Működő stresszoldó praktikák szorongásra

Működő stresszoldó praktikák szorongásra

Mi már évek óta küzdöttünk a szorongással, mire elhangzott a klasszikus, minden szorongásos cikkben idézett “nem akarok óvodába menni, fáj a hasam” mondat és kezdődött meg a napi fél-egy órás küzdelem, hogy a már rég készen álló gyereket leimádkozzuk a kocsihoz. Akkorra már tudtam, hogy a hirtelen odacsapások, a kis bogarasságok mögött a szorongás áll.

Az egyik leggyakoribb gyermekkori pszichés probléma a szorongás, egy felmérés szerint minden negyedik, 13-18 éves iskolás gyermeket érint enyhébb formában – írta stresszoldó praktikákat felsoroló cikkében a Családinet. Szorongásról akkor beszélünk, ha egy gyermeket mások számára természetes dolgok is félelemmel, stresszel töltenek el és ha ez az állapot 3 hónapnál tovább is fennáll.

Nagyon fontos, hogy a kevésbé ismert tünetekkel is tisztában legyünk, mert a korán felismert szorongás könnyebben kezelhető.

A szorongás jelei:

• agresszió, folyamatosan dühösnek érzi magát
• rendszeres hasfájás, fejfájás (egészségügyi problémák kizárásával)
• nem eszik vagy nem pisil/kakil a bölcsiben/oviban/suliban
• feszülő izmok, izgága viselkedés, esetleg remegés, izzadás
• nehezen alszik el, sokszor ébred, sírva, nehezen megnyugtathatóan riad
• gyakran sír, nagyon érzékeny
• bogaras lesz, ragaszkodik a saját kis rituáléihoz, mindennek úgy kell történnie, ahogy ő szeretné
• minden látható ok nélkül mérges, sokat rinyál
• kudarckerülő, a legkisebb hibától is fél
• nehezen koncentrál
• pánikrohamai, fóbiái (pók, kutya, katasztrófáktól való félelem) vannak
• jövőbéli események miatt aggódik (pl. iskolakezdés miatt középsős óvodásként)
• fél bemenni az oviba, barátokhoz, látogatásokkor
• nem vesz részt az ovis/sulis csoportfeladatokban, vagy elutasítja, vagy némán ott marad
• nem játszik a többiekkel, elkülönül
• nem beszél idegenekkel, de akár ismerősökkel sem éttermekben, boltokban
• nem akar el/bemenni a baráti összejövetelekre, szülinapokra
• folyamatosan a szülők, társak, óvónők megerősítését keresi
• gyakran mondogatja, hogy “mi van, ha nem tudom megcsinálni”

Minél korábban és minél hatékonyabban kezeljük a gyermek szorongását, annál könnyebb túllépni rajta.

A cél nem a szorongás elkerülése, hanem hogy megtanuljuk kezelni!

Ez a legfontosabb és legnehezebb a szorongás elleni harcban. Természetesen egyikünk sem szívesen látja a gyermekek félelmét, de a legjobb módszer, ha megtanítjuk nekik, hogy ne térjenek ki a kihívás elől. Igenis menjünk el abba a buliba, írjuk meg a dolgozatot, akkor is, ha nehéz rávenni magunkat. Ha elkerüljük ezeket a nehéz helyzeteket, csak erősítjük a félelmet és az elkerülő magatartást tanítjuk meg a gyermeknek.

Ehhez tartozik az is, hogy maradjunk realisztikusak: ha fél, hogy nem sikerül valami, ne azt mondjuk, hogy “de biztosan sikerülni fog”, hiszen tényleg előfordulhat, hogy egyest kap, vagy nem tudja a választ, stb. – hanem arról biztosítsuk, hogy bízunk benne, és bárhogy is lesz, tudja majd kezelni a helyzetet, meg tudja oldani.

Mesélj neki a szorongás jó oldaláról

A szorongás önmagában is nagyon nehéz, ne éreztessük a gyerekkel, hogy valamiért “más”, mert az csak fokozza a szorongását. Igen, a szorongás miatt is lehet szorongani. De a szorongás önmagában nem csak rossz dolog: eredetileg vadászó népeinket segítette a veszély elkerülésében. A szorongó gyerekek és emberek agya jól működik, konkrétan túl jól végzi a dolgát, egyszerűen csak ennyire meg akar védeni minket.

Ne add a szájába!

Szülőként ezt bizony gyakorolni kell, főleg, ha kisebb gyerekről lévén szó, aki nem tudja még úgy megfogalmazni a problémáját és kénytelenek vagyunk mi tippelgetni. De kerüljük a “félsz, hogy mérges lesz az óvónéni?”, vagy “félsz, hogy nem játszanak majd veled?” kérdéseket. Inkább próbáljuk rávenni, hogy ő fogalmazza meg a gondját: “Hogy érzed magad a dogával kapcsolatban?”

Személyesítsétek meg a szorongást!

Rajzoljátok le a gyermek fejében aggodalmaskodó szörnyecskét vagy ősembert. Nevezzétek el: Para Úr? Vagy Félős Feri?  De akár el is bábozhatjátok, játszhatjátok, ahogy Félős Ferit helyreteszi a kisfiad/kislányod és visszabeszél neki. Akár közösen mesét is írhattok, ahogy Para Úr otthon reszket és amikor kimerészkedik, mindenféle vicces, de jó dolog történik vele.

Próbáld ki a STOP módszert!

(Renee Jain és a 7 lépcsős módszer alapján újragondolva)

• Stop – állj meg és vegyél háromszor mély levegőt a pocakodba, lassan fújd ki, közben gondolj arra, hogy kifújod a félelmedet
• Találd meg a túlzó gondolatot/aggodalmat és nézd meg, hogy tényleg reális-e
• Orientálódj a megoldás felé: mi a legrosszabb, ami történhet? Tényleg olyan rémes az? És valós az a gondolat? Gyűjts bizonyitékokat az ellenkezőjéről! (Pl. ha egyesre írom a dolgozatomat, akkor lehet, hogy csak 3-as vagy 4-es leszek év végén, de az átlagom nem romlik jelentősen. Viszont miért írnám egyesre, mikor tanultam rá és még ha rosszul is sikerül, valószínűleg maximum 3-as lesz, ami nem befolyásolja úgy a jegyem)
• Pimaszkodj vissza a gondolatnak: beszélj vissza a túlzó gondolatnak (pl: senki nem fog játszani veled az oviban. Dehogyisnem, egyenesen én fogok odamenni hozzájuk és javaslok játékot!)

De teljesen gyakorlatias, egyszerű dolgok is rengeteget számítanak.

A teljes cikk még számos módszerrel a Családinet oldalán olvasható.