Pál Feri: „A nehézségek mindig akkor jönnek, ha nem tudunk jól együtt lenni.”

Pál Feri: „A nehézségek mindig akkor jönnek, ha nem tudunk jól együtt lenni.”

Fontos, hogy egy párkapcsolatban megengedjük a másiknak azt, hogy önmaga legyen, fényt árasszon és kiteljesítse személyiségét, egyediségét, különbözőségét. Ösztönösen arra vagyunk kitalálva, hogy együtt legyünk és a nehézségek mindig akkor jönnek, ha nem tudunk jól együtt lenni. Újra és újra át kell élnünk azt, hogy valóban van közünk egymáshoz. Egy kapcsolat derekán a társkapcsolati elégedettség szoros összefüggést mutat a konfliktuskezelés minőségével. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat osztott meg velünk Pál Ferenc atya május 5-én tartott előadásában.

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom népszerű Család és Karrier? c. előadássorozatának meghívott vendége volt Pál Ferenc, vagy ahogyan mindenki ismeri: Pál Feri, aki katolikus papként és mentálhigiénés szakemberként is tevékenykedik. Az EGYÉNI ÉLETCÉLOK – KÖZÖS ÁLMOK – Hogyan csináljuk együtt? címet viselte az előadása, amelyet a Semmelweis Egyetemen tartott a tőle megszokott könnyed, nagy gesztusokkal és humorral operáló stílusban, amolyan „pálferisen”. Szemléltetőeszközként mindössze 3 széket tett le, amelyeket az egész előadás során használt és mindig arra ült le, amelyik az önmegvalósítás aktuális dimenziója volt és abból a szemszögből, abból a megvilágításból szólt a közönséghez.

 

 

Az önmegvalósítást 3 dimenzióra, területre osztotta fel, amelyek a következők:

1. ÉN

Rögtön egy megragadó történettel indított. Az óvóbácsi a csoport kedvenc játékát kezdte el és mondta a gyerekeknek, hogy a törpék álljanak a terem egyik végébe, az óriások a másik végébe, a varázslók pedig középre. Mindenki szétszéledt, de egy 5 éves kislány ott állt az óvóbácsi mellett és elkezdte rángatni a nadrágjának a szárát: „Óvóbácsi, a sellők hova álljanak?” Az óvóbácsi nem értette a helyzetet és azt mondta: „Hiszen ebben a játékban nincsenek sellők.” Erre a kislány: „De én az vagyok.” Az óvóbácsi egyből felmérte, hogy itt nagy értékről van szó, kihúzta magát és így felelt: „Igen, akkor a sellők álljanak a tenger hercege mellé.”

Nagyon lényeges hogy ez a kislány vállalta önmagát, a személyiségét, miközben erről sokszor hajlamosak vagyunk felnőttként elfeledkezni. Akkor ragyog a legszebben, a legfényesebben egy személy, ha ízig – vérig önmaga lehet, nem pedig másoknak való megfelelésből fedi el és szorítja háttérbe pont azt, amitől ő egyedi.

Esther Perel pszichológus hosszú éveken át kutatta a hűtlenség témakörét és azt, hogy egy több éves párkapcsolat folyamán mi az, ami annyira vonzó tud lenni egy harmadik félben, hogy sokszor szinte mindent kockára teszünk, illetve mi az, ami a szerelem elején bennünket is annyira vonzóvá tesz.  Ez pedig nem más, mint, ahogy látjuk a társunkat, ahogy csillogóan, ragyogva, eredetien valamilyen tevékenységet végez. Ahogy a szakmáját végzi, ahogy az emberekhez viszonyul, ahogy önfeledten elmerül egy folyamatban. Ez az, ami igazán vonz minket a másikban. Aztán sajnos 5-10-15 év múltán a biztonság jegyében mindent megszüntetünk magunkban, ami „sellőség.” Pál Feri szerint igenis vállaljuk fel, hogy mi sellők vagyunk.

