Anyává válni

Anyává válni

A várandósság 9 hosszú hónapja alatt testben és lélekben is készülünk az anyaságra. Olvasunk, tájékozódunk, beszerzünk, megszervezünk. Próbáljuk a lehető legtöbb dolgot kézben tartani, irányítani. A testünk ugyan próbál nekünk üzenni, hogy „lassíts”, „figyelj befelé”, de a sok információ, a sok „jó tanács” elsodor minket – írta a Lelkizóna blog.

Az anyaság egyre kevésbé tud a maga ösztönös mivoltában kibontakozni, mert a világ, amiben élünk is egyre kevésbé ösztönös. A hosszú várandósság után, a szülésből még egyáltalán nem felocsúdva, hirtelen ott tartunk a kezünkben egy 3 kilós csöppséget, és fenekestül felfordul az életünk. A legcsodálatosabb kaland és a legnagyobb kihívás veszi kezdetét.

Egyes számból többes szám

Még ha elsőre önző megfontolásnak is tűnik, a babánk megszületésével egy kicsit elveszítjük addigi énünket. Onnantól kezdve a csecsemős nővér is Anyukának szólít, az én saját nevem maximum a zárójelentésben szerepel. A rokonok, a család, mindenki a kisbabára kíváncsi, ami egyfelől természetes, másfelől viszont azt gondolom, kell egy kis idő mire a saját identitásunk is belenő az anyukaszerepbe.

Kontrollvesztés

A szülés jó kis lecke ugyan, de az azt követő időszak talán még inkább megtanít minket arra, hogy nem tudunk mindent az irányításunk alatt tartani. A kontrollvesztés az egyik legnagyobb kihívása a szülés utáni első heteknek. Sem a testünk változásait (szülés utáni fájdalmak, szoptatás körüli nehézségek), sem a lelki folyamatokat (aggódás, bűntudat, érzelmi hullámvasút) nem tudjuk kézben tartani. És hát lássuk be, az újszülött babák sem óramű pontossággal működnek. Az első hetekben még nincs napirend, és a kisbabánk igényeit, jelzéseit sem ismerjük meg azonnal. Bármennyire jól begyakoroltuk azt korábban, most nem mi irányítunk, és ez így van rendjén.

A cikk folytatása a Lelkizóna blogon olvasható.