A média és a felső-háromszéki óvodások – 1. rész

A média és a felső-háromszéki óvodások – 1. rész

A média jelenlétét vizsgáltuk hét Kézdivásárhely környéki, rövid programmal működő óvodában és egy kézdivásárhelyi napközi otthonban, összesen 17 gyermekcsoportban. A felmérés kérdőíves módszerrel történt, a 21 kérdést tartalmazó kérdőívet 192 gyermek szülei töltötték ki. A mintába került gyermekek életkora háromévestől hétévesig terjed, átfogva minden óvodai korcsoportot.

Réteghelyzet

A vizsgált családok óvodás gyerekei réteghelyzetét a szülők iskolai végzettsége alapján az 1. táblázatban foglaltam össze.

Iskolai végzettség	8.osztály	Szakiskola	Középiskola	Felsőfokú végzettség
Falu	2	25	55	10
Város	2	9	55	34
Összesen	4	34	110	44

1. Táblázat. A gyerekek réteghelyzete a földrajzi helyzet és a szülők iskolai végzettsége alapján

A táblázat alapján megállapítható, hogy a szülők nagy része középiskolai végzettséggel rendelkezik, többüknek van felsőfokú végzettsége, és elenyésző azon szülők száma, akik csak általános iskolai tanulmányokat végeztek.

Audiovizuális eszközök a családban

A kérdőívek alapján igen kedvező kép alakult ki arról, hogy milyen a családok audiovizuális (AV) eszközökkel való ellátottsága. A vizsgált 192 óvodás gyerek családjában mindenhol van televízió, 79 esetben a gyermek szobájában külön is. 74 családban van számítógép, ebből 33 esetben a gyermekszobában. Más audiovizuális eszköz (videó, DVD-lejátszó) 103 családban van, 30 esetben közülük a gyermekszobában is. A továbbiakban összehasonlítottam a vidéki és városi közegben élő gyermekek média-hozzáférési lehetőségeit. A szemléletességet szolgálják a táblázatok és diagramok.

AV-eszköz	falu	%	város	%
Tv a családban	92	100%	100	100%
Tv gyermekszobában	38	41,3%	41	41%
Számítógép a családban	23	25%	51	51%
Számítógép a gyermekszobában	10	10,8%	23	23%
Más AV a családban	34	36,9%	69	69%
AV a gyermekszobában	14	15%	16	16%

2. táblázat. Audiovizuális eszközök a családokban

Kinek a társaságában használja az audiovizuális eszközöket a gyerek?

A következőkben azt vizsgáltuk, hogy a gyermekek médiahasználatakor mennyire vannak jelen a felnőttek, pontosabban kiknek a jelenlétében tévézik, illetve ki az, aki a számítógép használatakor ellenőrzi a gyermek tevékenykedését. Az 1. oszlopdiagram értékeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a falun élő gyermekek csupán 46%-a használja felnőtt társaságában az AV-eszközöket, a városi gyermekek esetében ennél még alacsonyabb, 36%-os a felügyelt médiahasználat aránya. S ha azt is figyelembe vesszük, hogy mindkét helyen a gyerekek közel egyharmada néz egyedül is tévét, s kicsit magasabb azok aránya, akik nem felnőttkorú barátok, testvérek társaságában is bekapcsolják a készüléket, akkor megállapíthatjuk, hogy a nem felügyelt médiahasználat aránya túlnyomó (falun és városon egyaránt 64%).

Ezek az adatok azt a feltételezést valószínűsítik, hogy a szülők nagy része nincs tisztában azokkal a médiatartalmakkal, amelyekkel a gyermeke találkozik, illetve nincs megfelelő mennyiségű információja a médiahasználat esetleges negatív hatásairól.

1. ábra. Kinek a társaságában használja a gyermek a tömegkommunikációs eszközöket?

Mit néznek a gyerekek a tévében?

A kérdőív rákérdezett a gyermekek elé kerülő médiatartalmakra is – ezek vizsgálata már csak azért is fontos, mert a szakvélemény szerint elsősorban az ad aggodalomra okot, ha válogatás nélkül bármit nézhet a gyermek. Azok a kérdések, amelyek arra keresnek választ, hogy milyen tévéadókat, illetve konkrétan milyen műsort néznek a gyermekek, lehetőséget nyújtanak arra, hogy a tartalmak több aspektusát is megvizsgáljuk.

Műsorok	Falu	%	Város	%
csak rajzfilmek	32	34%	44	44%
ismeretterj. és rajzfilm	33	36%	38	38%
felnőtteknek szóló film	21	22%	18	18%

3. táblázat. Mit néznek a gyerekek a televízióban a szülők szerint?

A számadatok azt mutatják, hogy míg a városi gyerekek közel fele kizárólag rajzfilmet néz, addig a vidéki gyerekeknél többen néznek ismeretterjesztő filmet is. Az adatok azt mutatják, hogy sok felnőtteknek szóló műsort néznek a gyerekek (falun 22%, városon 18% az arány), ezért vizsgáltam azt is, a gyerekek kinek a társaságában szoktak tévézni. A válaszok alapján ebben a vonatkozásban nincs nagy különbség a vidéki és városi gyerekek között: falun 23% egyedül, 76% szülővel, városon 22% egyedül és 77% szülő társaságában néz felnőtteknek szóló műsort.

