Ne csak este meséljetek!

Ne csak este meséljetek!

A mese nyelve alkalmas arra, hogy egy gyerek szembenézzen azokkal a problémákkal, amelyeket hiába próbálunk neki elmagyarázni. A kisgyermek nyelve a szimbólum. A mese gyakorlatilag egy megküzdési stratégia, amit a gyerek megtanulhat használni – írta a Kölöknet.

Amikor a gyermek egy őt ért sérelmet, traumát nem tud vagy nem szeretne közölni szavakkal, lehetősége van ezt a szimbólumok nyelvén megfogalmazni, újra átélni, megbirkózni vele, ezáltal feldolgozni. De ugyanígy az örömöt is át tudja élni legalább annyiszor, ahányszor újramesélteti a szülővel ugyanazt a történetet. Ezért is fontos mindannyiszor ugyanazt a történetet újra elmesélni, mert ez fogja segíteni a feszültség levezetését.

Szerintem már újszülött kortól lehet mesélni egy gyereknek, persze akkor még nem a könyv maga, hanem az élőszó lesz a varázs (megjegyzem: az élőszóban történő mesélés később is rendkívüli varázserővel bír, mert a mese ott születik a gyermek szeme láttára, füle hallatára).

Főszerepben a gyerek

Aztán az egészen kicsi, 1-2 éves gyerekek imádják az olyan mesét, ami róluk szól. Ezek az ún. énközlő mesék: szeretik hallgatni, mi történt velük (azaz valójában nem is vele, hanem „Zsuzsival”) aznap, milyen kalamajkába keveredtek. Nem szükséges a dramaturgiailag jól felépített történet, bőven elég, ha a gyerek saját kis életéből ragadunk ki néhány eseményt. A fejből történő mesélés pont olyan, mint az éneklés. Nem baj, ha hamisan énekelünk, de énekeljünk a gyereknek. Személy szerint a képeskönyveket kevésbé szeretem, mert részben blokkolja a belső képalkotást, de tudom, ma már alig kapni illusztráció nélküli mesekönyveket. Ilyenkor érdemes a képet a mesélés végén megmutatnunk.

Óvodás korban elérkezünk a népmesék világához

A népmeséket gyakran éri kritika a tekintetben, hogy elavultak. Pedig egyáltalán nem fontos, hogy a mesék tartalmi környezete nem tükrözi a mai valóságunkat, hiszen egyébként is a belső világunk történéseit írják le. És mivel ezek a gyermeklélektani problémák (testvérféltékenység, dackorszak, szeparációs szorongás stb.) életkorilag mindenhol nagyon hasonlóak a világon, sok esetben a mesék által kínált problémamegoldások nem is függnek az adott kultúrától.

A gonosz figurák is lényegesek

A mese egyszerűen azt sugallja a gyermeknek, hogy az életben vannak nehézségek, amelyeket úgy tudunk leküzdeni, ha harcolunk ellenük. Ez a küzdelem az emberi élet része, és ha igazán kitartók leszünk, végül győztesen kerülünk ki, és elnyerjük jutalmunkat. Ezért például a gonosz figuráknak is vannak pozitívumaik, hiszen az óriás erős, a boszorkánynak varázsereje van, de végül elnyerik büntetésüket, és az igazi erkölcsi felemelkedést az jelenti, hogy a mese révén belátjuk: a gonoszok cselekedetei sem a képzelet világában, s éppúgy a valódi életben sem kifizetődők.

A cikk folytatása és néhány gyakorlati szempont a Kölöknet oldalán olvasható.