Két mese, amit ne olvass a gyerekednek karácsonykor!

Két mese, amit ne olvass a gyerekednek karácsonykor!

“Karácsonykor bármit, csak Andersent ne!” – szólt a figyelmeztetés a Mamigyógyít blogon. De miért is ne tőle olvassunk a gyerekeknek a szeretet ünnepén?

Ismerve az életrajzát (itt el is olvasható), abban megegyezhetünk, hogy nem volt fenékig tejföl a gyerekkora, és felnőttként sem virágoskertben élt. Élete végére azonban igazán híressé vált: szegény csizmadia fiából ünnepelt meseíró lett, még a dán király is koccintott vele. Élettörténete tehát – mondhatjuk – mesébe illő. Ugyanakkor mindig magányos, depresszióra hajlamos ember maradt. Kiemelendő, hogy az édesanyja kemény, érzelem nélküli, megközelíthetetlen asszony volt, akinek sokat kellett dolgoznia, hogy meghalt férje helyett a családot eltartsa. Elképzelhetjük, hogy szegény Hans Christian hogyan jutott odáig, hogy megírja például A kis gyufaárus lány meséjét. Mindannyian ismerjük szerintem, sok egyéb híres története mellett, mint pl.  Az ólomkatona, A rút kiskacsa, A király új ruhája, A kis hableány, A fenyőfa, A hókirálynő stb.

A kis gyufaárus lány

Nem mindegyik története hagy keserű szájízt bennünk, de a gyufaárus kislányról szólónál nem kell sötétebb. Mivel karácsony táján „játszódik”, a TV-műsorokon gyakran szerepel karácsonytájt még mostanában is. Sajnos. Ez a mese mindenről szól, csak arról nem, ami a karácsony lényege. Sőt teljesen szembehelyezkedik azzal az üzenettel, amit ilyenkor ünnepelni szoktunk.

A mese szörnyű üzenete: „lám vannak olyan gyerekek, akik senkinek sem kellenek, nincs  mit enniük, miközben mindenki süteménnyel tömi magát a meleg lakásokban, és a végén a jeges fagyhalál végez velük, nincs számukra menekülés, és boldogság a földön”. Ez emellett az üzenet mellett a gyerekekben azt az érzést is aktiválja, hogy „mindez ővelük is megtörténhet”.

A fenyőfa

Ez a mese még az előzőnél is depressziósabb: a kis fenyőfa, aki csillogó, fényes, égbe törő jövőről álmodott úgy leli halálát, mielőtt még felnőhetett volna, hogy kivágják karácsonyfának. A dicsfény ráadásul csak 1-2 múló pillanatig tart, majd kiszáradva elégetik tüzelőnek.

A cikk szerzője hosszan kifejti, miért nem tartja gyerekeknek valóknak ezeket a meséket. Kiemeli, hogy karácsonykor a születés varázsát ünnepeljük, a reményt, a halhatatlanságot.

Egyetértenek? A teljes cikk további érvekkel és véleményekkel a Mamigyógyít blogon olvasható.