Tarr Bence László: Spirituális Gyereknevelés – 5. rész: Szavakon innen és túl

Tarr Bence László: Spirituális Gyereknevelés – 5. rész: Szavakon innen és túl

Az anya mosolygó arccal és ragyogó szemmel gyermeke fölé hajol. A kisded ragyogó szemével visszatekint és a két szempár összenéz. Elvesznek egymásban. Megszűnik az idő és a tér. Az időtlen örök pillanat boldogságában eltűnik minden határ, és nincs más, csak a teljes önátadó szeretet, az örökidők egyetemes záloga: istenanya a gyermekkel.

Nincs is egyetemesebb jelképe a szeretet legmagasabb fokának, mint a gyermekét szoptató anyaistennő. Ez, az úgynevezett ‘galaktotropusza’ ábrázolás, a legelterjedtebb jelképe az isteni gondoskodásnak, az égi tápláléknak, átvittebb értelemben az isteni adománynak. Nem is véletlen, hogy a hét szabad művészet közül, a filozófia jelképe is ez. A feltétlen önátadó szeretet ilyen nagyon gyakorlatias megnyilvánulása miatt válik a szoptató fiatal nő, a keresztény Egyházat és a felebaráti szeretetet jelképező ‘Caritas Romana’ elnevezésű ábrázolás főszereplőjévé is. A szoptatás, az anyai gondoskodás és védelem legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása, és azon felül amit a biztonságos kötődésről szóló elméletek vallanak róla, – hogy az anya és gyermeke közötti tartós és mély kapcsolat elengedhetetlen feltétele – százszorta mélyebb értelmet is hordoz.

A csecsemőkor, a szavak előtti kommunikáció színtere. Soha jobban nem tapasztalható és ragadható meg, a szavakon túli párbeszéd teljesen kézzelfogható ténye, mint ebben az időszakban; mikor anya és gyermeke között olyan erős a lelki összhang, hogy egyetlen pillantásból, lélegzetvételből az anya tudja, gyermeke mit érez és mit ‘gondol’. Sokan tudni szeretnék mi a telepátia. Valóban “gondolat-olvasás”, vagy valamiféle mélyebb megérzés, intuíció, vagy felerősített képzelgés, amely mégis helyesnek bizonyul? Vessünk egy pillantást az egymásnak önmagát teljesen átadó anyára és gyermekére: tudni és látni fogjuk. Az anya nem ‘gondolatokat’ fogad, nem érzéseket vesz át, nem képzeleg. Tud. Teljességgel és csalhatatlanul. Benső bizonyossággal teljes összhangban a gyermekkel. Persze csak akkor, ha valóban hagyja énsége határait feloldódni az egymásért-létezés boldogságában. Ilyenkor az én határai, ha csak rövid pillanatokra is, de leomlanak, hogy a lelkek közvetlenül egymással érintkezzenek. A csecsemők ebből, a lélek érintéséből, simogatásából építkeznek. Ebből növekednek szárnyaik, ettől lesznek angyali természetű gyermekekké.

A csecsemő táplálása, legyen az anyatejjel vagy bármi mással, nem technikai feladat; nem anyagcsere-folyamatokról szól, hanem az egymásért levés boldogságáról. A csecsemő ezen az úton indulhat el békés boldogságban az emberi világ felfedezése felé. Szavak nélkül, és ezáltal az értelem és fogalmi gondolkodás igája nélkül, pusztán a ‘táplálék’ útján válik számára valósággá a világ. „Brahman legmagasztosabb formája a táplálék” – állítja a védikus tanítás, és talán így nyer értelmet ez a kijelentés is. Ezért roppant felelősség, minden anya számára, hogy hogyan táplálja gyermekét. Azzal együtt, hogy ez sokszor nyilvánvalóan fáradságos, sohasem szabad, hogy terhes legyen. Az a gyermek, akinek táplálása anyja számára teher, a későbbiekben maga is teherré válhat; hajlamosabb lehet viselkedési problémákra, figyelemzavarra. Mert a legelső szavakon inneni üzenet, amit a táplálékkal magához vett, a gond és teher volt.

