Segítség, beteg a gyerekem!

Segítség, beteg a gyerekem!

A szülő-gyermek kapcsolat nagymértékben átalakulhat a betegség következtében: a gyermek diagnózisa okozta megrázkódtatás és az aggodalom ahhoz vezethetnek, hogy a szülő átmenetileg maga is védelemre szorul, s átadja szülői szerepét az orvosnak. Ezáltal kevésbé lesz képes betölteni a gyermeke által megszokott és elvárt védelmi szerepet, melynek a gyermek biztonságérzete – ezen keresztül pedig gyógyulása – láthatja kárát. Fontos észrevennünk, hogy a kisgyermekek nem tudják értelmezni betegségüket, mivel még nem képesek elképzelni testük belsejét és az ott zajló folyamatokat. A gyermekek általában minden rossz dolgot azzal hoznak összefüggésbe, hogy ők követtek el valami rosszaságot, ezért ha nem kapnak megfelelő tájékoztatást, könnyen megeshet, hogy azt képzelik, ők maguk idézték elő a betegségüket is. A bizalomvesztés mellett tehát a gyermek bűntudata is gátolhatja állapota javulását. A kisgyermek, a kisiskolás illetve a kamaszkornak egyaránt megvannak a maga érzékeny pontjai, ezért a testi betegséggel együtt élő gyermekről gondolkodva feltétlenül figyelembe kell vennünk annak életkori sajátosságait is.

Mindenki mástól fél

„A csecsemőkkel kapcsolatban meg kell említeni, hogy 8 hónapos koruk körül már felismerik az idegeneket. Az idegenek közeledése pedig szorongást kelt bennük, ezért ebben a korban nagyobb hangsúlyt kell fektetni az anya állandó jelenlétére. 7 hónapos kortól 3 éves korig még érzékenyebb életkor következik, mely például a kórházi elhelyezés szempontjából is problémásabb, kockázatosabb. Az ennél fiatalabb csecsemők paradox módon kevésbé érzékenyek még a körülményekre, de természetesen rájuk is ügyelni kell. A tipegőkorra (2-4 év) a szeparációs félelem jellemző. Az ilyen korú gyermekek még csak kis mértékben képesek megérteni, milyen beavatkozás miért szükséges, és ezen kívül az idő beláthatósága is nagyon korlátozott (ez elsősorban a kórházi beavatkozásokra érvényes). A tipegőkorú gyermekek nagyon sokféle fantáziával rendelkeznek, egyfajta mágikus gondolkodással jellemezhető ez a korszak – melyet az nehezít, hogy ők még nehezen fejezik ki magukat, és mindent önmagukhoz vezetnek vissza: a saját rosszaságukkal hozzák összefüggésbe, ha valami rossz történik velük. Az iskoláskorúak már jóval könnyebben viselik a szeparációt, könnyebben alakítanak ki kapcsolatot társaikkal, és jobban lehet építeni a képességeikre az együttműködés szempontjából. Itt már a gyermek együttműködésére – kisebb korban viszont csak az engedelmességére lehet számítani. Azonban meg kell jegyezni, hogy még az iskoláskorú gyermekeket is gyakran a mágikus képzelet jellemzi. A serdülőkorban a kontrollált életmód jelenthet problémát, mely a fiatalok saját függetlenedési vágyával ütközik. Pozitívum, hogy ebben a korban sokkal jobban be tudják fogadni a kortársak felől érkező hatásokat („Másokkal is ez történik.”), ugyanakkor adott esetben könnyebben is izolálódnak társaiktól. Szintén meg kell említeni a serdülők testük átalakulására vonatkozó félelmét. Ebben az időszakban nagyon nagy hangsúlyt kap a testkép, a testtel kapcsolatos fantáziák, félelmek – ebbe pedig erősen beavatkozik a betegségtudat” – mondja Hódi Ágnes gyermekpszihoterapeuta.

A teljes cikk a life.hu oldalán olvasható, a folytatásért kattints IDE.