Csak 10 perc csönd kell
Délután 2 óra körül van. Sétálsz végig a folyosón kezedben a tankönyveid, válladon a laptop táskád és úgy érzed, hogy semmi másra nem vágysz, mint hogy most 10 percig ne szóljon hozzád senki. Csak szeretnéd megenni az ebédedet, csöndben, némán magad elé bámulva. Zsong a fejed, fáj a tüdőd a sok beszédtől és kell néhány perc, hogy összeszedd magad. Pedig ez egy átlagos nap a 6. órádban egy olyan osztállyal, ahol még sokan sincsenek, viszont az átlagnál többen küzdenek figyelemzavarral, tanulási nehézségekkel. A közös munka minden perce elkeseredett harc a figyelemért. Résen kell lenned, mert bármelyik percben eszkalálódhat egy konfliktus az egyébként kora délutánra már teljesen kimerült gyerekek között. Persze figyelned kellene azokra is, akik átlagosak, vagy éppen az átlagnál jobb képességűek. Tehát haladnod kellene velük, mert nekik is joguk van a zavartalan és hatékony tanuláshoz, miközben az osztály nagyobbik részét próbálod egyetlen feladatban benntartani legalább 4-5 percig. Ha még valaki nem látott ilyen órát, akkor valahogy úgy kell elképzelni, mint ha a szombat reggeli nyüzsgő piacon szeretnél előadást tartani a tér közepén. Egy ilyen óra megtartása ilyenkor már lehetetlen küldetés. Arról nem is beszélve, hogy módszertanilag nem vagyunk felkészülve arra, hogy az ADHD-s és egyébként más tanulási nehézséggel küzdő tanulókat jól tanítsuk. Pedig számuk ma már meghatározó az intézményekben.
18 október, 2024