Ezért gyermekünk születését követően, szó szerint figyelmünket szenteljünk a csecsemők táplálására, mert szavak híján, ezen a csatornákon kapják az első evilági benyomásokat. Az égi adomány pedig a szoptatás útja, a földi ‘tejút’, amelyen a gyermek ebbe a világba érkezik. Jutalmul az anya, ha kész énségei határait hacsak pillanatokra is elengedni, megtapasztalhatja a lelkek párbeszédét, ahogy egymásnak az égi boldogság örömét mesélik, messze-messze a szavakon túl…

Szavak és Csendek

Minden szülő alig várja mi lesz az első szó, amit gyermeke legelőször hangosan kiejt. Az első szót szinte olyan mágikus félelemmel várja minden szülő, mint a teremtő Igét, a Teremtés legelső szavát. Mintha csak ekkor nyilatkozna meg a rejtett titokzatosságból a bujkáló értelem, hogy a világot a szavakon keresztül ragadja meg.

A Szavak Világa

Valóban csodálatos, amikor egy kisgyermekkel már el lehet beszélgetni, amikor “értelme” elegendően fejletté válik, hogy tapasztalatait, és a világról alkotott benyomásit megossza velünk. Felemelő, szórakoztató és egyszerre ijesztően őszinte is a “gyerekszáj”, amely mindenféle gátlás és előítélet nélkül kimondja azt amit érez, lát és gondol. A gyermekek beszéde gyakran érthetetlennek tűnik, mert logikája merőben eltérhet a szokványos gondolkodásmódunktól, ezért mérhetetlenül izgalmas mikor és mit mond egy gyermek. Sajnos a legtöbb szülő nem arra figyel, hogy gyermeke miről beszél és mit mond, hanem arra, hogy vajon ‘helyesen’ mondja-e azt amit kell: azaz azt a benyomást és úgy mondja-e el, amit mi várunk tőle az adott helyzetben. Pedig a gyermekek sokkal többet mondanak, ha megadjuk nekik a szólás szabadságát, és valóban ‘nyelveken szólnak’, ahogy a Biblia nevezi ezt az emelkedett állapotot, amelyben a tudat még nem korlátozódik egyetlen nyelv kifejezésmódjára.

A buddhista tanítás szerint, a mi világunk a Szavak Világa, a nyelvi formák birodalma, amelyben minden egyes jelenség egy jellegzetes név-alakzathoz, náma-rúpához kötődik. Bármit is észleljünk, bármit is tapasztaljunk, ha nem tudjuk szavakba önteni, bensőnk titka marad, mert másokkal csak a szavakon keresztül oszthatjuk meg. A gyermeki tudat hihetetlen utat jár be, mire eléri azt a fejlettségi szintet, hogy az érzéki benyomások kusza halmazából, logikai rendet csinálva, az egyes kategóriákhoz lexikális elemeket, majd állandó hangokat, hangképeket rendel, hogy ezáltal megérkezzen abba a közös gondolati ‘világba’, amelyről mi felnőttek beszélünk. A gyermek a szavakon keresztül egyben egy gondolkodás-módot, egy világ-képet tanul meg, amelyben a jelenségvilág egy lehetséges leképeződését sajátítja el.

Ezért lehet mérhetetlenül hasznos ha valaki már gyermekkorában több nyelvet is elsajátít. Nem megtanul, mert itt a hagyományos tanulás még nem játszik szerepet, egyszerűen magába szív. A nyelven keresztül átitatódik az adott gondolkodásmód logikájával, világképével, amely lehetővé teszi számára, hogy élete során több aspektusból is lássa a világot. Szó szerint képes legyen mások nyelvét, világképét megérteni. Így hosszú távon toleránsabbá, elfogadóbbá, nyitottabbá válik, hiszen kézzelfogható módon tapasztalja, hogy a világ jelenségei több módon is megragadhatók, leképezhetők, elmondhatók.