Mert azt a klassz embert, akit megismertünk a másikban, idővel csak magunknak szeretnénk és elvárjuk, hogy ezt az énjét csak nekünk mutassa, a többiek számára pedig legyen szürke kisegér. Az igazán vonzó az, hogy 5-10-15, akárhány év múlva is ugyanúgy látjuk ragyogni a másikat, mint az elején.

Tehát a legfontosabb egy párkapcsolatban az önmegvalósítás területén, hogy megengedjük a másiknak, hogy ÉN legyen.  Megengedjük, hogy úgy viselkedhessen, ahogyan fényt áraszt a személyiségével, az egyediségével, a különbözőségével. Ez azt feltételezi, hogy mindketten érett személyiségek vagyunk és egyikünknek sincs gond az önbecsülésével.

2. MI

Azt mondják a kutatók, hogy a kapcsolat elején, amikor a „hormonális bumm” zajlik a szervezetünkben, akkor az ÉN határok megnyílnak, átjárhatóvá, képlékennyé válnak és be tudok fogadni egy másik személyt azért, hogy a közös belső világunk ki tudjon alakulni és ennek a következtében nekiláthatunk majd a közös külső világunk megvalósításának is. Amikor ez megtörténik, akkor nagyon otthonosan tudunk lenni abban, hogy: MI.

Amikor egy jó MIben tudok lenni, az az önmegvalósítás semmi mással össze nem téveszthető területe, egyik legfontosabb pillére. Ennek van 4 alpontja, ami evolúciósan alakult ki:

 

• együtt lenni

Az együttlétre vagyunk kitalálva, működik bennünk egy neuro-biológiai motivációs rendszer, amit az hajt, hogy szeretünk együtt lenni, hogy megéljük az együttlétet. Ha egy számunkra fontos személyt elveszítünk, akkor ez a neuro-biológiai motivációs rendszer megrendül, megakad, megsebződik. Ilyenkor az az érzés támad bennünk, hogy nincs kedvünk élni. Ez azért van, mert ha elveszítünk egy fontos személyt, akkor az élethez való kapcsolódásunk is valamennyire megrendül, pedig mindenünk megvan, ami az életünk fenntartásához szükséges lenne. Ösztönösen arra vagyunk kitalálva, hogy minőségileg együtt tudjunk lenni, és amikor nem tudunk vagy nem tudunk jól együtt lenni, akkor nem is érezzük igazán rendben magunkat.

Max Clayton, egy új-zélandi pszichodramatista fél évszázadon keresztül kutatta a kapcsolatokat és munkájának legfontosabb eredményeként ezt fogalmazta meg: „Azok a személyek, akiknek 5 tartalmas emberi kapcsolatnál kevesebbje van, elkezdenek rosszul lenni.” Azt is mondta, hogyha 5 alá süllyednek a tartós emberi kapcsolataink, akkor nagyobb mértékben vagyunk veszélytetettek a depresszióban.

Összegzésképpen: arra vagyunk kitalálva, hogy együtt legyünk. A nehézségek pedig mindig akkor merülnek fel, ha nem tudunk jól együtt lenni. A társtámogatásnak a minősége, ami a legfontosabb, nem pusztán a tény, hogy van egy barátom/barátnőm, férjem/feleségem. A lényeg az, hogy hogyan van. Ha van egy jó társtámogatási minőség, akkor jól vagyunk, még akkor is, ha az élet nehéz.

 

• együtt érezni

Ez azt jelenti, hogy minden helyzetben egymásra tudunk hangolódni. Fontos, hogy az együttérzésünk lévén átéljük és kifejezzük, érzékeljük egymást, látjuk egymást, felfedezzük egymást, észrevesszük egymást.

