Öt bosszantó szokás, amit el lehet nézni kicsi korban

Öt bosszantó szokás, amit el lehet nézni kicsi korban

Tényleg a rosszaság jele, ha kétévesen dühkitöréseket produkál? Ha nem képes csendben végigülni az éttermi vacsorát? Ha visítozva rohangál? Vagy ezek csupán életkori sajátosságok, amelyeken mindenkinek át kell esni?

Hányszor hallottad már, hogy bezzeg a mi időnkben a gyerekek már 3 évesen sem szóltak bele a felnőttek beszélgetésébe, a vacsoraasztalnál pedig szokás szerint úgy ültek, mint a kisangyal?

Nos elárulom, hogy ez már akkor sem volt így. A gyerekek agya és idegrendszere fejletlen, ezért életszerűtlen a felnőttekéhez hasonló viselkedést és önuralmat elvárni tőlük. Az alábbiakban következzen néhány olyan viselkedésforma, amely ugyan következetes reakciót igényel, rosszaságnak mégsem érdemes tekinteni – írta a csaladinet.hu szerzője.

Hiszti

Kétéves kor környékén a legtöbb gyerek igen erős akarattal rendelkezik, ám vágyai megvalósulásának több körülmény is gátat szab.

Először is a józan ész: hogy nem veszünk tíz Túró Rudit, nem megyünk ki télen rövidnadrágban, hogy Anyának néha más dolga is van az ő szórakoztatásán kívül.

Másrészt a nyelvi készségeik: bár a gyerekek beszédkészsége ebben a korban hatalmas eltérést mutat – valaki még csak ekkor kezd szavakat mondani, míg más már mondókázik -, egyikük sem tudja még minden esetben egyértelműen kifejezni, mit szeretne.

Akármi legyen is az ok, a vágy meg nem valósulása frusztrációt okoz, ami hangos dühkitörésben jelentkezik. Ez normális fejlődési szakasz, nem a hiányos nevelés eredménye.

Rohangálás

A kisgyerek aktív: rengeteget kellene a szabadban futkároznia, kúszni-mászni, hintázni, homokozni. Amikor a lakásban szaladgál, akkor csak a fizikai szükségleteit elégíti ki. Noha egy bizonyos életkor után elvárható, hogy képes legyen rövid ideig nyugton maradni, egy idő után minden gyerekből kitör a mozgás utáni vágy, és szaladgál vég nélkül – akár megfelelőek ehhez a lakás adottságai, akár nem. Ezért biztosítsunk a gyereknek elegendő lehetőséget a szabadban vagy biztonságos helyen történő rohangálásra, és ha kell, akár a vendégségből is vigyük ki a levegőre.

Kiabálás

Tavaly tavasszal Győrben felháborodott lakók ragasztottak ki egy levelet egy játszótérre, panaszolva, hogy az oda járó gyerekek szaladgálni és sikongatni merészelnek.Véleményük szerint ez neveletlenség, a szülők részéről pedig tapintatlanság, hogy engedik.

Nem volt igazuk. A gyermek tüdőlebenyének a térfogata csupán egyötöde a felnőttének, miközben az agya közel ugyanakkora. Tehát a szervezetének egy ilyen kicsi tüdővel kell egy ehhez képest hatalmas agyat ellátnia. Ehhez napi négy-öt óra rohangálásra, kiabálásra van szüksége. Ez nem rossz szokás vagy neveletlenség, hanem tény. Aki ezen felháborodik, ugyanennyit kiáltozott gyerekkorában.

A felsorolás folytatása a csaladinet.hu oldalon olvasható.