A rongyi, a csicsijja, a plüss és társaik
Plüssállatok, morzsolgatók, szundikendők, egy egyszerű textilpelenka – bármelyik válhat az egyetlen, legfontosabb társsá a gyerek életében, olyan kiemelkedően fontos valamivé, amihez (akihez!) éveken át ragaszkodik. Az, hogy választ, vagy nem választ magának ilyet valaki nem lehet előre tudni, és ez nem is jelez semmit a gyerek későbbi fejlődésével, lelki egészségével kapcsolatban. Ha viszont kinevez magának valamit, amihez erősen kötődik, örülhetünk, mert ez első olyan tulajdona a gyermeknek, amelyhez különleges érzelmek társulnak, s amely elég összetett jó szolgálatot tehet.
Egy német összevont kutatás („Chancen für Kinder durch Spielen” Alapítvány és az Ifjúsági- és Képzési Televízió Nemzetközi Központi Intézete (IZI)) Andrea Holler és Maya Götz vezetésével arra vállalkozott, hogy megfejtsék, miért ragaszkodnak a gyerekek “a” plüss állatkáikhoz, babáikhoz, és azok milyen szerepet töltenek be a mindennapokban.
A német kutatásban 700, egy és hat év közötti gyermeket nevelő szülőt kérdeztek meg, további 32 szülő írt naplót 2-8 év közötti gyermekének kedvencével való kapcsolatáról (rajzokkal, fotókkal illusztrálva), és 53 interjút készítettek óvodáskorú gyerekekkel.
A monyók, szundik, takák, rongyik, matykók és csicsijják
Tudja valaki, van-e hivatalosan magyar, összefoglaló neve ezeknek a társaknak? Angolul „comfort object” vagy „transitional object” a nevük, ide sorolunk minden olyan dolgot (plüsst, játékot, rongyit, takarót, sőt, akár egy dalt is), amihez a gyerek kiemelkedően kötődik, és ami segít neki az érzelmi biztonság megteremtésében, az ismeretlen helyzetek uralásában.
A szerepük pedig az, hogy az anya-gyerek kötődés érzelmi biztonságát nyújtsák, az anya jelenléte nélkül, megjelenése az „én-nem én” fogalom megélése körül várható. Segítségükkel a gyerek egyedül képes megküzdeni olyan helyzetekkel, amikhez egyébként a szülő segítségére lenne szüksége – ez pedig nagyon fontos képesség. Szülőként fontos, hogy a szent tárgyat tartsuk tiszteletben, és semmiképpen ne cikizzük érte a gyereket. A pszichológusok általában azt javasolják, hogy engedjük meg, hogy a gyerek addig használja ezt az eszközt, amíg kedve tartja, ne erőltessük az elválást kívülről.
A teljes cikk a Dívány.hu oldalán olvasható, a folytatásért kattints IDE.