Egy fiatal feleség az esküvő után megkérdezte a férjét, hogy: „Figyelj csak, Te mit szeretsz bennem?” A férfinak volt társas intelligenciája, meg érzelmi is, átjárta a melegség és azt válaszolta, hogy: „Édesem, Te olyan gyönyörű vagy és okos, büszke vagyok Rád.” Eltelt 1 hét és a nő újra megkérdezte a férjétől, hogy mit szeret benne. A férfi nem értette a helyzetet és óvatosan jelezte, hogy 1 héttel ezelőtt is ugyanezt kérdezte tőle a felesége, mire ő így felelt: „Hát ezaz, hogy az 1 hete volt, én arra vagyok kíváncsi, hogy most miért szeretsz.” A férfi pedig hamar rájött, hogy ezzel a felesége őt nem macerálja, hanem ez egy különös érték. Az, hogy ő minden héten végiggondolja, hogy mit szeret a másikban, hogy mi tetszik neki, mit értékel benne, az valójában kettejükről szól, a kapcsolatukról szól. Kialakult Náluk egy rítus és 40 éve minden héten megkérdezi a feleség a férjét, hogy miért szereti. Ez pedig kiemelt jelentőségű, ugyanis elevenen tartják az érzéseiket, azt az értéket, hogy MI. A csodálatot, az egymásra való feltekintést folyton kifejezik. Hiszen nekünk is újra és újra át kell élnünk azt, hogy valóban van közünk egymáshoz.

 

• együttműködés

Sportpszichológusok hosszan vizsgáltak egy csapatot, ahol volt egy idősebb játékos. A tesztek kimutatták, hogy ő bizony már nem olyan gyors, nem olyan jó a helyzetfelismerő képessége, már a támadással lassabban ér fel, a védekezésből sem tudja úgy kivenni a részét.  Ez a játékos a saját beszámolójában azt mondta, hogy ő tart attól, hogy hamarosan ki fog kerülni a csapatból. Szemmel látható volt mindenki számára, hogy az egyéni képességei már nem voltak olyan sziporkázóak. Az derült ki a kutatásból, hogy ez az idősebb játékos a többiek számára a csapat egyik legfontosabb embere. A többiek harcolnak érte és foggal-körömmel ragaszkodtak, hogy ő bent legyen a csapatban.

Mégpedig azért, mert egy csapatjátékban 2 oka van annak, hogy egy játékos értékes legyen:

• az egyéni képességek
• a csapat összetartó képessége

Az idős játékosok nem egyszer sokkal jobban tartják össze a csapatot a tekintélyükkel, a higgadtságukkal, hogy különböző konfliktusokat el tudnak rendezni, hogy köréjük tudnak szerveződni a többiek, hogy a csapaton belül van hangjuk, a csapatért dolgoznak.

Azt mondják a kutatók, hogy a kapcsolat derekán (3-4-5 év után) a társkapcsolati elégedettség szoros összefüggést mutat a konfliktuskezelés minőségével. A kettő úgy függ össze, hogy az agresszió akkor jelenik meg az emberi természetben, amikor az együttműködést nem tudjuk megvalósítani. Amikor az együttműködés valamilyen akadályba ütközik, akkor megjelenik az indulat, az agresszió, a csalódottság.

 

• egymás kölcsönös segítése

Működik bennünk egy belső önjutalmazó rendszer is, ami hormonális hátterű, és amikor egymásnak kölcsönösen tudunk segíteni és a javára tenni, amikor észrevesszük egymást, megbecsüljük egymást, akkor termelődik bennünk oxitocin, boldogsághormon. Egészséges ember esetében, ha a másik javára cselekszik, akkor az számára örömet okoz. Ez a belső önjutalmazó rendszer azonban meg tud sérülni és előfordul, hogy a másik javára cselekszem, de az nekem nem okoz örömet. Nagyon fontos ebben a helyzetben, hogy még akkor is megéri a másik javára cselekedni, ha ez nekünk aktuálisan nem okoz örömöt, mert a kapcsolat minőségét javítani fogja.

A párkapcsolatunkban a káosz, a konfliktusok, az elmérgesedő helyzet akkor történik, ha ezt a felsorolt 4 elemet nem tudjuk jól csinálni.

 

3. MINDENKI

Ez a MINDENKI alapesetben az egész emberiség, általában azonban az általunk észlelt mindenki. Nagyon érdekes adat, hogy 20 évvel ezelőtt a meddőség problémája minden 10. párnál jelent meg, vagy a férfinál, vagy a nőnél, nagyobb esetben általában a nőnél. Ma minden 5-6. párnál jelenik meg a meddőség problémája és egyre inkább 50-50% az arány a felek között. Az emberben ez egy természetes ösztön, hogy gyermeket szeretne, de sajnos egyre több a meddő felnőtt, akik mind azt kérik, hogy olyanok lehessenek, mint mindenki. Nagyon sokszor érezzük ezt, hogy: csak legyen úgy velünk is, mint mindenkivel, nem kérünk többet, csak annyit, mint mindenki más.