A televízióadók nézettsége

Tudjuk, hogy a média hatása sokrétű, és nagyon sok tényező függvénye. Az értékelésnél azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy az adók kiválasztásában a családok ki vannak szolgáltatva a kábel- és műholdas televíziós társaságok profitszerzési céljainak, így akarva-akaratlanul ezek szabják meg, hogy milyen tartalmakkal találkozik a nézőközönség. A szülők odafigyelését bizonyítja, hogy falun minden szülő meg tudott nevezni 3-4 rajzfilmet a gyerekek kedvencei közül. Ez nem mondható el ilyen arányban a városiakról, akiknek 17 %-a nem tudta (vagy nem akarta) megválaszolni a kérdést.

Az adók nézettségét a 4. táblázatban foglaltam össze. Kiemelve vizsgáltam azt, hogy hányan nézik a Duna Televízió adásait, amelyet értékátadó, színvonalas műsorok jellemeznek (más magyar adók megnevezés alatt a kereskedelmi adókat értettem). Több helyen megjelent a válaszok között két, tudományos-ismeretterjesztő jellegéről ismert csatorna, a Discovery és a National Geographic. A román nyelvű adók nézettségét is számba vettük, de ezek jelenléte nagyon csekély, ezért nem mérvadó.

Tévéadók	Falu(%)	Város(%)
Minimax rajzfilmadó	66%	98%
Duna Televízió	41%	17%
Más magyar adók	15%	14%
Discovery és National Geographic	8%	17%
Román nyelvű adók	2%	2%

4. táblázat. A legnézettebb tévéadók megoszlása

A fenti adatok azt mutatják, hogy gyermekek televíziózásának legkitüntetettebb helyére a Minimax került. Ez fontos feladatot ró minden szülőre, amikor a csatorna műsorai közül válogat (ha válogat), ugyanis itt rengeteg a gyerekeket célzó reklám, és tanácsos a rajzfilmek színvonalát is megvizsgálni.

Csak egy példát szeretnék ezzel kapcsolatban megemlíteni, a néhány évvel ezelőtt sugárzott, a gyerekek által nagyon kedvelt Simsala Grimm rajzfilmsorozatot. A cím a jóhiszemű felnőttet is megtéveszthette, hiszen benne van a híres, mesegyűjtő Grimm testvérek neve. De ha a rajzfilmet végignéztük, döbbenten tapasztaltuk, hogy a mesék a felismerhetetlenségig el voltak torzítva, csak a címek maradtak meg az eredetiből. Mindez nemcsak azt az felfogást dönti meg, hogy a gyermek nyugodtan nézheti a televíziót egyedül, mert ártalmatlan, neki való műsort talál, hanem azt is jelzi, hogy jó, ha a bő kínálatból a szülő válogat, ha ismeri a különböző mesefilmeket. Ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha a szülő tudatosan válogat a műsorokból, vagy ha a gyermek és felnőtt együtt nézi a televíziót.

A média és az életkor

A médiahasználattal töltött időnek eltérő életkorban eltérőnek kellene lennie. Az elektronikus eszközökkel töltött idő mennyiségének a növekedése megrövidíti az egészséges fejlődéshez szükséges egyéb típusú tevékenységekre (sport, közös játék stb.) fordított időt, és akár egészségkárosító hatású is lehet. Emiatt az Amerikai Gyermekorvosok Társaságának ajánlása szerint a két év alatti gyerekeknek egyáltalán nem szabadna képernyő elé ülniük, a nagyobbak esetében pedig maximum napi 1-2 órára kellene korlátozni az ilyen jellegű tevékenységét (Singer – Singer, 2001, in: Vajda – Kósa, 2005).

Figyelembe kell vennünk azokat a kutatási eredményeket is, amelyek azt bizonyítják, hogy a túlzott tévénézés hatását úgy fejti ki, mint a rövid hatású nyugtatók, és olyanfajta függőséget alakíthat ki, mint a drogok. Olyan adatokra is érdemes figyelnünk, mint az 1997-ben Japánban végzett felmérés eredménye, amely szerint 700 japán gyermek került kórházba olyan, „optikailag előidézett epileptikus rohammal”, amelyet a japán televíziókban sugárzott Pokémon videojáték fényhatásai okoztak (Kubey – Csikszentmihályi, 2002).

Mennyi időt töltenek a gyerekek a képernyő előtt?

Ezek után indokolt, hogy megnézzük, mennyi időt töltenek a gyermekek a képernyő előtt, valamint az is, hogy a szülők mennyire tartják károsnak az ilyen jellegű időtöltést.