Többnyelvűség

“Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz.” – tartja a mondás. Ez spirituális értelemben is érdekes kérdés, aminek megvan a maga kettőssége. Azok a gyermekek akik többnyelvű családokban nőnek fel bizonyos, – de egészséges értelemben, ‘többszörös személyiségek’, hiszen énjüket más szavakkal fejezhetik ki egyes helyzetekben. Megfigyelt tény, hogy minden ember könnyebben használ csúnya szavakat, ha azokat idegen nyelven mondhatja ki, hiszen az idegen nyelv a negatív jelentéstartalmat is eltávolítja. De sokan vannak, akik szerelmi vallomásukat is könnyebben mondják ki idegen szavakkal. Ugyanis az idegen szavaknak eltávolító, illetve ‘mágikus’ hatása van, amely erősen hat a tudattalanra. Ezért is van, hogy a vallási szertartások, vagy mágikus rítusok saját liturgikus nyelvet használnak, tértől, időtől és kultúrától függetlenül. A többnyelvű gyermekeknek, akik így egyszerre több nyelvet használhatnak, más-más érzelmi tartalmú tapasztalatok kifejezésére, tágabb, komplexebb személyiség-szerkezete alakulhat ki, hiszen több komplex nyelvi világ áll rendelkezésükre tapasztalataik és érzéseik kifejezésére. Ez természetesen nem jelent tudathasadást, és nem is kell, hogy bármilyen zavart okozzon. Általánosan igaz azonban, hogy az ilyen többnyelvű családban nevelkedő gyermekek később kezdenek összetett mondatokban beszélni, és előfordulhat, hogy – természetes módon – átmenetileg, akár egészen 4-5 éves korig keverik a nyelveket.

Hallgatni arany

A nyelvi fejlődés üteme nagyon eltérő az egyes gyermekeknél: Például Norbi fiunk tizenegy hónapos korában összetett mondatokban beszélt, másfél évesen már felnőtteket zavarba-ejtő választékossággal, Bálint csak másfél évesen kezdett összetett mondatokat használni. A gyermekpszichológusok egyet értenek abban, ha egy gyermek 2 éves koráig egyáltalán nem beszél összetett mondatokban vagy nem használ szavakat nem jelent semmi rosszat. Ugyanis az ilyen gyermek is beszél. Csak leggyakrabban szavak helyett gesztusokat, hangsorokat, kulcsszavakat használ, amivel pontosan elmondja mit akar, érez, és gondol. Amíg a szülők, vagy általában más gyermekek közössége nem készteti jobban a szavakkal történő önkifejezésre, addig így is el tud mondani mindent.

Mégis érdemes nekünk szülőknek odafigyelni mire irányul gyermekünk figyelme, amikor beszéd helyett hallgat. Amikor a csend hangján szól hozzánk. Amikor csak elmélyülve néz bennünket, mintha belénk vagy mögénk nézne. Főleg egy éves kor előtt érhető tetten ez a szavakon túli gyermeki ‘révület’. Az anyák érzik, hogy gyermekük ilyenkor is beszél hozzájuk. Csak nem a szavak és nem az értelem nyelvén. Ilyenkor döbben rá minden érzékeny ember, hogy milyen csekély az amit egy szó kifejez. Hogy a szavak valójában aprócska börtönök, amikbe a korlátlan tapasztalást zárjuk, hogy azután egyesével felfűzzük őket a mondatok láncaira. És ha ki is mondjuk amit érzünk vagy gondolunk az mindig is csak a felszín marad, ami alatt ott rejtezik a valódi megélés mélysége, amelyet ki mondani szavakkal úgy sem lehet. De kimondani mégis próbálni kell.

És ez az amire a gyermeki beszéd hihetetlen módon képes, ha erre ösztönözzük őket! Hogy kimondják a már számunkra láthatatlant, a nem-észrevehetőt, amit az ő szemük még lát, amit nem korlátoz vagy fed el semmilyen illem vagy szokás, vagy szűkre-szabott gondolat. Ezért a legtöbb szülő akkor cselekszik bölcsen, ha mikor gyermeke beszélni kezd, ő hallgat, és csak kérdez. Kérdezi a gyermeket és éberen figyel a válaszokra, és csak akkor ad kész válaszokat, ha azt a gyermek maga kéri tőle. A helyes szülői kérdés mindig a “Te hogyan gondolod? / Te mit érzel? / Szerinted mi legyen most?” Meglátjuk gyermekünk számtalan esetben százszor bölcsebb meglátásokkal ajándékoz meg bennünket, mint azt mi valaha is elképzelhetőnek tartanánk. És ne ijedjünk meg, ha eljön az idő, mikor gyermekünk a magabiztos mindentudás állapotát elhagyva átlépi a “nemtudás” kapuját. Amikor feltett kérdéseinkre válaszul a „Nem tudom.” érkezik. Ekkor tudhatjuk, hogy gyermekünk bizonyosan emberré lett teljesen, hogy velünk osztozzon a felnőtt emberi világ közös sorsán…

A cikk szerzője előadónk, Tarr Bence László

Illusztráció: Alex Grey