Az önmegvalósítás 3. tere a MINDENKI és minél több sebzettségünk, problémánk van, csak ülünk és azt kérjük, hadd legyen csak velem is úgy, mint mindenkivel.

2 korszak van az ember életében, amikor a legtöbb hűtlenség történik. Az egyik az első gyerek utáni 3 év. Ez egy olyan fontos változás, amit a férfi és a nő együtt szeretne, gyermeket vállalni, várni, együtt felkészülni, együtt felnevelni. Azonban, amikor ez bekövetkezik, 10-ből 8-9 pár nem bírja elviselni ezt a változást. Az naivitás, hogyha megszületik a baba, akkor kiteljesedik a kapcsolat. A másik korszak pedig az életközepi válság. Ebben az esetben az árnyékból minden előkerül, amit addig nem éltünk meg, a meg nem élt dolgaink, a személyiségünk ki nem dolgozott részei mind bekopognak és ez bizony nagy hatással lesz a kapcsolatunkra is.

Szintén vizsgálatok igazolják, hogy 10 apából sajnos csak 1 olyan van, aki megfelelő módon kiveszi a részét a gyerek érzelmi fejlesztéséből, megfelelő módon kapcsolódik hozzá. Az apaság is az önmegvalósítás nagyon fontos része. Egy érzelmi fejlesztő apa nagyon sokat tesz hozzá a gyerek intelligenciájához, érzelmi fejlődéséhez. Ezt több évtizedig kutatták és azért van, mert az apa a gyerekeivel vadabbul bánik és több a testi kontaktus. Az apával való heves játék és birkózás azt teszi lehetővé, hogy a gyerek heves érzéseket és érzelmeket él át, stresszhelyzetekbe kerül és két dolgot él meg folyamatiságában. Ezt látjuk, amikor az apák helikoptereznek a gyerekkel és dobálják őt. Ilyenkor a gyerek átéli az apával a nagy érzelmi hullámzásokat, stressz állapotba kerül és egy jó érzelmi fejlesztő apa ezután le is tudja nyugtatni a gyerekét. Ez gyakorlatilag az élet modellezése, hiszen az élet egy dráma és ebben bizony az őrületet is át kell élni.

 

Az önmegvalósítás 3 dimenzióját, területét az előbb részleteztük, azonban az önmegvalósításnak van 3 módja is az egyetemes emberi természetet figyelembe véve:

 

• önkifejezés, önérvényesítés

Ez a kapcsolat szempontjából is elengedhetetlen, hogy megfelelő és egyértelmű módon tudjunk kommunikálni a másikkal.  Egy amerikai családterapeuta fogalmazta meg vizsgálatai alapján a következőt: „A jó kapcsolat alapja, hogy a házastársak naprakészek egymásból.” Ahol ezt elveszítjük, ahol nem tudunk egymásról, ott megrendülnek a kapcsolat alapjai. Szintén kutatási eredmény, hogy a kapcsolat tartóssága nem az intimitás mélységével mutat szoros összefüggést, hanem a mindennapi érdeklődéssel. Azok a párok maradnak tartósan együtt, akik minden nap érdeklődnek egymás iránt.

Egy olyan ember, aki nem tudja érvényesíteni magát, sokkal könnyebben ki fog égni. Sokkal jobb, ha valaki folyamatosan meg tudja fogalmazni, hogy ez most sok, vagy elég, fáj vagy éppen jólesik, minthogy hallgat és 20 év múlva egyszercsak azt mondja, hogy nekem most van elegem, leteszi a lantot és nincs visszaút.

