy református lelkész mesélte. Hollandiában, egy boltban egy ilyen túl eleven, de már nagyobbacska gyerkőc leönti tejföllel egy öreg néni ruháját. Az idős hölgy korholni kezdi, mire megjelenik az anyuka, és minősíthetetlen hangnemben elküldi az öreglányt, mondván, hogy mer így beszélni vele, hisz ez csak egy gyerek szegény. A jelenet tanúja, egy fiatalember ekkor odalép a tejespulthoz, kinyit egy doboz tejfölt, és az anyuka fejére önti: „pardon, asszonyom, én is modern nevelést kaptam”.

Persze érzékeny mérlegjáték ez az egész. A kisgyerek valóban nem tud rossz lenni, hacsak meg nem tanítjuk rá a túlzott elnyomással vagy a túlzott szabadjára engedéssel. Egy növényt fel kell ugyan karózni, de hagyni kell nőni is, mert ha rárakunk egy követ, elsatnyul, ha meg kihúzzuk mellőle a botot, szétterül a földön. A gyerek gömb, teljesség a maga (együttélés tekintetében) könnyebb és nehezebb tulajdonságaival, adottságaival. Ha túlzottan kibontunk egy-egy alkati mozzanatot, rosszat teszünk vele, hatalmas pofára eséseket készítünk elő. Ha elfojtjuk őket, váratlanul törnek felszínre, esetleg egész másutt, de pusztítóan. A hagyományos nevelés fájdalmasan lefaragta a gömbből, a teljességből a „felesleget”, s kugli-bábokat próbált esztergálni a kölykökből. Barbár dolog, kétségtelen, sok lelki nyomorodás okozója. Ha viszont meghagyjuk őket gömbnek, ormótlanul folyton összeütköznek majd a többi kugli-bábbal. Meg kell próbálni a lehető legkevesebb szenvedés árán (de a szenvedést nem mindenáron elkerülve!) úgy „beléjük gyömöszölni” a gömböt, hogy az megmaradjon osztatlan egésznek, s mégse akadályozza őket jártukban-keltükben. Valahogy úgy, ahogy Nemes Nagy Ágnes szerint Isten is egy nagy tölgyfát „gyömöszölt” egy kicsi makkba. Befelé táguló, befelé végtelen embereket nevelni…