Kedvenc karácsonyi történeteink

Kedvenc karácsonyi történeteink

Megfigyelték már, hogy a karácsonyi mesék többsége vagy se füle-se farka érzelgősség vagy szívfacsaróan szomorú haláleset? Összeszedtük közülük azokat, amelyek mégis meg tudtak minket hatni úgy, hogy közben nem émelyegtünk a sziruptól. Emellett mivel kedveljük a krimiket és a groteszk meséket, azokból is bőven válogattunk karácsonyi összeállításunkba.

1. Oscar Wilde: A boldog herceg – elolvasom!

“Kicsi fecském – mondta a herceg -, csodálatos dolgokat mesélsz nekem, de nincs csodálkozni valóbb az emberi szenvedésnél. Nincs nagyobb titokzatosság, mint a nyomorúság.”

Igaz, A boldog herceg nem kifejezetten karácsonyi történet, viszont nincs mese, ami ennél szebben szólna azokról a szép és nemes érzésekről, melyeket általában a karácsonyhoz társítunk: együttérzés, önzetlenség, nagylelkűség, önfeláldozás, szeretet. Bár a történetben még véletlenül sem emberi érzések ezek, hanem egy ólomszívű szoboré és a butácska fecskéé. A szobor a magasból látja az emberek szenvedéseit, és megsajnálja őket. Amikor rajta pihen meg a délre siető kis fecske egy téli éjszaka, megkéri, segítsen neki szétosztogatni kincseit. A történet vége annyira szomorú, hogy egyszer sem tudtuk úgy elolvasni a mesét, hogy ne könnyeztük volna meg. Csupán egy hajszál választja el attól, hogy érzelgős legyen, de egyszerű, keresetlen nyelvezete és az a keserű rácsodálkozás, ahogy magunkra ismerünk a kíméletlen és szűk látókörű emberszereplőkben, örökre megvédi a mesét attól, hogy édeskés legyen.

2. Tim Burton: Karácsonyi lidércnyomás

“A karácsonyi lidércnyomásból minden házba jutott,
Békét nem hozott senkinek, sőt, ki tudott, futott.
És amit a kicsik ajándék gyanánt kaptak ma,
holtbiztos, hogy nem tennék az ablakba.
És a csöppségek hiába aludtak eddig édesdeden,
álmukba befészkelte magát sok csontváz és véres tetem.”

Ez a mese is rendhagyó összeállításunkban: karácsonyi a javából, viszont valójában csak egy film járulékos terméke. Tim Burton ugyanis jóval előbb álmodta vászonra a történetet, mint hogy könyv alakban is kiadták volna (magyarul most jelent meg a Magvető gondozásában), tehát a mesekönyvet akár merchandise-nak is nevezhetjük. Ha így is van, akkor is felveszi a versenyt akármelyik karácsonyi történettel. Rímbe szedett rémtörténet, ilyen még ki látott? Ráadásul gyönyörű pálcikarajzokkal és jópofa történettel! Tim Burton több amerikai szerző remek karácsonyi meséjét áteresztette saját bizarr fantáziáján, így született meg egy újabb remekmű. Dr. Seuss Grincs-e, Frank BaumA Télapó elrablása  című meséje vagy a Mikulás élete és kalandjai című regénye, ki tudja, miért, nem jelentek meg magyarul, de részleteiben valahol mind ott vannak Tim Burton gyönyörű fantazmagóriájában. A rémmese dióhéjban azt meséli el, amikor Halloweenfölde hátborzongató lakói megirigyelvén Karácsonyfölde vidámságát, Rosszcsont Jack irányításával elrabolják a Mikulást.

3. Hans Christian Andersen: A fenyőfa  – elolvasom!

“Színes papírból kivágott kis hálókat aggattak ágaira; a hálókat cukorkákkal töltötték meg; aranyozott almát, diót függesztettek fel gallyaira – úgy festettek, mintha rajta termettek volna. Ágai hegyére vagy száz piros, kék, fehér gyertyát erősítettek. Zöld tűi között babák ringatóztak.”

Andersen a valaha élt legnagyobb mesélő, történetei ma is gyönyörűek és tanulságosak. Több karácsonyi mesét is írt, legismertebb talán A gyufaárus lányka, ami cseppet sem tündérmese, hanem inkább meglepően hátborzongató vízió a téli fagyban elpusztuló emberekről. Nekünk viszont Andersen karácsonyi meséi közül a csalódott fenyőfácska története a kedvencünk, bár annak sem vidám a vége. A fenyőfa csillogó jövőről álmodik, de aztán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelte, és rá kell jönnie, a karácsony a fenyőfák számára nem dicsőséges. Ha ezt elolvassuk, idén csakis gyökeres fenyőt akarunk majd vásárolni, és arra is megtanít a mese, hogy ne akarjunk mindig mást, mint ami van, mert előfordulhat, hogy koppanunk.

 

A teljes cikk az Origo-n olvasható, a folytatásért kattints IDE.