 

• önátadás

A pozitív pszichológia egyik nagy alakja, Csíkszentmihályi Mihály 14 évesen a családjával a háború és a város ostroma elől menekült. Még pont az utolsó vonattal el tudtak jönni, ami egyáltalán el tudta hagyni a várost a támadás előtt. Ekkor fogalmazta meg a következő gondolatot, amit később meg is írt a könyvében: „A felnőtteknek fogalmuk sincs arról, hogyan is kellene élni, mert a felnőttek csinálják a háborút, és ha kicsit is tudnák, hogyan kellene élni, akkor ez az egész itt nem lenne, és nem történne meg.” Később azért nem is járt be a középiskolába, mert ott felnőttek tanítanak, és ők nem tudnak élni.  A háború után nem sokkal Karl Gustav Jung tartott előadást a városban és Csíkszentmihályi ezt meghallgatta. Egy pszichológiai témájú előadás volt, ami annyira megtetszett neki, hogy kiment Amerikába az egyetemre pszichológiát tanulni úgy, hogy nem volt érettségije. Később ő maga mondta, hogy egyszerre végezte az egyetemet és a gimnáziumot. A személyes élménye, története vezette a boldogság kutatásához. A flow ebből a kutatásból származik. Ez az az állapot, amikor önátadottak, önfeledtek vagyunk, ehhez azonban éppen magunkról kell megfeledkeznünk. Akkor vagy jól, amikor elmerülsz egy tevékenységben és azt se tudod, hogy hány óra, amikor nem foglalkozol a külső környezettel. Ez az önfeledtség élménye és ennek a kulcsa az, hogy megtanulunk szabadon alkalmazkodni.

 

• önfelülmúlás

Nagyon nehéz magunkat megvalósítani úgy, hogy nem tudjuk magunkat felülmúlni. Az önfelülmúlás történhet a gyerekeink felé, a párunk felé, a barátaink vagy éppen a rokonaink felé. Aki nem tudja saját magát felülmúlni, nem fog fejlődni. Ilyenkor nincs növekedés, nincs érés, nincs élettapasztalatból életbölcsesség. Önmagam felülmúlásnak képessége az önmegvalósításom szempontjából óriási és a kapcsolatainkban való előrelépés szempontjából is.

Van egy evolúciósan belénk kódolt működési mód, ami így égett belénk: megszokott = biztonságos. Ez azonban nagyon megnehezíti önmagunk felülmúlását.

A társkapcsolat tulajdonképpen az élet drámaiságát tárja fel. Persze, sokan nagyon szeretnénk a változást, anélkül, hogy nekünk változnunk kéne és emellett a végsőkig ki is tartunk. Megoldást akarunk a problémáinkra és válaszokat, de eljön egy pont, ahol be kell látnunk, hogy az egyetlen megoldás a változás.

Ric Elias az első sorban ült az 1549-es járaton, a repülőn, amely a new yorki Hudson folyón végzett kényszerleszállást 2009. januárjában. Azóta rengeteg előadást tart arról, hogy élte meg azokat a másodperceket, amikor a pilóta közölte az utasokkal, hogy kapcsolják be a biztonsági öveiket és készüljenek fel a becsapódásra. Hirtelen meglepődött, mert arra gondolt, hogyha valaha is ilyen helyzetbe kerül, hogy tudja, mindössze 20 másodperc van hátra az életéből, akkor majd félni fog a haláltól, de ez egyáltalán nem történt meg. Egy kicsit sem félt, ezzel szemben szomorú lett, mert ez jutott eszébe: „Hát, ezt én elszúrtam. Azért szúrtam el, mert az életemet olyasmivel töltöttem, ami nem számít, azok helyett, akik számítanak.” Később azt mondta, hogy alapvetően nem változott meg ettől az esettől, de valami mégis más lett, ugyanis a konfliktusnak van egy pillanata, amikor az jut eszébe: „Én ezt abbahagyom. Azért hagyom abban, mert Te fontosabb vagy nekem, minthogy igazam legyen.”

 

 

Ezt nevezzük önfelülmúlásnak és egy párkapcsolat néhány évente, törvényszerűen önmagunk megváltoztatására, önmagunk felülmúlására figyelmeztet.

Írta: Vargacz Alexandra