Időintervallum	Falu	Város
2 óránál kevesebbet	65%	54%
2–4 óra között	34%	43%
4 óránál többet	1%	3%

5. táblázat. A gyermekek képernyő előtt töltött idejének megoszlása

Ha vizsgálatunk adatait összehasonlítjuk az egyes európai országokban átlagos tévénézési idővel, akkor elmondhatjuk, hogy a felső-háromszéki gyermekek 58%-a (akik 2 óránál kevesebbet néznek tévét) jóval rövidebb ideig ül a képernyő előtt, mint az átlagos romániai gyerek (4 óra és 18 perc – forrás: AGB, Hungary, EURODATA TV, Worldwide, Central and Eastern Europe Market and Mediafact, 2003), 38%-uk azonban már megközelíti ezt a magas szintet.

A kutatások azt bizonyítják, hogy azok a nézők, akik 2 óránál többet tévéznek, hiába tervezik meg a tévénézés mennyiségét, egy idő után nem tudnak elszakadni a képernyőtől, s mindig többet nézik a tervezettnél. Ami az „erős tévénéző” megnevezést (heavy viewers) illeti, ez azokat fedi, akik napi 4 óránál is többet ülnek a képernyő előtt. E nézőkre az jellemző – állapították meg a manitobai egyetemen végzett kutatás során –, hogy könnyen megunnak mindent, gyenge a figyelmük, nem szívesen vesznek részt közös tevékenységekben, nem sportolnak, és többnyire túlsúlyosak (Kubey – Csikszentmihályi, 2002). Nálunk csak a gyerekek 2%-áról derült ki, hogy ebbe a kategóriába sorolhatók.

Mindezek ellenére nincs okunk optimizmusra, főleg a városi napközi otthonos gyermekek esetében, akiknek a napi óvodai programja délután 5 órakor ér véget. Tehát a 2-3 órás tévézés, számítógépezés az esti lefekvésig (azaz legkésőbb este 9-ig, ha azt akarjuk, hogy a gyermek kipihenje magát másnapra) majdnem teljesen elveszi a szabadidőt, és ennek már vészcsengőként kell hatnia.

Amikor az 1940-es években megjelentek az első televíziók, egyesek azt jósolták, hogy hamarosan családtaggá válik. Ez a jóslat nem bizonyult irreálisnak: mára nemcsakhogy beköltözött a családokba, de sok helyen a gyermekszobát is elfoglalta.

Jó és rossz hatások

Sokan csak a televízió – s ma már a videó és a számítógép – negatív hatását hangsúlyozzák. Felelősnek tartják az agresszió növekedéséért, a társas kapcsolatok elsivárosodásáért, az iskolai teljesítmény megromlásáért (Cole – Cole, 2002).

Való igaz, hogy sok család a legtöbb időt – a munka és az alvás után – tévénézéssel tölti. Azonban hangsúlyoznunk kell, hogy helyes használat mellett a média jelentős pozitív hatást gyakorolhat életünkre: tágíthatja látókörünket, növelheti tudásunkat, fejlesztheti a képzeletet és más kognitív területeket.

A továbbiakban arról kapunk képet, hogy a szülőkben mennyire tudatosul a média hasznos, illetve káros hatása, mert ez is feltétele annak, hogy megfelelően segítsék a gyermek médiahasználatát.

Médiahatás	Falu(%)	Város(%)
Hasznos, mert…	79%	86%
Nincs válasz a hasznáról	21%	14%
Káros, mert…	46%	65%
Nincs válasz a káros hatásáról	54%	35%

7. táblázat. A médiahatás megítélésének megoszlása

2.ábra. A médiahatások megítélésének összehasonlító oszlopdiagramja

A média hasznosságát, amint a 2. ábrán láthatjuk, a városi gyermekek szüleinek nagy százaléka (86%) megfogalmazta, ettől nagyon kevéssel maradnak le a vidékiek (76%). A válaszokat tartalmilag értelmezve azt tapasztaljuk, hogy elsősorban az ismeretszerzésre (pl. „Sokat tanul belőle”, „Megismeri a világon élő állatokat, helyeket”), a nyelvi készség fejlődésére (pl. „Olyan szavakat tanul meg, amelyeket mi nem használunk a hétköznapokban”), erkölcsi ítéletek alkotására (pl. „Megtanulja, mi a jó, és a rossz”) való pozitív hatását emelték ki. 192 szülőből kettő volt, aki szerint a gyermek ilyen típusú tevékenysége elsősorban a szülő számára hasznos, mert ezalatt meg tud pihenni. (Ilyen válasz például: „A gyermek addig csendben van”). Mivel ezek a válaszok elsősorban önreflexiók, nehéz lenne kategorizálni őket.

Ugyanez a helyzet a káros hatások megítélésében is. A leggyakoribb válaszok a televíziós tartalmak erőszakot bemutató jellegére, illetve a készülék szemrontó hatására tértek ki (ezt falun a válaszadók 46%-ának 36%-a említette meg, a városiak 65%-ának pedig 44%-a). Az adatokból kiderül: lényegesen többen tartják hasznosnak, mint károsnak a médiumok hatását, ez viszont rányomhatja a bélyegét a szülői mediálásra.

írta: Borcsa Mária
A cikk a Raabe Kiadó Kisgyermekek, nagy problémák című kötetében jelent meg.